alanyeset fn 3B (Nyelvt)

’a névszónak a puszta megnevezést kifejező, a magyar nyelvben jelöletlen, vagyis zéró morfémás esete; nominativus’ ❖ Az ind-germán hajlító nyelvek, különösen a szanszkrit, hellen, latin, a névviszonyt utóragok által jelölik. Az előbbiben az alanyeset […] is ragoztatik (1860 Mátyás Flórián 8301009, 23) | a névszók alanyesetében és a főnévi igenevekben […] terjedt el a véghangzós alak (1937 Zsirai Miklós C4981, 404) | alanyesetben álló (1963 Sziklay László 2027012, 52) | Tartalmi tekintetben a magyar nyelv egyértelműen a nominatív típus képviselője. Van valódi alanyesete, ha az jelöletlen is (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

alanyeset főnév 3B (Nyelvt)
a névszónak a puszta megnevezést kifejező, a magyar nyelvben jelöletlen, vagyis zéró morfémás esete; nominativus
Az ind-germán hajlító nyelvek, különösen a szanszkrit, hellen, latin, a névviszonyt utóragok által jelölik. Az előbbiben az alanyeset […] is ragoztatik
(1860 Mátyás Flórián)
a névszók alanyesetében és a főnévi igenevekben […] terjedt el a véghangzós alak
(1937 Zsirai Miklós)
alanyesetben álló
(1963 Sziklay László)
Tartalmi tekintetben a magyar nyelv egyértelműen a nominatív típus képviselője. Van valódi alanyesete, ha az jelöletlen is
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások