csipás mn és fn 

I. mn 15A

1. ’ragadós v. megszáradt váladékkal, csipával telt 〈szem〉’ ❖ Ha a’ beteg marháitok a’ dög-nyavalyának uralkodáſakor has-menésbe eſtek […], ha ſzemek tſipás, és nyálas vólt, orokból pedig takony folyt […], akkor el-hihetitek, hogy a’ harmadik gyomor ſzáraz-betegſége puſztitya marhátokat (1785 Tolnay Sándor ford.–Wolstein 7351003, 26) | egy most szülött poronty […] csukott, csipás szemeiből […] hogyan lehet az apára való hasonlatosságot kieszelni? (1883 Szabó Ignác C3775, 14) | Csipás, leragadt szeme égett a napfényben (1934 Kosztolányi Dezsőné CD10) | Nem lehetsz valami bizalomgerjesztő figura, a szemed csipás, s a borostád is kinőtt (1985 Grendel Lajos 1060004, 421).

1a. (gúny is) ’ilyen szemű 〈ember〉’ ❖ ne kérdje valaki, Vallyon ez ezeket honnan firkálta-ki, Talán még a’ csípás Kriszpinusz’ könyvét is Meglopta (1814 Kis János¹ ford.–Horatius 8240029, 96) | Te is csipás vén banya, Világ megunt asszonya, Menj közékbe, vigadjál (1846 Népdalok és mondák C2982, 219) | Amiféle némberrel György még eddig találkozott, az mind csámpás, csipás, gugás [= golyvás] volt (1891 Jókai Mór CD18) | Talán magának akarja megfogni Marcit, hogy odaédesgette a padlására? Vagy ennek a csipás lányának! (1936 Tersánszky Józsi Jenő 9706006, 17).

2. (rég) ’csomós, darabos állagú’ ❖ akár a’ bevetett főldet verje meg a’ zápor, akar a’ vetetlent, azt mihelyt megfúvalkodik, szükséges megboronálni: másként a’ Vetés tsipás lessz (1818 Nagyváthy János 8328002, 49) | [amelyik gyertyabél] igen sódros [= csavarodott]: tágítani szükség. Külömben [a gyertya] tsipás fog lenni (1819 e. Nagyváthy János C3297, 119).

II. fn 4A

1. (rég, gúny) ’vkinek a szeme’ ❖ Reggel mikor a’ Nap hasára sütött a’ Vargának […], fel nyitá a’ tsipásokat (1808 Farkas András 7041004, 8) | Még most sem nyitná csipását, Ha mező-csősz az alvását Meg nem háborítaná (1834 Arany János CD01).

2. (gúny, durva) ’〈lenézett személy megalázó megnevezéseként v. megszólításaként〉’ ❖ hogy nem restellsz a vén csipással piszmogni. Lefőzi az magát a szentlelket is. Gyerünk! Hagyjuk itt. Mert úgy segéljen, hogy a végén még ő visz el tőlünk valamit (1895 Mikszáth Kálmán CD04) | Gazdag lány vagyok, szegény szolgalegénnyel kényem-kedvem szerint bánok. Matyi: Na fenét. Eddig a hideg rázott utánam, te csipás (1928 F. Kernách Ilona CD10) | Stollné arca lángbaborult, haragja kipattant. – Te taknyos, te csipás, hogy a fene evett volna meg kétnapos korodban, hát így felelsz? (1932 Hamvas H. Sándor CD10).

Sz: csipásodik.

Vö. CzF. csipás · csípás, csipásszemű; ÉrtSz.; TESz. csipa; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

csipás melléknév és főnév
I. melléknév 15A
1.
ragadós v. megszáradt váladékkal, csipával telt 〈szem〉
Ha a’ beteg marháitok a’ dög-nyavalyának uralkodáſakor has-menésbe eſtek […], ha ſzemek tſipás, és nyálas vólt, orokból pedig takony folyt […], akkor el-hihetitek, hogy a’ harmadik gyomor ſzáraz-betegſége puſztitya marhátokat
(1785 Tolnay Sándor ford.Wolstein)
egy most szülött poronty […] csukott, csipás szemeiből […] hogyan lehet az apára való hasonlatosságot kieszelni?
(1883 Szabó Ignác)
Csipás, leragadt szeme égett a napfényben
(1934 Kosztolányi Dezsőné)
Nem lehetsz valami bizalomgerjesztő figura, a szemed csipás, s a borostád is kinőtt
(1985 Grendel Lajos)
1a. (gúny is)
ilyen szemű 〈ember〉
ne kérdje valaki, Vallyon ez ezeket honnan firkálta-ki, Talán még a’ csípás Kriszpinusz’ könyvét is Meglopta
(1814 Kis János¹ ford.Horatius)
Te is csipás vén banya, Világ megunt asszonya, Menj közékbe, vigadjál
(1846 Népdalok és mondák)
Amiféle némberrel György még eddig találkozott, az mind csámpás, csipás, gugás [= golyvás] volt
(1891 Jókai Mór)
Talán magának akarja megfogni Marcit, hogy odaédesgette a padlására? Vagy ennek a csipás lányának!
(1936 Tersánszky Józsi Jenő)
2. (rég)
csomós, darabos állagú
akár a’ bevetett főldet verje meg a’ zápor, akar a’ vetetlent, azt mihelyt megfúvalkodik, szükséges megboronálni: másként a’ Vetés tsipás lessz
(1818 Nagyváthy János)
[amelyik gyertyabél] igen sódros [= csavarodott]: tágítani szükség. Külömben [a gyertya] tsipás fog lenni
(1819 e. Nagyváthy János)
II. főnév 4A
1. (rég, gúny)
vkinek a szeme
Reggel mikor a’ Nap hasára sütött a’ Vargának […], fel nyitá a’ tsipásokat
(1808 Farkas András)
Még most sem nyitná csipását, Ha mező-csősz az alvását Meg nem háborítaná
(1834 Arany János)
2. (gúny, durva)
〈lenézett személy megalázó megnevezéseként v. megszólításaként〉
hogy nem restellsz a vén csipással piszmogni. Lefőzi az magát a szentlelket is. Gyerünk! Hagyjuk itt. Mert úgy segéljen, hogy a végén még ő visz el tőlünk valamit
(1895 Mikszáth Kálmán)
Gazdag lány vagyok, szegény szolgalegénnyel kényem-kedvem szerint bánok. Matyi: Na fenét. Eddig a hideg rázott utánam, te csipás
(1928 F. Kernách Ilona)
Stollné arca lángbaborult, haragja kipattant. – Te taknyos, te csipás, hogy a fene evett volna meg kétnapos korodban, hát így felelsz?
(1932 Hamvas H. Sándor)
Sz: csipásodik
Vö. CzF. csipás · csípás, csipásszemű; ÉrtSz.; TESz. csipa; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások