csíp ige 2b6 

1. ts (tárgy n. is) ’élőlény testének vmely részén a bőrt két ujja közé fogva(, fájdalmat okozva) szorít vmit, vkit’ ❖ Csípd, döfd, rúgd, valahol kapod a gaz latrot! (1809–1811 Kazinczy Ferenc CD01) | A fiúk nem akartak mellette ülni […], alattomban annyit döfték, rúgták, csípték, hogy magának kellett a helyet ott hagynia (1847 Petőfi Sándor 8366447, 124) | [a coboly] oly mély érzéketlen álomba merült, hogy hiába csípték, szurkálták, meg sem mozdult (1929 Az állatok világa ford. CD46) | állát az ujjai közé csípte (1956 Urbán Ernő 2005021, 78) | Ha nem tetszik neki valami[,] üt, rúg, csíp, harap (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).

1a. tn (tárgyragos határozóval is) ’úgy fogja és szorítja a bőrt vmely élőlény testének vmely részén, hogy ujjai annak húsába mélyednek’ ❖ A lépcsőkön találkozott egy szép kis piros pozsgás szolgálóval, azt megszólította, egyet csípett az orczáján (1854 Jókai Mór C2244, 80) | [a] legények, lányok csintalanul egymásba csiptek (1911 Móricz Zsigmond C3228, 101) | hozzám szorult és a karomba csípett idegességében (1935 Szép Ernő 9665045, 167) | Ne a mérlegre álljunk, hanem a tükör elé, s csípjünk hízásra hajlamos testrészeinkbe, derekunkba, combunkba, hasunkba! (1995 Magyar Hírlap CD09).

1b. ts (átv is) ’vmibe v. vmi közé (erősen) (be)szorít vmit, vkit’ ❖ Mollvitz Faluját tudni-illik két Colon [= hadoszlop] Gyalogság közzé kellett vólna tsipnem, azt egéſzſzen el-boritanom, és felis vernem (1775 Geidler József ford.–Frigyes, II. 7098006, 103) | Láttam [Kubában], midőn a fekete „gouvernante” [= nevelőnő] épen egy rajkót csipett térde közé s tömte kásával épen ugy, mint nálunk szokták a libákat (1861 Rosty Pál 8397002, 17) | [a kutya] halkan szűkölve azonnal megfordult s lába közé csípett farokkal kivágtatott a kertből (1956 Déry Tibor 2051030, 3) | két ujja közé csípett, és kihúzott az egyik fiókból egy papírköteget (1975 Hajnóczy Péter 9215003, 93) | Ajtórésbe csípik ujjait, hogy valljon (1989 Szlafkay Attila ford.–Verona 2015005, 8).

1c. ts ’〈állat〉 ollója, csőre közé szorít vkit, vmit’ ❖ A’ rákok különös balgatag állatok; ha az ember egyiket a’ maga lábai közzűl az ollójába teſzi, úgy megfogja, és tsípi azt, hogy elſzakad (1799 Fábián József ford.–Raff 7101006, 225) | az imént bújt elő a tojásból, már futott s itt is csípet egy magot, amott is talált egyet (1894 Malonyay Dezső 8292002, 118).

1d. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈állat csőrével, ollójával stb.〉 vmely élőlény testrészét erősen megszorítva fájdalmat okoz(ni képes), ill. (csőrével, ollójával) úgy fogja és szorítja a bőrt vmely élőlény testének vmely részén, hogy az annak húsába mélyed’ ❖ [a szarvasbogár szarvai] fegyvereül szolgálnak, mellyekkel erősen csíp (1847 Peregriny Elek 8360014, 266) | [egyes százlábúak] véglábaikat védekezéskor mint fogókat használják és megpróbálnak velük csípni (1933 Az állatok világa ford. CD46) | A nőstény [szarvasbogár] rágói kicsinyek, hegyesek, csípni tud velük (1993 A magyarság kézikönyve CD06) | ne menjen a libák közelébe, mert akkorát csípnek, hogy bizton nem alszik az éjjel! (1995 Magyar Hírlap CD09).

