csókol ige 1a  csolkol (nyj)

1. ts ’〈szeretet, gyöngédség, szerelem v. tisztelet, hála stb. kif-ére, gyakr. társadalmi szokásként v. (el)köszönéskor:〉 csókkal illet vkit, vmit’ ❖ két szív egymáshoz Mennél nehezebben jút: Annál szerelmetessebben Szívelljét tsókolja (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 123) | Imádkoztak az ájtatosak, térdeltek a szobrok előtt, ezeknek lábait, kezeit csókolták (1834 Ormós Zsigmond 8341008, 102) | Szülőföldem hazám, dicső Magyarország… Csókolom földedet, csókolom füvedet (1881 Gyulai Pál C1987, 485) | Az egész Bécs öröm-mámorban úszott, midőn a magyar országgyűlés küldöttsége Bécsbe megérkezett. […] Számosan odatolongtak Kossuthhoz és csókolták kezét, ruháját (1894 Gracza György 8161002, 161) | Csak akkor érzi jól magát, ha bele tekinthet porontykái mosolygó szemébe, hallhatja édes gügyögésüket, és csókolhatja bársony arczocskáikat (1906 Ambrus Zoltán 9006009, 65) | elővezetik a megtépázott hőst, […] a Vének homlokon csókolják, búcsúztatják (1978 Spiró György 1143002, 319) | Hízzál, mosgyál szép menyecske, Ölejj csolkojj akit szeretsz (1983 e. Magyar néprajz CD47) | ha már szájon kell csókolni, hát inkább a békát választaná (1999 Magyar Hírlap CD09).

1a. tn (rendsz. tárgyragos határozóval) ’(szeretetből, szerelemből stb.) csókot ad vkinek v. vhova’ ❖ lopva egyet csókolt a kézen (1877 Jókai Mór CD18) | sóvár szemmel várják, hogy nagyot csókolhassanak a menyasszonyon (1917 Krúdy Gyula CD54) | Zsófia művésznője volt a csókolózásnak. Csókolt izgatott, húsos nyelvével […]. Csókolt a fogaival […]. Csókolt a torkával (1922 Krúdy Gyula CD54) | Az öreg villámgyorsan kapta magához [a gyermeket] és akkorát csókolt rajta, hogy a szeme is káprázott tőle (1922 e. Gárdonyi Géza C1838, 143) | [Miklós] magához rántotta a lányt, betörte a derekát, a szájára csókolt, fölkapta… (1936 Kolozsvári Grandpierre Emil C2722, 102).

2. ts (rendsz. egysz 1. sz-ű hat ragozású alakban, a kezét tárggyal v. msz-szerűen annak elhagyásával is) ’〈előzékeny üdvözléskor v. (levélzáró) búcsúzáskor, ill. udvariassági formulaként〉’ ❖ addig is kacsóját ezerszer csókolom (1772 Barcsay Ábrahám 7019024, 49) | Csókolom szép kezeit bárónécska (1836 Petrichevich Horváth Lázár C3517, 59) | Az egyik dáma nyájasan biccent a társaság felé. Gabriella és Julia vetélkedve kiáltják: – Kezét csókolom, néni (1912 Krúdy Gyula C2841, 214) | Annus (kiszalad): Csókolom apuka. András (kívül): Szervusz Annuska (1950 Fehér Klára 9137003, 35) | – Jó utazást, kezit csókolom, nagysága! – búcsúzik a lány (1961 e. Hatvany Lajos 9229001, 219) | – Hozhatok egy csésze teát? – kérdem. […] Kedvesen mosolyog: – Igen, nagyon köszönöm, kezét csókolom (1984 Szántó Piroska 2025064, 59).

2a. (biz) ’〈köszönőformulaként v. levélzáró elköszönésben〉’ ❖ Addig is ezerszer csókolunk benneteket, és míg élek vagyok s maradok, Édes Sógorom, igaz szívű atyafi szolgád: Dévay Oberster (1792 Dévay Pál CD55) | Élj szerencsésen. Tisztelem, csókolom háznépedet! (1809 Kazinczy Ferenc C2559, 251) | No, szervusz, Angéla néni, várnak a barátaim, Elekes, az egész brancs, még egyszer viszontlátásra, csókollak (1926 Kosztolányi Dezső CD10) | – Csókollak, Gizám. – Csak vigyázz magadra (1972 Örkény István 9500037, 267) | Ezzel zárom soraimat és Sokszor Csókol Szüleidet Bözsit külön téged, sok szeretettel Etelka (1982 Géczi János 1058001, 329).

2b. (biz) ’〈rendsz. indulatos v. érzelmileg színezett közlés tartalmának enyhítésére〉’ ❖ Öcsém – csókollak, ez fontos eset! (1875 Tóth Ede 8486004, 13) | – Ejnye de indulatos! – azt mondja a kartársnő. – Csókolom, hát hogyne lennék indulatos – mondom –, hát ki ne lenne indulatos egy ilyen helyzetbe?! (1989 Fel a kezekkel! 1024023, 381) | ha értem teszik [az egészségügyijárulék-fizettetést]: én, csókolom, inkább beteg leszek (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. ts (tárgy n. is) (irod, szépítő) ’magáévá tesz vkit, szerelmeskedik, szeretkezik vkivel’ ❖ S így leszünk mi, párzó királyok, Kopottak, búsak, betegek, Kiknek csókolni szomjas tűzzel Már nem szabad és nem lehet (1906 Ady Endre 9003107, 93) | Aki majd főz is, csókol is, kerül majd egyszer asszony is (1927–1928 József Attila CD01) | Egyre csak sírna, ha csókolnám. Egyre csak panaszkodna, fázna, dideregne, […] s halálra rémülne a szülés előtt (1964 Domonkos István 1037003, 23).

4. ts (irod, átv is) ’csókjával vmilyen állapotba juttat, vmivé v. vmilyenné tesz vkit, vmit’ ❖ álomra csókolta fáradt szempilláit (1876 Csiky Gergely C0799, 98) | pirosra csókolta kacsóit az utszéli csalán (1895 Szabóné Nogáll Janka C3773, 128) | Csókolj Lédám, semmivé csókolj (1908 Ady Endre 9003190, 60) | a nagy összevisszaságot mégis békés, illatos harmóniává csókolja a nagy karmester: a szeretet (1923 Parragi György CD52) | halálba kellene csókolni (1996 Szabó Magda 9630006, 21).

4a. (irod) ’gyengéden, légiesen, futólag érint vmit’ ❖ a’ mezk vidámságban vagynak: a’ napnak éltet ſugárai azoknak virágai közzé ſikamlanak, kiket gyengén csókolnak (1776 Kazinczy Ferenc ford.–Bessenyei C2515, 12) | a legnagyobb őspálmafák koronáikkal jobbra-balra csókolják az ingó földet (1856 Jókai Mór C2259, 284) | A viczkói nádast a déli szél csókolja (1908 Krúdy Gyula C2828, 196) | nyisd föl azur-szemed, melyet csókolnak puha, könnyü pillák (1921 Babits Mihály ford.–Cornelius Gallus C0587, 43) | [a patak vizében] gólya áll, lábát csókolja liliom, s átfonja selymes békanyál (1957 Csoóri Sándor 9090033, 10).

Ö: kezicsókolom, le~, meg~, össze~, vissza~.

ÖU: agyon~, be~, bele~, fel~, rá~, végig~.

Sz: csókolás, csókolatlan, csókolkodik, csókolkozik, csókolnivaló.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. csókol¹