alámerül tn ige 1c (vál)

1. ’〈folyékony v. szemcsés anyagban〉 súlyánál fogva lefelé süllyedve (részben) eltűnik’ ❖ a’ földben mélyen alá merült [a harang] (1841 Budapesti Árvízkönyv C1208, 31) | a fuldokló nő nem merült alá (1881 Hegedűs István C2048, 163) | [a hajó] elkezdett forogni s csöndesen alámerült (1895 Ágai Adolf C0545, 166) | Mindketten alámerültek, ott vesztek, a tenger nem vetette fel őket (1916 Moly Tamás CD10) | a vízözön hajdani napjaiban alámerült hegységnek az orma ez (1943 Rónay György ford.–Gauguin 9573002, 3).

1a. ’vki, es. vmi (teljesen) jelentőségét veszíti, (szinte) eltűnik’ ❖ az alámerült vezér [ti. Széchenyi] helyére csakhamar Kossuth jutott (1872 Asbóth János C0672, 26) | A százéves háborúban alámerült Franciaország (1935 Németh László² 9485057, 66) | Olykor ismeretlenek is jelentkeznek, az időbe rég alámerült figurák (1960 Magyar Nemzet okt. 8. C0355, 5).

2. ’〈úszó ember, állat v. vízi jármű〉 bizonyos ideig v. mértékig a víz felszíne alá ereszkedik, bukik’ ❖ [a tündér] alámerült a vizen (1876 Tamásfi Gyula C4083, 282) | A feje kissé alámerül és nem fuldoklik (1931 Kassák Lajos 9314006, 76) | [a vízilabdázók] küzdenek a labdáért, levegőért, majd alámerülnek (1956 Karinthy Ferenc C0091, 493) | [a fürdőzők] lebuknak, fölbuknak, alámerülnek, hogy halak után kutatva körbetapogassák a víz alatti fűzgyökereket (1976 Dobos László 1034001, 106).

2a. ’nagy figyelemmel, érdeklődéssel elmerül vmiben, ill. belemerül vminek a tanulmányozásába’ ❖ búvár szelleme alá merült a classicai [= klasszikus, görög-latin] nagy világ halottjaihoz (1863 Kazinczy Gábor C2573, VII) | Alá kell merülnünk a molekulák és atomok világába a milliméter milliomod részéig, ha el akarjuk érni az elektromágnesség birodalmát (1969 Marx György 9428003, 83) | alámerült a XI. század történetébe (1981 Sándor Iván 9582001, 129) | [Szidónia] mesélt, Maja pedig e mesében alámerülve ült a fűben (1986 Nádas Péter 9466003, 195).

3. (rég, irod) ’〈égitest〉 a látóhatár szintje alá kerülve eltűnik, lenyugszik’ ❖ a’ nap a’ tengerbe Alá merűlt (1833 Átöltöztetett Aeneis ford. C4641, 35) | [a Nap] Uralkodói pompát hintve szét, Alámerül a messzeség ködébe (1884 Somló Sándor C3753, 26) | A fényes csillag is leszállt, a hold is alámerült (1893 Jókai Mór CD18).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

alámerül tárgyatlan ige 1c (vál)
1.
〈folyékony v. szemcsés anyagban〉 súlyánál fogva lefelé süllyedve (részben) eltűnik
a’ földben mélyen alá merült [a harang]
(1841 Budapesti Árvízkönyv)
a fuldokló nő nem merült alá
(1881 Hegedűs István)
[a hajó] elkezdett forogni s csöndesen alámerült
(1895 Ágai Adolf)
Mindketten alámerültek, ott vesztek, a tenger nem vetette fel őket
(1916 Moly Tamás)
a vízözön hajdani napjaiban alámerült hegységnek az orma ez
(1943 Rónay György ford.Gauguin)
1a.
vki, es. vmi (teljesen) jelentőségét veszíti, (szinte) eltűnik
az alámerült vezér [ti. Széchenyi] helyére csakhamar Kossuth jutott
(1872 Asbóth János)
A százéves háborúban alámerült Franciaország
(1935 Németh László²)
Olykor ismeretlenek is jelentkeznek, az időbe rég alámerült figurák
(1960 Magyar Nemzet okt. 8.)
2.
〈úszó ember, állat v. vízi jármű〉 bizonyos ideig v. mértékig a víz felszíne alá ereszkedik, bukik
[a tündér] alámerült a vizen
(1876 Tamásfi Gyula)
A feje kissé alámerül és nem fuldoklik
(1931 Kassák Lajos)
[a vízilabdázók] küzdenek a labdáért, levegőért, majd alámerülnek
(1956 Karinthy Ferenc)
[a fürdőzők] lebuknak, fölbuknak, alámerülnek, hogy halak után kutatva körbetapogassák a víz alatti fűzgyökereket
(1976 Dobos László)
2a.
nagy figyelemmel, érdeklődéssel elmerül vmiben, ill. belemerül vminek a tanulmányozásába
búvár szelleme alá merült a classicai [= klasszikus, görög-latin] nagy világ halottjaihoz
(1863 Kazinczy Gábor)
Alá kell merülnünk a molekulák és atomok világába a milliméter milliomod részéig, ha el akarjuk érni az elektromágnesség birodalmát
(1969 Marx György)
alámerült a XI. század történetébe
(1981 Sándor Iván)
[Szidónia] mesélt, Maja pedig e mesében alámerülve ült a fűben
(1986 Nádas Péter)
3. (rég, irod)
〈égitest〉 a látóhatár szintje alá kerülve eltűnik, lenyugszik
a’ nap a’ tengerbe Alá merűlt
(1833 Átöltöztetett Aeneis ford.)
[a Nap] Uralkodói pompát hintve szét, Alámerül a messzeség ködébe
(1884 Somló Sándor)
A fényes csillag is leszállt, a hold is alámerült
(1893 Jókai Mór)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások