csiszolódik tn ige 12a

1. ’〈kő, ásvány, ill. vmely eszköz〉 csiszolás által simábbá, csiszolttá, ill. vmilyen alakúvá v. vmivé válik’ ❖ [a vízbe omlott szikladarabok] egymáshoz surlódoznak, simára csiszolódnak, meggömbölyödnek (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | [az eklogit nevű ásványt] disztárgyaknak is csiszolják, de nem csiszolódik szépen (1893 PallasLex. CD02) | brilliánssá csiszolódott volna a gyémánt (1913 Krúdy Gyula 9365007, 15) | [a fogazott sarló] „önmagát élezte”, azaz a használat során csiszolódott (1981 NéprajziLex. CD47).

1a. (rég) ’〈tárgy〉 mozgás közben hozzáérve vmihez súrlódik, dörzsölődik’ ❖ Wetzen: a’ fldön húzódni, tsiſzolódni, mint a’ hoſzſzú ruha (1803 Magyar–német és német–magyar lexikon C5802, 903. hasáb) | Durrog az oldalfél, kötelek csiszolódva rezegnek (1826 Egyed Antal ford.–Ovidius C1555, 17) | [a zengő hang] fokozódott a tömérdek üvegpalack zizergésével, amik egymáshoz csiszolódtak (1904 Jókai Mór CD18).

2. ’〈szellemi adottság, kifejezőeszköz, alkotás stb.〉 fejlődve, finomodva, javulva (vmivé) formálódik, alakul’ ❖ ? Sokra tsiszolódik a gonosz (1779 e. Magyar Nyelvőr C0358, 173) | a palotákkal, a támadó utcákkal egyszerre nő és csiszolódik a város szellemi élete is (1882 Mikszáth Kálmán CD04) | [1774 elején Kazinczy Ferenc] esze, ízlése Vergilius, Horatius, Anakreon versein, Gessner idilljein csiszolódik (1965 Szauder József CD53) | [Pálfi Ágnes] könyvének fejezetei 1977 és 1996 között többféle időpontban íródtak, s a kiadás előtt csiszolódtak egységes művé (1997 Új Könyvek CD29).

2a. ’〈személy〉 ízlésében, modorában finomodik, művelődik, ill. tudásában, képességeiben fejlődik, előrehalad, tökéletesedik’ ❖ A falusi nemesség nem utazik, nem lát világot, nincs kör, melyben csiszolódnék (1888 Grünwald Béla 8165002, 108) | A zseniális ember nem csiszolódik; ő olyan, amilyen s teszi, amire szenvedélye sarkalja (1940 Németh László² 9485011, 44) | Első zsengéimmel Korda Gyurit kerestem meg, aki fantáziát látott bennem, és Bradányi Ivánhoz küldött csiszolódni (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. csiszolódik vkihez ’〈több ember〉 egymáshoz igazodva összeszokik, összecsiszolódik’ ❖ mi volt ez az erő, ami összetartott bennünket?! Miképpen csiszolódik egymáshoz hat ember […]? (1995 Magyar Hírlap CD09) | [a férjemmel] felnőtt emberként ismertük meg egymást, már kialakult ízléssel. Lassan csiszolódunk egymáshoz (1999 Lakáskultúra CD39).

Ö: le~, össze~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csiszol; ÉKsz.

csiszolódik ❖ tárgyatlan ige ◦ 12a ◦
permalink
1.
〈kő, ásvány, ill. vmely eszköz〉 csiszolás által simábbá, csiszolttá, ill. vmilyen alakúvá v. vmivé válik
[a vízbe omlott szikladarabok] egymáshoz surlódoznak, simára csiszolódnak, meggömbölyödnek
(1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
[az eklogit nevű ásványt] disztárgyaknak is csiszolják, de nem csiszolódik szépen
(1893 PallasLex.)
brilliánssá csiszolódott volna a gyémánt
(1913 Krúdy Gyula)
[a fogazott sarló] „önmagát élezte”, azaz a használat során csiszolódott
(1981 NéprajziLex.)
1a. (rég)
〈tárgy〉 mozgás közben hozzáérve vmihez súrlódik, dörzsölődik
Wetzen: a’ fldön húzódni, tsiſzolódni, mint a’ hoſzſzú ruha
(1803 Magyar–német és német–magyar lexikon)
Durrog az oldalfél, kötelek csiszolódva rezegnek
(1826 Egyed Antal ford.–Ovidius)
[a zengő hang] fokozódott a tömérdek üvegpalack zizergésével, amik egymáshoz csiszolódtak
(1904 Jókai Mór)
2.
〈szellemi adottság, kifejezőeszköz, alkotás stb.〉 fejlődve, finomodva, javulva (vmivé) formálódik, alakul
?
Sokra tsiszolódik a gonosz
(1779 e. Magyar Nyelvőr)
a palotákkal, a támadó utcákkal egyszerre nő és csiszolódik a város szellemi élete is
(1882 Mikszáth Kálmán)
[1774 elején Kazinczy Ferenc] esze, ízlése Vergilius, Horatius, Anakreon versein, Gessner idilljein csiszolódik
(1965 Szauder József)
[Pálfi Ágnes] könyvének fejezetei 1977 és 1996 között többféle időpontban íródtak, s a kiadás előtt csiszolódtak egységes művé
(1997 Új Könyvek)
2a.
〈személy〉 ízlésében, modorában finomodik, művelődik, ill. tudásában, képességeiben fejlődik, előrehalad, tökéletesedik
A falusi nemesség nem utazik, nem lát világot, nincs kör, melyben csiszolódnék
(1888 Grünwald Béla)
A zseniális ember nem csiszolódik; ő olyan, amilyen s teszi, amire szenvedélye sarkalja
(1940 Németh László²)
Első zsengéimmel Korda Gyurit kerestem meg, aki fantáziát látott bennem, és Bradányi Ivánhoz küldött csiszolódni
(1997 Magyar Hírlap)
3. csiszolódik vkihez
〈több ember〉 egymáshoz igazodva összeszokik, összecsiszolódik
mi volt ez az erő, ami összetartott bennünket?! Miképpen csiszolódik egymáshoz hat ember […]?
(1995 Magyar Hírlap)
[a férjemmel] felnőtt emberként ismertük meg egymást, már kialakult ízléssel. Lassan csiszolódunk egymáshoz
(1999 Lakáskultúra)
Ö: lecsiszolódik, összecsiszolódik
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csiszol; ÉKsz.
ÚESz: ↪csiszol

Beállítások