csittít (4a4) l. csitít

csitít ts ige 4a4csittít (kissé rég)

1. ’〈hangos(kodó) személyt v. állatot〉 csendre int, csendesít, elhallgattatni törekszik, ill. 〈beszédet〉 halkít, csendesít’ ❖ edgy rút barlangnak, Üregében a’ bé-zart Szelek zsibongnak. Eolus tsitittya öket, […] Ezek boſzſzankodó méreggel mormolmak (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 656) | A hóhér házának ajtaján két férfi zörgeti a kilincset, s benn a láncos eb ordít az idegen szagra. – Ki az? – kérdi belülről egy éktelenül idétlen rekedt hang, csitítva a nagy ebet (1848–1856 Jókai Mór CD18) | milyen régi csönd!… Az ember önkéntelenül csittítja a maga szavát is (1912 Malonyay Dezső CD07) | [a kisgyermek] dühös, hangos sivalkodásba fogott: – Csujte! Az istenfádat! Mit ordítasz? […] Sssssssste! – csitította és hajukázta karján gyerekét az asszony (1938 Tersánszky Józsi Jenő 9706013, 94) | Akik elöl mentek, csitították [a vak koldust], hogy hallgasson. De annál hangosabban kiáltozott (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

2. ’〈ingerült, zaklatott személyt, nyugtalan állatot〉(kérlelve) nyugtat, csillapít’ ❖ nem józanabb e, hogy ezeket [ti. az áttelepített nemzetiségieket] csititsuk emberbaráti, polgártársi jóakarattal (1847 Hetilap CD61) | Enyém ez a park (s elnyújtózom) engem csitít a nyugalma (1930 Gelléri Andor Endre CD10) | csittítja a feleségét, hogy: hátha benn hagyta [a medált a házban] és meg kell mindenütt nézni, mielőtt valakit gyanúsítana! (1936 Tersánszky Józsi Jenő 9706006, 22) | A lovak dobogtak az istállóban, megérezték a halottat; a csődörösök […] csitították a méneket (1976 Gáll István 9170001, 240).

2a. (irod) ’〈heves indulatot, érzést, ill. fizikai állapotot, érzetet〉 mérsékel, enyhít, megszüntetni törekszik; csillapít’ ❖ jó szóval csitítsd Dühét (1864 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | Rémült szívem izgatottan lüktetett s én csitítottam: „Látogató lesz az ottan, azért roppan künn a zár, […] Az lesz, más ki lenne már?” (1923 Tóth Árpád ford.–Poe CD10) | [a filmművészetben megszokott képi elemmé vált a] szenvedélyeket csitító, tisztító eső (1961 Földes Anna 9154004, 128) | az oroszlánkölykök éhét te csitítod (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

2b. (irod) ’〈testrészt, sebet〉 az ott érzett fájdalom v. egyéb érzés enyhítésével nyugtat vmi(vel vki)’ ❖ torkát Méz-íz csitítja (1915 Tóth Árpád CD10) | Sajgó sebed jó balzsammal csitítsad (1920 Raith Tivadar 9548008, 25) | Követelődző gyomrát kenyérrel csitítja a földmívelő (1931 R. Tóth József CD10) | a pusztai szél csitítja forró homlokát (1931 Móricz Zsigmond CD10).

3. (átv is) ’〈természeti jelenséget, es. egyéb folyamatot〉 erejében, hevességében gyengít (vmivel)’ ❖ Takarj be köpenyeddel, úgy csitítod Az arczomat vadulva verdeső vért (1871 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | énekszóval próbálták csitítani a balsorsot (1937 Féja Géza 9138003, 110) | [Mario Basler góljával] egy kicsit csitította azt a kisebb földrengést, amely egy hétközi mérkőzésen tett rasszista kijelentése miatt zúdult a nyakába (1995 Magyar Hírlap CD09).

Ö: el~, le~, meg~.