1e. tn (tárgyragos határozóval is) ’bántó megjegyzéssel, sértő szóval kellemetlen érzést okoz vkinek vki, vmi’ ❖ köszönje magának, mert az ő szavaival éltem, ha az eleje az Epigrammának csíp és szúr (1811 Kazinczy Ferenc C2561, 464) | Horváth Gyula még Wekerlén is csípett egyet (1893 Mikszáth Kálmán CD04) | Éles cikk volt, a kisgazdákon csípett (1963 Rónay György 9573001, 254) | [Jókai az] Életképek „charivari” rovatában kifogyhatatlan bőséggel szórta sziporkáit, tudósított, csípett, gúnyolt, támadott (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. ts ’〈vmely testrészén〉 hirtelen, gyors mozdulattal megragad’ ❖ A’ Tigris nyakon csípe egy Evétet (1825 Fáy András¹ C1716, 60) | mikor rőzsét lop, elfogom S derékon csípve, felkapom, földhöz vágom (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0659, 22) | A rajztanár karon csipte a költőt, s czipelte Margithoz (1906 Ambrus Zoltán 9006009, 82) | nyakon csípte a négy nyestet, és behajigálta őket egy nagy zsákba (1967 Rónay György ford.–Collodi 9573161, 81).

2a. csíp vmin ’rajtakap, rajtacsíp vmin’ ❖ majd meglátja, ki tudja őt hazugságon csipni (1884 Jakab Ödön C2198, 29) | megint komédiázáson csípte magát (1906 Ady Endre CD0801) | tudósunk az egyik napon azon csípte egyik teknősét, hogy a gőtét fogyasztja (1933 Az állatok világa ford. CD46) | törvénysértésen csípte a felügyelet [a bankot] (1999 Magyar Hírlap CD09).

2b. ’〈menekülőt, rejtőzőt vhol〉 elfog, elkap’ ❖ téged is itt csiptelek a „várban”, midőn az érkezett leveleket nézegetted (1864 Vas Gereben C4381, 182) | ne legyen egyébre gondod, mint arra, hogy itt ne csipjenek (1881 Sipos Sándor C3749, 34) | A hites feleségem szeretőt tart. A konyhában csíptem őket a garádics alatt (1918 Nagy Dániel CD10) | – Bizony megvasalom, ha itt csípem, még ha százszor Jósa Mátyás fia (1923 Krúdy Gyula CD54).

2c. (rég, biz) ’rendsz. ügyeskedéssel vmely célra fog (magának) vkit, ill. szerez vmit’ ❖ hol Atlás vette a’ földet vállára, Tám még ott tsíphetnénk mit Magyar’ ſzámára (1789 Barcsay Ábrahám 7019003, 82) | csipj magadnak, mint a többi, Egy vevőt, bár – minden áron (1877 Darmay Viktor C1353, 150) | Egy szép napon eszébe jutott, hogy jó lenne valami hivatalt csipni a megyén (1895 Vértesy Gyula C4460, 85) | csípni: kicsípni, olyankor felszólítani a diákot, mikor készületlen (1898 A magyar diáknyelv C1419, 37) | – De szép szeretőt szereztél magadnak. Most csípted? (1905 Petelei István 8361006, 103) | – Csípjen egy gavallért nekünk Mariska, – suttogták a Rózsa utcai varrólányok, akik estefelé sétálni vitték Máriát (1923 Krúdy Gyula CD10).

3. tn (tárgyragos határozóval is) (kissé rég) ’ujjai hegyével vesz v. törve leválaszt vmiből’ ❖ Szedegettem pedig ezen eggybe-kötött bokrétákat … Kibl nyalábbal, kibl marokkal, kibl pedig tsak tsípve (1790 Noszkó Alajos C3337, [4]) | Mily rengeteg lepényt eldugdosott, Nekem csak ekkorkát csípvén belőle! (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0658, 83) | kenyerünkből csípve kicsinykét (1937 Horváth Béla¹ 9258006, 19).

3a. tn (tárgyragos határozóval is) (rég, biz) ’(jogtalanul) elvesz, ill. lop vmiből’ ❖ Plátó csudálja [Pindarosz] bölcseségét, és ſokat csip verseibl (1804 Fabchich József C1643, 219) | Ha én most csenek is a’ pénztárból, ugy csak magam csipek; de ha több felügyelőre bizzák, akkor többen fogják fogyasztani (1844 Életképek C0100, 47).

3b. ts (rég, biz) ’(jogtalanul) elvesz, ill. lop vmit’ ❖ Gazda’ Fia pénzt-is Attya erſzénnyébl Tsípett, ha tsíphetett, vagy Annya zsebébl (1793 Gvadányi József C1940, 45) | Mindenüvé befúrja magát a’ hol pénzt csíphet (1808 Kazinczy Ferenc C2558, 496) | Csipték, lopták a borát egy ostoba gazdának (1855–1856 Vas Gereben C4384, 379) | Hol csipünk holnap tárczát, Jankó? (1867 Lévay József ford.–Shakespeare CD11).

