csipdos (4a2) l. csipdes

csipdes ige 4b2csipdos (rég v. nyj)

1. ts ’ujjaival, csőrével, es. fogával v. vmely eszközzel gyors egymásutánban többször(, fájdalmat, sérülést okozva) megcsíp vkit, vmit’ ❖ ? [Tiszán innen:] Tsípdesni (1788 Kis magyar frazeológia C3795, 151) | A’ rühtől meglepetett lovak […] magokat metsző fogaikkal csipdesik, és harapdálják (1846 Mihálka Antal ford.–Wagenfeld 8310009, 30) | Hadd csaljon ágyba a pöffedt király, Csipdesse arczod’, hívjon muczijának (1867 Arany János ford.–Shakespeare C3730, 103) | [az ún. sárga billegetők] cseppet sem félnek a csordától, gulyától, sem a pásztorembertől, hanem folyton ott settenkednek, bogarásznak, közbe-közbe fel is röppenve s úgy, mint rokonai és a pipisek egymást kergetve, csipdesve (1899 Chernel István CD34) | Úgy illik, hogy a menyasszony az egész bucsuztató alatt sírjon; ha nem hangosan sír, akkor csipdesik, lökdösik hozzátartozói, hogy hangosabban sírjon, mert megcsúfolják (1916 e. Malonyay Dezső CD07) | [a betyár] önmagát csipdeste tüzes harapófogóval, és önmagának kiáltozott: „Vallasz-e már, Kancsár?” (1931 Krúdy Gyula CD54) | Az abház elfekvő osztályokon állítólag 120 éves öregek ficánkolnak, csipdesik a 80 éves ápolónők fenekét (2000 Magyar Hírlap CD09).

1a. tn ’〈állat〉 fogaival v. csőrével (sérülést okozva) bele-belekap vkibe, vmibe’ ❖ Védvén kicsínyét csipdes a galamb (1870 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Shakespeare C3739, 169) | [A csikó] ugrabugrálva csipdesett a társai nyakába s mire utána faltak, fürge ügetésbe kapott (1917 Mariay Ödön CD10) | [A kanárik] mindegyik madár felé, mely fészkük felé közeledik, csőrükkel csipdesnek (1933 Az állatok világa ford. CD46).

1b. ts ’bántó megjegyzéssel, gondolattal bosszant, ingerel vkit’ ❖ Holt embert, kivált azt, a’ ki ha barátom nem volt is, testvérem volt, én nem csípdesek (1807 Kazinczy Ferenc C2558, 177) | Rustán [basa] magához hivatta [a magyar király követét]. Tudtul adta neki, hogy keresztyén sereg Pest alól a közelgő török hadak hírére megszaladt s szokott durva modorában csipdeste a bámulva kétkedő küldöttet (1880 Károlyi Árpád CD57) | [Herczeg Ferenc] igazi előkelő magyar úr módjára élte le életét, s néma megvetéssel nézett el azok feje fölött, akik időközönkint irigykedve csipdesték személyét (1940 Pintér Jenő CD44).

2. ts ’ujja hegyével v. vmely eszközzel tépked, ill. így szed vmit’ ❖ Először kézzel csipdesik, szaggatják kis csomócskákra az összetapadt gyapjút, majd ezeket megfésülik a gerebenen (1979 NéprajziLex. CD47).

2a. ’〈madár〉 csőrével apró darabokban v. szemenként szedegetve eszeget, csipeget vmit’ ❖ Csípdesi is már a zőld hantot a liba (1785 k. Debreceni diákirodalom 7495008, 27) | az öreg lúd libáival a’ mezőre hajtatik […], hogy ott fűvet csipdeshessenek (1835 Némethy József 8333012, 103) | [A meggyvágó] tavasz felé, mikor magvakban megszorúl, rügyeket csipdes (1901 Herman Ottó CD34) | [a galamb] búzaszemet csipdes etetője tenyeréből (1929 Pap Károly CD10) | Amíg a kicsinyek a fűszálakat csipdesik, a két öreg madár kinyújtott nyakkal őrködik a biztonságuk felett (1993 A magyarság kézikönyve CD06).

3. ts ’〈kül. rovar〉 vmely szervével szúrva többször egymás után megcsíp vkit, vmit’ ❖ [a lovat a méhek] mind addig tsipdesték, valamíg lábárol le nem esett, ’s két óra múlva meg nem döglött (1790 Kömlei János ford.–Becker² C5062, 412) | az egér szőrébe ezer meg ezer [vadászhangya] belekapaszkodik, kihuzzák a szabadra, ott mozdulatlanul lefogva tartják s addig csipdesik, mig élni meg nem szünik (1859 Vasárnapi Újság CD56) | [Jelky András] az iszapos talajban elcsuszott, s mire megint föl tudott czihelődni, már fél testén csipdeste és szurkálta valami, – maga sem tudta: mi. Sietett ki a vizből s midőn a partra érve megvizsgálta magát, rémülve látá, hogy bőre tele ragadt tömérdek eleven nadálylyal (1872 Hevesi Lajos 8184002, 156).

