csipeget ige 5b
1. ts ’〈ember, állat〉 apró darabokban v. szemenként eszik vmit’ ❖ a juhok […] füveket tsipegetnek (1791 Döme Károly ford. C1454, 25) | [a siketfajd] forrás-szélek körűl vizitormát és kavicsokat szedegél, bikfabimbókat ’s fenyőbogyókat csipeget (1829 Pák Dienes 8346011, 10) | Mária hallgatva ült az asztal tulsó végén, s szó nélkül csípegette az ételt (1894 Abonyi Árpád C0480, 76) | [a fiatalok] a szőlőszemeket csipegették egyenkint a lelógó fürtökről (1906–1907 Mikszáth Kálmán 8312015, 223) | [Botfi úr] mély szomorúsággal visszahanyatlott székére, és vértanú módjára csipegette a túrós csuszáról a tepertőt (1917 Krúdy Gyula CD54) | A fő sütőmester álmában a kalácsot csipegető madarak a halál hírnökei (1993 BibliaiLex. CD1207).
1a. tn ’〈madár, kül. baromfi〉 csőrével eledelét apró darabonként v. szemenként felcsípve eszeget’ ❖ [Péter barát] mire a konyha ajtóig ért, ott csipegetett körülötte valamennyi szárnyas népség (1879 Csukássi József C1341, 293) | Nehány liba, tyuk csipeget, kapargál a kiszáradt árok gazos partján (1909 Móricz Zsigmond 9462040, 86) | Ha egy-két veréb, esetleg egy nagyobb verébcsalád csipeget, az nem okoz gondot, de ahol már a verébcsaládok sokasága reggelizik a szőlőben, ott ép fürt nem marad (1983 Bertha Bulcsu 9053003, 41).
1b. tn (tárgyragos határozóval is) (átv is) ’vmiből apró darabokat szedeget(ve eszeget) vki’ ❖ Rendkivül jó étvágygyal ettek, kivévén Robint, a ki csak csipegetett (1898 Bródy Sándor C1192, 24) | ha csak tehette, kisurrant a spájzba, konyhába s a süteményekből, gyümölcsből csipegetett (1918 Az Est júl. 7. C5228, 6) | [Az anorexiában szenvedők] gyakran csak „piszkálgatják”, tologatják az ételt, csipegetnek egy keveset (1994 Magyar Hírlap CD09) | A gazdasági erőforrásokból jócskán csipegettek […] maguknak [a kormányra kerülők is] (1996 Magyar Hírlap CD09).
1c. ts (irod) ’〈írásműből〉 válogatva olvas, szemelget vmit’ ❖ Proustból részleteket csipegetni könnyű, aki azonban igazán a Temps perdut [ti. Az eltűnt idő nyomában című regényt] akarja olvasni és részleteiben is az egész építményt tartja szemmel, annak egy újfajta olvasót kell kinevelnie magából (1932 Németh László² 9485016, 55).
1d. tn (irod) ’〈írásműből〉 szemelgetve válogat’ ❖ Csipegettem belőle itt-ott, elolvastam egy-egy mondatot, bekezdést, de amire érdekelni kezdett, már el is fárasztott [a regény] (1923 Földi Mihály CD10) | Átmegy a kezeden az a sok könyv, azt látom, de az a benyomásom, hogy csak úgy csipegetsz belőlük (1989 Konrád György 9351006, 395).
1e. ts (rég) ’két ujjával, es. 〈állat〉 ollójával egymás után többször összeszorít, csipked vmit’ ❖ a’ Gyapjúval együtt a’ húsát-is tsipegeti vala ollójával (1776 Esopus meséi ford. C1641, 180) | Most pirosra csipegetik Sáppadozó orcáját [ti. a szűznek] (1790–1796 Fazekas Mihály 8138038, 25) | ő is mosolygott, és sorra csipegette a szép piros kövér arczocskákat (1882 Tolnai Lajos C4199, 83).
2. ts (irod) ’〈szórakozottságból, zavarában v. megszokásból〉 apránként kitép, tépdes vmit’ ❖ Magába [beszél], bajuszát csipegetvén (1813 Katona József 8226002, 106) | – Kire vár itt? – kérdezém tőle. – Édesatyámra, – felelé, s köténykéje bojtját csipegeté (1846 Jókai Mór CD18) | Törökné másik kalapot vett a kezébe, körülforgatta, ollóval csipegette róla a tolldíszt (1907 Gárdonyi Géza C5323, 123) | [Mariska] szórakozottan csipegette az abrosz rojtját (1917 Móricz Zsigmond C3221, 12).
Ö: fel~.
ÖU: el~, ki~, le~, össze~.
Sz: csipegetés.
Vö. CzF. csipéget; ÉrtSz.; TESz. csíp; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.