Sz: csitítgat, csitíthatatlan.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csitt; ÉKsz.; SzT.

csittít lásd csitít
csitít tárgyas ige 4a4
csittít 4a4 (kissé rég)
1.
〈hangos(kodó) személyt v. állatot〉 csendre int, csendesít, elhallgattatni törekszik, ill. 〈beszédet〉 halkít, csendesít
edgy rút barlangnak, Üregében a’ bé-zart Szelek zsibongnak. Eolus tsitittya öket, […] Ezek boſzſzankodó méreggel mormolmak
(1787 Bécsi Magyar Múzsa)
A hóhér házának ajtaján két férfi zörgeti a kilincset, s benn a láncos eb ordít az idegen szagra. – Ki az? – kérdi belülről egy éktelenül idétlen rekedt hang, csitítva a nagy ebet
(1848–1856 Jókai Mór)
milyen régi csönd!… Az ember önkéntelenül csittítja a maga szavát is
(1912 Malonyay Dezső)
[a kisgyermek] dühös, hangos sivalkodásba fogott: – Csujte! Az istenfádat! Mit ordítasz? […] Sssssssste! – csitította és hajukázta karján gyerekét az asszony
(1938 Tersánszky Józsi Jenő)
Akik elöl mentek, csitították [a vak koldust], hogy hallgasson. De annál hangosabban kiáltozott
(1996 Katolikus Biblia ford.)
2.
〈ingerült, zaklatott személyt, nyugtalan állatot〉 (kérlelve) nyugtat, csillapít
nem józanabb e, hogy ezeket [ti. az áttelepített nemzetiségieket] csititsuk emberbaráti, polgártársi jóakarattal
(1847 Hetilap)
Enyém ez a park (s elnyújtózom) engem csitít a nyugalma
(1930 Gelléri Andor Endre)
csittítja a feleségét, hogy: hátha benn hagyta [a medált a házban] és meg kell mindenütt nézni, mielőtt valakit gyanúsítana!
(1936 Tersánszky Józsi Jenő)
A lovak dobogtak az istállóban, megérezték a halottat; a csődörösök […] csitították a méneket
(1976 Gáll István)
2a. (irod)
〈heves indulatot, érzést, ill. fizikai állapotot, érzetet〉 mérsékel, enyhít, megszüntetni törekszik; csillapít
jó szóval csitítsd Dühét
(1864 Szász Károly² ford.Shakespeare)
Rémült szívem izgatottan lüktetett s én csitítottam: „Látogató lesz az ottan, azért roppan künn a zár, […] Az lesz, más ki lenne már?”
(1923 Tóth Árpád ford.Poe)
[a filmművészetben megszokott képi elemmé vált a] szenvedélyeket csitító, tisztító eső
(1961 Földes Anna)
az oroszlánkölykök éhét te csitítod
(1996 Katolikus Biblia ford.)
2b. (irod)
〈testrészt, sebet〉 az ott érzett fájdalom v. egyéb érzés enyhítésével nyugtat vmi(vel vki)
torkát Méz-íz csitítja
(1915 Tóth Árpád)
Sajgó sebed jó balzsammal csitítsad
(1920 Raith Tivadar)
Követelődző gyomrát kenyérrel csitítja a földmívelő
(1931 R. Tóth József)
a pusztai szél csitítja forró homlokát
(1931 Móricz Zsigmond)
3. (átv is)
〈természeti jelenséget, es. egyéb folyamatot〉 erejében, hevességében gyengít (vmivel)
Takarj be köpenyeddel, úgy csitítod Az arczomat vadulva verdeső vért
(1871 Szász Károly² ford.Shakespeare)
énekszóval próbálták csitítani a balsorsot
(1937 Féja Géza)
[Mario Basler góljával] egy kicsit csitította azt a kisebb földrengést, amely egy hétközi mérkőzésen tett rasszista kijelentése miatt zúdult a nyakába
(1995 Magyar Hírlap)
Sz: csitítgat, csitíthatatlan
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csitt; ÉKsz.; SzT.

Beállítások