csittít (4a4) l. csitít
csitít ts ige 4a4 csittít (kissé rég)
1. ’〈hangos(kodó) személyt v. állatot〉 csendre int, csendesít, elhallgattatni törekszik, ill. 〈beszédet〉 halkít, csendesít’ ❖ edgy rút barlangnak, Üregében a’ bé-zart Szelek zsibongnak. Eolus tsitittya öket, […] Ezek boſzſzankodó méreggel mormolmak (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 656) | A hóhér házának ajtaján két férfi zörgeti a kilincset, s benn a láncos eb ordít az idegen szagra. – Ki az? – kérdi belülről egy éktelenül idétlen rekedt hang, csitítva a nagy ebet (1848–1856 Jókai Mór CD18) | milyen régi csönd!… Az ember önkéntelenül csittítja a maga szavát is (1912 Malonyay Dezső CD07) | [a kisgyermek] dühös, hangos sivalkodásba fogott: – Csujte! Az istenfádat! Mit ordítasz? […] Sssssssste! – csitította és hajukázta karján gyerekét az asszony (1938 Tersánszky Józsi Jenő 9706013, 94) | Akik elöl mentek, csitították [a vak koldust], hogy hallgasson. De annál hangosabban kiáltozott (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).
2. ’〈ingerült, zaklatott személyt, nyugtalan állatot〉(kérlelve) nyugtat, csillapít’ ❖ nem józanabb e, hogy ezeket [ti. az áttelepített nemzetiségieket] csititsuk emberbaráti, polgártársi jóakarattal (1847 Hetilap CD61) | Enyém ez a park (s elnyújtózom) engem csitít a nyugalma (1930 Gelléri Andor Endre CD10) | csittítja a feleségét, hogy: hátha benn hagyta [a medált a házban] és meg kell mindenütt nézni, mielőtt valakit gyanúsítana! (1936 Tersánszky Józsi Jenő 9706006, 22) | A lovak dobogtak az istállóban, megérezték a halottat; a csődörösök […] csitították a méneket (1976 Gáll István 9170001, 240).
2a. (irod) ’〈heves indulatot, érzést, ill. fizikai állapotot, érzetet〉 mérsékel, enyhít, megszüntetni törekszik; csillapít’ ❖ jó szóval csitítsd Dühét (1864 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | Rémült szívem izgatottan lüktetett s én csitítottam: „Látogató lesz az ottan, azért roppan künn a zár, […] Az lesz, más ki lenne már?” (1923 Tóth Árpád ford.–Poe CD10) | [a filmművészetben megszokott képi elemmé vált a] szenvedélyeket csitító, tisztító eső (1961 Földes Anna 9154004, 128) | az oroszlánkölykök éhét te csitítod (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).
2b. (irod) ’〈testrészt, sebet〉 az ott érzett fájdalom v. egyéb érzés enyhítésével nyugtat vmi(vel vki)’ ❖ torkát Méz-íz csitítja (1915 Tóth Árpád CD10) | Sajgó sebed jó balzsammal csitítsad (1920 Raith Tivadar 9548008, 25) | Követelődző gyomrát kenyérrel csitítja a földmívelő (1931 R. Tóth József CD10) | a pusztai szél csitítja forró homlokát (1931 Móricz Zsigmond CD10).
3. (átv is) ’〈természeti jelenséget, es. egyéb folyamatot〉 erejében, hevességében gyengít (vmivel)’ ❖ Takarj be köpenyeddel, úgy csitítod Az arczomat vadulva verdeső vért (1871 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | énekszóval próbálták csitítani a balsorsot (1937 Féja Géza 9138003, 110) | [Mario Basler góljával] egy kicsit csitította azt a kisebb földrengést, amely egy hétközi mérkőzésen tett rasszista kijelentése miatt zúdult a nyakába (1995 Magyar Hírlap CD09).
Ö: el~, le~, meg~.
Sz: csitítgat, csitíthatatlan.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csitt; ÉKsz.; SzT.