csonkul tn ige 1a1

1. ’vmely része levágása, eltávolítása miatt (meg)rövidül, kisebbé, csonkává válik vki, vmi’ ❖ Szárnyokban tsonkulnak (1774 Vesmás Márton C4461, 27) | Azt is hirlelték német Ágensek, hogy Magyar Országtól Pozson, Mosón és Sopron Vármegyéket el akarnák szakasztani, és a csonkult Austriahoz foglalni (1809 Csehy József C2560, 152) | egy pillanatban két dárda csonkul, s két vivó leterűl (1860 Tompa Mihály CD01) | aki el nem pusztul A rémes rohamtul, Kezetlen-lábatlan nyomorékká csonkul (1943 Gábor Andor 9163003, 5) | [a] görög eredetű krisztallosz először a latinba (crystallum), majd a németbe került, ahol kristall-lá csonkult (1997 Magyarország földje CD05).

2. ’vmely tulajdonságától v. funkciójától megfosztva hiányossá, rész szerintivé, teljességében korlátozottá válik vmi’ ❖ Már a’ képzelet ’s emlékezet felemelése ’s kiterjedése által ’az itélő tehetség csonkul ’s keskeny körökbe szorítatik (1830 Széchenyi István 8429002, 58) | [a közönség előtt] nem csonkul az én érdemem (1869–1872 Déryné Széppataki Róza C1411, 373) | [az elefántcsonttoronyban az írónak] nem kell politikussá, társadalmi prófétává, vagy moralistává, szóval töredékké csonkulnia, neki, aki íróvoltában a legteljesebb egész (1933 Kárpáti Aurél CD10) | [a csonka médiakuratóriummal] a nyugatias fejlődés legfőbb biztosítéka, a jogállamiság csonkult (2000 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF. csonkúl · csonkul; ÉrtSz.; TESz. csonka; ÉKsz.; SzT.

csonkul tárgyatlan ige 1a1
1.
vmely része levágása, eltávolítása miatt (meg)rövidül, kisebbé, csonkává válik vki, vmi
Szárnyokban tsonkulnak
(1774 Vesmás Márton)
Azt is hirlelték német Ágensek, hogy Magyar Országtól Pozson, Mosón és Sopron Vármegyéket el akarnák szakasztani, és a csonkult Austriahoz foglalni
(1809 Csehy József)
egy pillanatban két dárda csonkul, s két vivó leterűl
(1860 Tompa Mihály)
aki el nem pusztul A rémes rohamtul, Kezetlen-lábatlan nyomorékká csonkul
(1943 Gábor Andor)
[a] görög eredetű krisztallosz először a latinba (crystallum), majd a németbe került, ahol kristall-lá csonkult
(1997 Magyarország földje)
2.
vmely tulajdonságától v. funkciójától megfosztva hiányossá, rész szerintivé, teljességében korlátozottá válik vmi
Már a’ képzelet ’s emlékezet felemelése ’s kiterjedése által ’az itélő tehetség csonkul ’s keskeny körökbe szorítatik
(1830 Széchenyi István)
[a közönség előtt] nem csonkul az én érdemem
(1869–1872 Déryné Széppataki Róza)
[az elefántcsonttoronyban az írónak] nem kell politikussá, társadalmi prófétává, vagy moralistává, szóval töredékké csonkulnia, neki, aki íróvoltában a legteljesebb egész
(1933 Kárpáti Aurél)
[a csonka médiakuratóriummal] a nyugatias fejlődés legfőbb biztosítéka, a jogállamiság csonkult
(2000 Magyar Hírlap)
Vö. CzF. csonkúl · csonkul; ÉrtSz.; TESz. csonka; ÉKsz.; SzT.

Beállítások