csintalan mn és hsz 

I. mn 14A1

1. ’fegyelmezetlenül élénk, szertelen, pajkos, csínytevő 〈személy, kül. gyermek〉’ ❖ Semmire kell. Te pajkos, tsintalan, el-fajúltt fiú (1776 Klein Efraim 7182001, 220) | a csintalan fiatalok torzképeket rajzolnak tollhegygyel az ismeretesebb szónokokról (1854 Jókai Mór C2244, 369) | [este] a gyerekek – még a legcsintalanabbak is kezdenek szótalanok lenni (1867 Tolnai Lajos C4213, 145) | Nagyon csintalan kislány voltam. Ugy emlegettek, mint a környék rémét (1942 Függetlenség 2203016, 12).

1a. ’ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás, tulajdonság〉’ ❖ A’ ſzédelgés, melly, az egy hellyben való tsintalan forgásbúl ſzármazik, és támad (1791 Gödri János ford.–Marschall 7120004, 271) | foly a legénység csintalan játéka (1854 Arany János C0656, 160) | Ezer gondolat rajzott fejemben. Csintalan, gonosz tervek (1901 Mikszáth Kálmán C3149, 158) | kicsiny és fitos orra […] meghazudtolta a szigorúan tárgyilagos arckifejezését, és valami szinte csintalan, kedélyes elevenséget sejtetett (1963 Sinkó Ervin 9605002, 418).

2. (szépítő) ’kacér, pajzán viselkedésű, beszédű 〈személy〉’ ❖ az Aſzſzonyok az ö ſzépségén ſemmi gántsot nem találhattak, és a’ mellett még-is olly jó erköltsü vala, hogy még a’ leg-tsintalanabb Férjfiak-is tiſztelék ötet, és az ö jelen-létében erköltsösön viſelék magokat (1786 Sándor István ford.–Rabener 7287012, 205) | csintalan ledérkék csábitó karokkal nyultak utánna (1830 Kiss Károly¹ C0423, 169) | kackiás menyecske begyesen lépegetve egy pár új csizmát hozott a nyakába akasztva; csintalan férfiak incselkedő szavakkal hitták fel a kocsikra (1903 Mikszáth Kálmán C3160, 5) | itt az ideje, hogy a férjuram otthagyja azokat a csintalan német frajlejneket… (1972 Jókai Anna C6465, 420).

2a. (szépítő) ’ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás, tulajdonság stb.〉’ ❖ Egy két strófát írj le nekem az ollyan paraszt dalból, mellyet a’ tsíntalan szemérmetességű lyánykák, mikor fonnak, s’ a’ t. dúdolgatnak (1802 Virág Benedek C2555, 538) | A leányka nagy csillagszemében pajzán, csintalan kifejezés merült fel (1877 Wohl Janka C4560, 14) | legények, lányok csintalanul egymásba csiptek s nyáréji viháncolás csatározott (1911 Móricz Zsigmond 9462001, 101) | nem nagyon értettük a mester csintalan beszédeit, mivel hogy óvodás korunkban nem „világosítottak” föl a nemi életről (1980 Borsos Miklós 2206020, 8).

3. (rég) ’ápolatlan, rendetlen, piszkos, kellemetlen látványt nyújtó’ ❖ tsintalan, és rút, szemetes a’ ház (1783 Lethenyei János ford.–Rosthy C2910, 138) | hogy adtál olly rút férjhez engemet? – egy szegény, egy csintalan, Egy mord öreghez (1816 Ungvárnémeti Tóth László C4477, 83) | A Ráday grófi kastély és Kováts Zsigmond szép laka különös diszére vannak az egyébként rendetlen s csíntalan falunak [ti. Pécelnek] (1837 Táncsics Mihály 8463006, 241) | csintalan, mn. 1) piszkos, ronda, nem csinos (1872 A magyar nyelv teljes szótára C7036, 184).

4. (rég) ’kulturálatlan, csiszolatlan, durva 〈megnyilvánulás, kifejezés〉’ ❖ [a poéta] az ígéknek gyönyör helyheſztetésével-is édesgeti az emberi lelket […], hogy kedves erſzakkal el-távoztatván tle a’ tudatlanságot, és a’ tsíntalan índúlatokat, a’ Tudományt, és a’ jó Erkltset belé-ſzállítsa (1773 Rájnis József 7201007, 73) | kerülj minden tsintalan és parasztos szókat és szólásokat (1793 Láczai Szabó József ford.–Luntz C2874, 136).

II. hsz 0 (rég)

’pajkosan, szertelenül’ ❖ [Lolli!] Szép vagy te, mikor csintalan, Mint könnyű Zephyr, játszol (1797–1799 Berzsenyi Dániel 8054008, 16) | csintalan szökelve, miként gyermek szokott, Szaladt és fölkereste jó vén apját legott (1851 Fiatalság Barátja ford. 8621001, 56) | csintalan szétváló ingefodrát (1895 Telekes Béla C4102, 85).

Vö. CzF. csintalan¹, csintalan², csintalanul; ÉrtSz.; TESz. csín; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.