4. ts ’〈kül. rovar embert, állatot v. annak vmely testrészét〉 vmely szervével megszúrva megsebez’ ❖ A’ buta Medve ſzeret, mézen nyalakodni, azért-is  vele nem gondol, tsípje, ne tsípje fejét [a méh] (1786 Nagy János¹ 7235001, 23) | Jaj nekem, jaj! bágyadok, Hangya csípi arcomat (1830 Vörösmarty Mihály CD01) | megszólal sündisznócska: – De sajnálom én magát, lelkem Maczkó bácsi, hogy úgy csípik a legyek (1906 Móra Ferenc 9459033, 37) | kit kígyó csíp bokán, kapkodja lábait (1910 Babits Mihály CD10) | A kullancs csípte tehén teje is fertőzötté válik (1996 Magyar Hírlap CD09).

4a. tn ’〈kül. rovar〉 vmely szervét emberbe, állatba, ill. annak vmely testrészébe beleszúrva kellemetlen érzést v. fájdalmat okoz(ni képes)’ ❖ a’ tſipö állatok ’s bogarak könnyen árthatnának nékiek [ti. a juhoknak] (1774 Tapasztalásból merített oktatás ford. C4090, 96) | A’ ló-darás valamint a’ skorpió iſzonyú nagyon tsíp (1799 Fábián József ford.–Raff 7101005, 203) | mintha kígyó csípett volna a lábikrájába (1954 Vidor Miklós 9778001, 70) | már olyan példányokat is felfedeztek [a szúnyogok között] a nyaralók, melyek a ruhán keresztül is csípnek (1997 Magyar Hírlap CD09).

5. ts (átv is) ’〈vmely folyékony v. légnemű anyag, por, növény (nedvével) stb. bőrt, nyálkahártyát v. vmely testrészt〉 rendsz. maró hatásával kellemetlen v. fájdalmas érzést keltve ingerel’ ❖ szemeket azoknak a’ drága szentségeknek fénye tsipi (1790 Aranka György C0627, 33) | a mióta mosdom, még soha Nem csípte úgy lúg a pilláimat, Mint most (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0659, 6) | Por, napfény csípte [a leány] szemét és kőszénfüsttől […] köhögött (1923 Kosztolányi Dezső C2754, 17) | Átkozott egy munka, izzadtság ütött ki az arcán s a ráhullott por csípte, izgatta a bőrét (1928 Kassák Lajos 9314005, 177) | orromat csípi a televény savanyú ammóniákszaga, korhad, rohad, bomlik itt minden (1972 Gera György 9183001, 92).

5a. ts (tárgy n. is) ’〈erős fűszer nyelvet, ínyt〉 maró hatásával ingerel(ni képes)’ ❖ [A tárkony levelei] nyerſen erſsebben tsípnek; de meg-ſzáradva ſem ízetlenlnek-meg egéſzen (1789 Mátyus István 7222030, 478) | Csipi nyelvem a’ paprika (1844 Életképek C0100, 88) | Miért csípi a bors az ember nyelvét? (1933 Az állatok világa ford. CD46).

5b. tn ’〈vmely folyékony v. légnemű anyag, növény (nedvével) bőrrel, ill. nyálkahártyával v. nyílt sebbel érintkezve〉 maró hatásával (fájdalmas,) szúró, égető érzetet kelt(eni képes)’ ❖ korán tsip a’ tsallán (1785 Lethenyei János ford. C2909, 251) | A csalán csak friss állapotában csip (1893 PallasLex. CD02).

6. ts (átv is) ’〈hideg, szél vmely testrészt〉 ér, és fájdalmas érzést kelt benne’ ❖ orrát tsipte a’ félſz’ erös fagygya (1774 Dugonics András C1484, 99) | Pufók piros arczát a szél hiába fújta, dér hiába csípte (1896 Bársony István C0844, 41) | Szemét a hideg könnyezésre csípte (1907 Gárdonyi Géza C1827, 173) | Csípi a nyakamat a szél, átázik a cipőm, a reggeli fagy vörösre marja a füleimet (1999 Magyar Hírlap CD09).

