csókolgat ts ige 5a

1. (átv is) ’〈embert, állatot (vmely részén), ill. tárgyat〉(szeretetét, odaadását, tiszteletét kifejezve) többször, ismételten (gyengéden) ajkával illet, megcsókol’ ❖ [Kívánom, hogy kegyelmetek] unokainak unokaikat tsokolgathaſsák kivánatos örömökre (1775 Klein Efraim 7106001, 24) | A szeretet s béke egymást tsókolgattyák (1807 Kézy Mózes C2558, 230) | Fölugorva kinézek… ott áll a lovakat cirógatva és csókolgatva az én grófom (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102006, 68) | a keze után kapkodtak s ruhája szélét csókolgatták (1948 Gergely Sándor 9188004, 170) | A csajok otthon csókolgatják a nagy hajú énekesek fényképét (1971 Csörsz István 9092001, 123) | addig kell csókolgatnia, a száját, az arcát, a nyakát, míg nem bírja tovább (1986 Nádas Péter 9466003, 199).

2. (irod) ’〈szél, víz stb.〉 többször egymás után gyengéden, légiesen, futólag érint meg vkit, vmit’ ❖ Itt Zefir virágit mikor csókolgatja, Édesen illozgat mennyei harmatja (1785–1788 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | Mint forrás mely a bércek közt fakad, Partját szünetlen csókolgatja (1862 Szász Károly² ford.–Moore C3844, 34) | a betóduló hüs szellő csókolgatni kezdte azt a lángoló homlokot (1885 Marosi Kálmán C3035, 112) | A Császár arcát enyelegve csókolgatja gyenge selyme (1931 Kosztolányi Dezső ford.–Pan Csie-jü 9359285, 58).

ÖU: agyon~, meg~, össze~.

Sz: csókolgatás.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csókol; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

csókolgat tárgyas ige 5a
1. (átv is)
〈embert, állatot (vmely részén), ill. tárgyat〉 (szeretetét, odaadását, tiszteletét kifejezve) többször, ismételten (gyengéden) ajkával illet, megcsókol
[Kívánom, hogy kegyelmetek] unokainak unokaikat tsokolgathaſsák kivánatos örömökre
(1775 Klein Efraim)
A szeretet s béke egymást tsókolgattyák
(1807 Kézy Mózes)
Fölugorva kinézek… ott áll a lovakat cirógatva és csókolgatva az én grófom
(1869–1872 Déryné Széppataki Róza)
a keze után kapkodtak s ruhája szélét csókolgatták
(1948 Gergely Sándor)
A csajok otthon csókolgatják a nagy hajú énekesek fényképét
(1971 Csörsz István)
addig kell csókolgatnia, a száját, az arcát, a nyakát, míg nem bírja tovább
(1986 Nádas Péter)
2. (irod)
〈szél, víz stb.〉 többször egymás után gyengéden, légiesen, futólag érint meg vkit, vmit
Itt Zefir virágit mikor csókolgatja, Édesen illozgat mennyei harmatja
(1785–1788 Csokonai Vitéz Mihály)
Mint forrás mely a bércek közt fakad, Partját szünetlen csókolgatja
(1862 Szász Károly² ford.Moore)
a betóduló hüs szellő csókolgatni kezdte azt a lángoló homlokot
(1885 Marosi Kálmán)
A Császár arcát enyelegve csókolgatja gyenge selyme
(1931 Kosztolányi Dezső ford.Pan Csie-jü)
ÖU: agyoncsókolgat, megcsókolgat, összecsókolgat
Sz: csókolgatás
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csókol; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások