alámerül tn ige 1c (vál)
1. ’〈folyékony v. szemcsés anyagban〉 súlyánál fogva lefelé süllyedve (részben) eltűnik’ ❖ a’ földben mélyen alá merült [a harang] (1841 Budapesti Árvízkönyv C1208, 31) | a fuldokló nő nem merült alá (1881 Hegedűs István C2048, 163) | [a hajó] elkezdett forogni s csöndesen alámerült (1892 Ágai Adolf C0545, 166) | Mindketten alámerültek, ott vesztek, a tenger nem vetette fel őket (1916 Moly Tamás CD10) | a vízözön hajdani napjaiban alámerült hegységnek az orma ez (1943 Rónay György ford.–Gauguin 9573002, 3).
1a. ’vki, es. vmi (teljesen) jelentőségét veszíti, (szinte) eltűnik’ ❖ az alámerült vezér [ti. Széchenyi] helyére csakhamar Kossuth jutott (1872 Asbóth János C0672, 26) | A százéves háborúban alámerült Franciaország (1935 Németh László² 9485057, 66) | Olykor ismeretlenek is jelentkeznek, az időbe rég alámerült figurák (1960 Magyar Nemzet okt. 8. C0355, 5).
2. ’〈úszó ember, állat v. vízi jármű〉 bizonyos ideig v. mértékig a víz felszíne alá ereszkedik, bukik’ ❖ [a tündér] alámerült a vizen (1876 Tamásfi Gyula C4083, 282) | A feje kissé alámerül és nem fuldoklik (1931 Kassák Lajos 9314006, 76) | [a vízilabdázók] küzdenek a labdáért, levegőért, majd alámerülnek (1956 Karinthy Ferenc C0091, 493) | [a fürdőzők] lebuknak, fölbuknak, alámerülnek, hogy halak után kutatva körbetapogassák a víz alatti fűzgyökereket (1976 Dobos László 1034001, 106).
2a. ’nagy figyelemmel, érdeklődéssel elmerül vmiben, ill. belemerül vminek a tanulmányozásába’ ❖ búvár szelleme alá merült a classicai [= klasszikus, görög-latin] nagy világ halottjaihoz (1862 Kazinczy Gábor C2573, VII) | Alá kell merülnünk a molekulák és atomok világába a milliméter milliomod részéig, ha el akarjuk érni az elektromágnesség birodalmát (1969 Marx György 9428003, 83) | alámerült a XI. század történetébe (1981 Sándor Iván 9582001, 129) | [Szidónia] mesélt, Maja pedig e mesében alámerülve ült a fűben (1986 Nádas Péter 9466003, 195).
3. (rég, irod) ’〈égitest〉 a látóhatár szintje alá kerülve eltűnik, lenyugszik’ ❖ a’ nap a’ tengerbe Alá merűlt (1833 Áltöltöztetett Aeneis ford. C4641, 35) | [a Nap] Uralkodói pompát hintve szét, Alámerül a messzeség ködébe (1884 Somló Sándor C3753, 26) | A fényes csillag is leszállt, a hold is alámerült (1893 Jókai Mór CD18).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.