3a. (ritk) ’〈vmely hegyes, éles tárgy, dolog〉 bőrével érintkezve folyamatosan ingerel vkit’ ❖ a lepedője alatt ott volt eldugva egy tüske, és ez folyton-folyvást csipdeste és szurdalta Sanyi manót (1914 Mikes Lajos 9443001, 82).

3b. (irod) ’〈hideg, szél vmely testrészt〉 ér, és fájdalmas érzést kelt benne’ ❖ majd szél ver, dér csipdes (1879 Szabó Dávid C3764, 219) | Dér hull, fagy csipdesi az ujjaink izét (1936 e. Kosztolányi Dezső CD01) | Cinkét csipdes a fagy, az idő mogorva – és mi felkészültünk a nagy disznótorra (1954 Páskándi Géza 9516004, 34) | Kéklő hajnal csípdesi arcom (1956 Irodalmi Újság szept. 15. C5231, 3).

4. ts (rég) ’〈ellenséges hadsereget, ill. más fennhatóság alatt álló területet〉 katonai erővel váratlanul, rajtaütésszerűen többször megtámad’ ❖ Kisded vagyonunkban Nem hagynak békével Csipdesik széleit Csuda kevélységgel (1810 Dugonics András C1479, 142) | [a katonák] két oúdalrú is csipdosnak (1854 Spetykó Gáspár C3758, 30) | [A Kemény János vezette magyar sereg] ereje, száma apadton apadt, mert elől a lengyelség csipdeste, hátul a tatárság csapkodta (1900 Széchy Károly CD55) | [Corvin János,] akit az uralkodó klikk végkép elkeserített, uradalmait csípdeste, perekkel támadta meg, a szlavóniai bánságtól megfosztotta (1934 Szekfű Gyula CD42) | A Vág mellől naponta keltek át újabb és újabb [kuruc] különítmények, melyek únos-untalan csipdesték, zaklatták a császári csapatok szállásait (1941 Bánlaky József CD16).

ÖU: el~, ki~, le~, meg~, össze~.

Sz: csipdesés.

Vö. CzF. csipdės · csipdėsés; ÉrtSz.; TESz. csíp; ÉKsz.; SzT.

csipdos lásd csipdes
csipdes ige 4b2
csipdos 4a2 (rég v. nyj)
1. tárgyas
ujjaival, csőrével, es. fogával v. vmely eszközzel gyors egymásutánban többször(, fájdalmat, sérülést okozva) megcsíp vkit, vmit
?
[Tiszán innen:] Tsípdesni
(1788 Kis magyar frazeológia)
A’ rühtől meglepetett lovak […] magokat metsző fogaikkal csipdesik, és harapdálják
(1846 Mihálka Antal ford.Wagenfeld)
Hadd csaljon ágyba a pöffedt király, Csipdesse arczod’, hívjon muczijának
(1867 Arany János ford.Shakespeare)
[az ún. sárga billegetők] cseppet sem félnek a csordától, gulyától, sem a pásztorembertől, hanem folyton ott settenkednek, bogarásznak, közbe-közbe fel is röppenve s úgy, mint rokonai és a pipisek egymást kergetve, csipdesve
(1899 Chernel István)
Úgy illik, hogy a menyasszony az egész bucsuztató alatt sírjon; ha nem hangosan sír, akkor csipdesik, lökdösik hozzátartozói, hogy hangosabban sírjon, mert megcsúfolják
(1916 e. Malonyay Dezső)
[a betyár] önmagát csipdeste tüzes harapófogóval, és önmagának kiáltozott: „Vallasz-e már, Kancsár?”
(1931 Krúdy Gyula)
Az abház elfekvő osztályokon állítólag 120 éves öregek ficánkolnak, csipdesik a 80 éves ápolónők fenekét
(2000 Magyar Hírlap)
1a. tárgyatlan
〈állat〉 fogaival v. csőrével (sérülést okozva) bele-belekap vkibe, vmibe
Védvén kicsínyét csipdes a galamb
(1870 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.Shakespeare)
[A csikó] ugrabugrálva csipdesett a társai nyakába s mire utána faltak, fürge ügetésbe kapott
(1917 Mariay Ödön)
[A kanárik] mindegyik madár felé, mely fészkük felé közeledik, csőrükkel csipdesnek
(1933 Az állatok világa ford.)
1b. tárgyas
bántó megjegyzéssel, gondolattal bosszant, ingerel vkit
Holt embert, kivált azt, a’ ki ha barátom nem volt is, testvérem volt, én nem csípdesek
(1807 Kazinczy Ferenc)
Rustán [basa] magához hivatta [a magyar király követét]. Tudtul adta neki, hogy keresztyén sereg Pest alól a közelgő török hadak hírére megszaladt s szokott durva modorában csipdeste a bámulva kétkedő küldöttet
(1880 Károlyi Árpád)
[Herczeg Ferenc] igazi előkelő magyar úr módjára élte le életét, s néma megvetéssel nézett el azok feje fölött, akik időközönkint irigykedve csipdesték személyét
(1940 Pintér Jenő)
2. tárgyas
ujja hegyével v. vmely eszközzel tépked, ill. így szed vmit
Először kézzel csipdesik, szaggatják kis csomócskákra az összetapadt gyapjút, majd ezeket megfésülik a gerebenen
(1979 NéprajziLex.)
2a.
〈madár〉 csőrével apró darabokban v. szemenként szedegetve eszeget, csipeget vmit
Csípdesi is már a zőld hantot a liba
(1785 k. Debreceni diákirodalom)
az öreg lúd libáival a’ mezőre hajtatik […], hogy ott fűvet csipdeshessenek
(1835 Némethy József)
[A meggyvágó] tavasz felé, mikor magvakban megszorúl, rügyeket csipdes
(1901 Herman Ottó)
[a galamb] búzaszemet csipdes etetője tenyeréből
(1929 Pap Károly)
Amíg a kicsinyek a fűszálakat csipdesik, a két öreg madár kinyújtott nyakkal őrködik a biztonságuk felett
(1993 A magyarság kézikönyve)
3. tárgyas
〈kül. rovar〉 vmely szervével szúrva többször egymás után megcsíp vkit, vmit
[a lovat a méhek] mind addig tsipdesték, valamíg lábárol le nem esett, ’s két óra múlva meg nem döglött
(1790 Kömlei János ford.Becker²)
az egér szőrébe ezer meg ezer [vadászhangya] belekapaszkodik, kihuzzák a szabadra, ott mozdulatlanul lefogva tartják s addig csipdesik, mig élni meg nem szünik
(1859 Vasárnapi Újság)
[Jelky András] az iszapos talajban elcsuszott, s mire megint föl tudott czihelődni, már fél testén csipdeste és szurkálta valami, – maga sem tudta: mi. Sietett ki a vizből s midőn a partra érve megvizsgálta magát, rémülve látá, hogy bőre tele ragadt tömérdek eleven nadálylyal
(1872 Hevesi Lajos)
3a. (ritk)
〈vmely hegyes, éles tárgy, dolog〉 bőrével érintkezve folyamatosan ingerel vkit
a lepedője alatt ott volt eldugva egy tüske, és ez folyton-folyvást csipdeste és szurdalta Sanyi manót
(1914 Mikes Lajos)
3b. (irod)
〈hideg, szél vmely testrészt〉 ér, és fájdalmas érzést kelt benne
majd szél ver, dér csipdes
(1879 Szabó Dávid)
Dér hull, fagy csipdesi az ujjaink izét
(1936 e. Kosztolányi Dezső)
Cinkét csipdes a fagy, az idő mogorva – és mi felkészültünk a nagy disznótorra
(1954 Páskándi Géza)
Kéklő hajnal csípdesi arcom
(1956 Irodalmi Újság szept. 15.)
4. tárgyas (rég)
〈ellenséges hadsereget, ill. más fennhatóság alatt álló területet〉 katonai erővel váratlanul, rajtaütésszerűen többször megtámad
Kisded vagyonunkban Nem hagynak békével Csipdesik széleit Csuda kevélységgel
(1810 Dugonics András)
[a katonák] két oúdalrú is csipdosnak
(1854 Spetykó Gáspár)
[A Kemény János vezette magyar sereg] ereje, száma apadton apadt, mert elől a lengyelség csipdeste, hátul a tatárság csapkodta
(1900 Széchy Károly)
[Corvin János,] akit az uralkodó klikk végkép elkeserített, uradalmait csípdeste, perekkel támadta meg, a szlavóniai bánságtól megfosztotta
(1934 Szekfű Gyula)
A Vág mellől naponta keltek át újabb és újabb [kuruc] különítmények, melyek únos-untalan csipdesték, zaklatták a császári csapatok szállásait
(1941 Bánlaky József)
ÖU: elcsipdes, kicsipdes, lecsipdes, megcsipdes, összecsipdes
Sz: csipdesés
Vö. CzF. csipdės · csipdėsés; ÉrtSz.; TESz. csíp; ÉKsz.; SzT.

Beállítások