6a. tn ’〈erős hideg, szél〉 fájdalmas, égető érzetet kelt(eni képes)’ ❖ Csip már a hideg, csip bizony. Reszket az ágon a kócos Verébhad (1941 Tass József CD10) | Már rég befejezte az evést, a hideg egyre jobban csípett, a szürkületből teljes sötétség lett, és Klamm még mindig nem jött (1964 Rónay György ford.–Kafka 9573060, 126).

6b. ts ’〈hideg, szél vmely testrészt〉 annak bőrét érve vmilyenné teszi’ ❖ minő volt az a két, fagytól pirosra csípett kis fül! (1882 Tóth Béla¹ C4259, 75) | Hasított a szél. A legény arcáját veresre csípte, mire beért a nagytemplom alá (1928 Tamási Áron 9701001, 42) | Kell, hogy a fagy ilyenkor [télen] pirosra csípje az ember arcát, kell, hogy jó hideg-szagot hozzak be magammal, ha valahonnan hazaérkezem (1983 Balla László 1010019, 151).

6c. ts ’〈hideg, dér növényt, kül. gyümölcsöt〉 egy rövid ideig ér(, és így azt vmilyenné teszi)’ ❖ kisebb baj a májusi melegek által talán igen meghajtott vetéseket étetni vagy kaszáltatni, mint a hűvesség általi visszatartásáért szőllőinket s nemes gyümölcseinket a dértől csipve fájlalni (1855 Benkő Dániel ford.–Stephens 8045005, 2) | [a hatalmas nyárfák] rezgő levelét még nem csipte vörösre a dér (1881 Beksics Gusztáv C0900, 9) | Egyszerű gyümölcs [ti. a kökény] megterem partokon, árokoldalon, s áldása, ha a dér csípi[,] minden szegénynek oltalom (1956 Boda István 2005060, 646).

7. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈vmely ütésre haszn. eszköz(zel)〉 testrészhez érve hirtelen éles fájdalmat okoz’ ❖ Abellino ezalatt sajátságos gyönyörűségét találta benne lovagkorbácsával a kis groom [= inas] kifelé forduló lábikráira egyet csíphetni (1853 Jókai Mór CD18) | A kutyakorbács olyan furcsa ostor, hogy azzal ütni nem lehet, csak csípni (1886 Rákosi Viktor C3602, 52) | A tehén felkapta a hátulját, kirúgott az ostorcsípésre, nem volt ő ahhoz szokva, a kislány vesszője nem csíp, az csak símogat (1941 Móricz Zsigmond 9462012, 12) | Nagyot csíp-e a holland futballvirgács? (1995 Magyar Hírlap CD09).

8. tn (tárgyragos határozóval is) (rég) ’〈szemével〉 szemhéjait összezárva hunyorít, kacsint’ ❖ a házi szolga ostoba bizalmassággal bal szemével egyet csipett (1858 Vas Gereben C4379, 54) | – Hadd fiatalodjak – mondta [az öreg pap]. – Bizony nem ártana – csipett a szemével a menyecske (1911 Móricz Zsigmond C3220, 144) | Alphonse úr, ki franciául jobban értett, mint latinul, csípett egyet a szemével, mint ki érti, miről van szó, azután rám nézett, mintha azt kérdezné: Hát kend, párizsi uram, érti-e? (1919 Elek Artúr ford.–Mérimée ford. CD10).

9. ts (biz) ’kedvel, szível vkit, vmit’ ❖ Nagyon csípi a hülyéket a főnök (1979 Haraszti Miklós 9814003, 14) | Valahogy nem csíptem a mexikói számokat, vagyis nem mindet. Mégis végig kellett hallgatni (1982 Géczi János 1058001, 339) | Nem csípte a választ, pedig igaz volt (1999 Természet Világa CD50) | A dögös zenét egy vendég hozta, a Főnök, akit nem nagyon csípnek a [rádió]hallgatók (2000 Magyar Hírlap CD09).

10. ts (rég, biz) ’〈vmilyen öltözékbe〉 csinosan felöltöztet vkit’ ❖ Menj, keltsd Júliát, És csipd hamar pompába (1871 Szász Károly² ford.–Shakespeare C3733, 104) | a leányainak toilettebe kell csípniök magukat (1887 Gyarmathy Zsigáné C1954, 352).

Ö: be~, bele, el~, fel~, ki~, le~, meg~, oda~, össze~, rajta~.

Fr: fül, nyak.

ÖU: agyon~, át~, vissza~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. csíp¹