csipet fn és mn 3B1
I. fn
1. ’〈mértékegységként is:〉 szemcsés, porszerű v. szálas anyagból a hüvelyk- és mutatóujj hegyével összefogható rész’ ❖ Tsipet. Annyi, a’ mennyit egyszerre tsiphetni (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 401) | A házi fecskepárok az eresz alá helyezik fészküket, mely remek kis épület anyagát – a sarat – pici csőrükkel csipetenként hordják össze (1894 PallasLex. CD02).
1a. (jelzőként) ’(vhány) ilyen egységnyi mennyiségű 〈szemcsés, porszerű v. szálas anyag〉’ ❖ Melyly ſzent tsipet hamu ſzállott homlokodra? Lrintz! jjjön áldás kívánom Papodra: Ki olyly nótát adott tziberés torkodra, És olyly ſzent beſzédet fzött ajakodra (1789 Barcsay Ábrahám 7019007, 101) | Egy kis csipet sár, mellyet a madárka Szájába vészen (1847 Garay János C1818, 140) | Végül elégettek egy csipet tömjént, hogy még az emlékét is elnyomják a sok éjszakai cigarettafüstnek (1937 Hunyady Sándor 9266001, 10) | felforrósítjuk a vajat, átforgatjuk benne az apróra vágott zsályát, hozzáadjuk a felkockázott sajtot, a tejszínt, és 2 csipet frissen reszelt szerecsendiót (1998 Magyar Hírlap CD09).
1b. ’(vhány) ilyen egységnyi (vmiből)’ ❖ A’ jó sziksót ugy lehet megismerni, hogy, ha egy csipetet a’ tenyerében eldörzsöl valaki, egészen elolvad (1846 Kiss Bálint 8244001, 32) | Végy ujjaid közzé a magvakból egy csipetet (1853 Vas Gereben kis képes naptára C4372, 48) | hány csipettel tegyen a forró vízbe a peccobul [= a fehér színű teafajtából] (1894 Jókai Mór CD18) | a sóból nem kell sok, talán egy csipet, és ízt ad az ételnek (1992 Magyar reformátusok CD1210).
1c. (jelzőként) (túlzó) ’csekély mértékű 〈elvont dolog〉’ ❖ Mily hosszú és megalázó öngyötrődés kellett egy-egy csipet önismeret megszerzésére (1932 Török Sophie CD10) | egy csipet dekadencia következik, fájdalmas kuplé szól, a bűnös züllött pesti éjszakáról (1999 Magyar Hírlap CD09).
2. (rég v. nyj) ’keményre gyúrt, (kézzel) apróra tépdesett, csipkedett (leves)tészta; csipetke’ ❖ a Magyarországon annyira megbecsülhetlen tésztanemek, ugymint: tarhonya, metélt, csipet, reszelt laska (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Mind paprikás csirkét rendeltek […], sok csipettel (1895 Benedek Elek C0918, 74).
II. mn (rég, ritk)
’apró, kicsi 〈dolog〉’ ❖ [Vilma] trillázott, a zongorából pedig szörnyű hangokat erőszakolt ki csipet ökleivel, ütötte-vétette azt a szerencsétlen zongorát, a billentyük eszeveszetten ugrándoztak rózsás ujjai alatt (1859 Matkovics Pál 8299001, 68) | őneki csak egy piczurka kis arcza van, egy csipet szőke szakállal (1867 Rákosi Jenő ford.–Shakespeare C3731, 125) | mohódzó, csöpp, csipet, serkés bajusznak mondták az ütközőbajuszt, amikor már kezdett észrevehetővé válni (1992 Fogarasi Klára CD17).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csíp; ÉKsz.; ÚMTsz.