csont fn és mn 3A1 

I. fn

1. (Anat is) ’gerincesek csontvázának fő tömegében csontszövetből való eleme, amely a passzív mozgás, a vérképzés és az immunrendszer fontos szerve’ ❖ az áll kaptzájának tſontjáig (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 140) | 251 nagyobb ’s kissebb csontok, melyek az emberi test támaszát teszik (1845 Warga János 8526007, 22) | a csöves csontok hossznövekedését (1896 PallasLex. CD02) | Iszonyú vasszegek törik a csontodat, facsarják izmodat, jaj én fiam (1936 Weöres Sándor CD10) | mészritkulás a csontokban és a fogazatban (1989 Konrád György 9351007, 637) | a madarak csontjaiban egymással összefüggő légzsákok bonyolult rendszerét találni (1998 Természet Világa CD50) • csontja veleje (minden sz-ben) (rég) a) ’csontvelő’ ❖ A’ heréletlen berbétsnek tsontjai velejét (1787 Mátyus István 7222020, 111) | Mi csontunk velejét, izmaink erejét adtuk oda, hogy népet, melly eddig csak emberek csoportja volt, teremtsünk (1848 Kossuth Hírlapja C0235, 248) | a szegény ősnép alkalomadtán szívesen fogyasztotta a kutya húsát és csontja velejét (1927 TolnaiÚjLex. C5726, 276) | Pattanásig feszül ágyéka a hájtól, csontjának veleje jól át van itatva (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201) b) ’〈a teljes embernek, vki teljes testének, lényének, ill. vmi leglényegének a jelképeként〉’ ❖ [szükséges a] dolognak leg-elsö kút-fejére mennünk, ha ugy akarjuk, hogy a mostani háborgásoknak, bels és küls zenebonáknak, és az ezt követett ſzövetkezéſeknek tsontja velejébe tekintheſsünk (1790 Magyar Kurír C0316, 1058) | Te voltál a sötét borzongás, melyet a mészkemencék pokoli tüze sem tudott kiűzni csontjaim velejéből… (1917 Barta Lajos CD10) | a csontja velejében izzó győzelemvágy (1943–1957 Sőtér István ford.–Hemingway 9455015, 152) | a csontja velejéig katona Csongrádi százados (1990 Erdődy Edit CD53).

1a. ’csontváz vmely eleme mint maradvány, ill. kül. tbsz-ban mint a holttest jelképe’ ❖ Vitézek csontyait, mellyek szélyt hevernek, Szántó vasa sérti a parasztembernek (1775 k. Ányos Pál CD01) | a’ protestáns csontja a’ pápistáéval egy helytt ne rotthadjon (1811–1820 Kazinczy Ferenc C5318, 414) | Ott szedjék össze elszórt csontomat, Ha jön majd a nagy temetési nap (1846 Petőfi Sándor 8366313, 130) | Földette, feketült sirkő, korhadt, fehér csont felásva, És elrakva, – mert szűk a hely már, – zsufoltan egy a másra (1910 Kaffka Margit 9290009, 48) | én találtam meg a pleisztocénben élt ürömi víziló csontjait (1999 Természet Világa CD50).

1b. (rendsz. tbsz-ban) ’〈az élő test (vmely tagjának) jelképeként〉’ ❖ Könyörlly rajtam Uram! mert ertelen vagyok, gyógyíts-meg engemet, Uram; mert meg-háborodtanak az én tsontaim (1788 Őri Fülep Gábor ford.–Pictet 7252016, 1136) | [a lónak] ollyan vékony a’ lába mint egy őznek; minél inkább kaszibált ezen vékony csontokkal annál inkább bámulták (1829 Wesselényi Miklós 8528002, 28) | elfáradt, agyongyötört öreg csontjai nyugalomra vágytak… aludni… aludni… (1934 Lengyel József CD10) | ülünk a csontjainkat melengető, enyhe fényben, és folytatjuk a társalgást (1978 Bereményi Géza 9048001, 174).

1c. (gyakr. a bőr szó párjaként, jelzőként is) ’〈annak kif-ére, hogy vmely test(rész) nagyon sovány〉’ ❖ nézz elaſzott br és tsont karjára (1799 Csokonai Vitéz Mihály 7069016, 13) | ereje-szegett, kifogyott, csontból és bőrből álló férj (1829 Horváth József ford.–Becker¹ 8187004, 8) | csak a csontja meg a bőre volt ám [a malackának], mikor Hegedűs hozta, de a jó gondozás egy-kettőre helyrehozta (1900 Váli Mari 8506004, 290) | csontra száradt anyókánál (1918 Kassák Lajos 9314001, 46) | Csupa csontig szikkadt fiatal férfi (1937 Egri Viktor 9119001, 25) | itt állunk, meztelen didergünk, csupa csontok (1940 Rónay György 9573119, 56) | Teste bőr-fedte csont volt, mit éh s fagy szerterombolt (1965 Weöres Sándor ford.–Ho Si Minh 9788217, 68) | A fiatal őrnagy, aki jelentést tesz, csont és bőr; szeme beesett (1994 Rubicon CD17).

1d. ’leölt állat csontozatának része, darabja mint vmely étel alapanyaga v. alkotórésze, ill. mint táplálék’ ❖ egy darab tyúk-tzombnak a’ tſontját el-nyelvén (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 431) | egy darab nyers marhahús, egy darab csonttal, a főzésre elkészitve (1870 Ozoray Árpád ford.–Kock 8343005, 120) | nagyszerü csontok, ízletesen ropogó, remek álmai sok kutyaszívnek (1938 e. Dsida Jenő 9114054, 26) | a kimérő helyen kaptuk a levest apróra vágott, csont nélküli hússal (1968 Mokry-Mészáros Dezső 1111002, 58).

1e. ’csontdarab mint vmely tevékenység végzésére kialakított eszköz (része)’ ❖ A’ vas helyett éles ’s hegyes kövekkel, tsontokkal, ’s béka-teknykkel éltek (1791 Sándor István 7287060, 115) | nagy tüskével, hegyes csonttal, esetleg halszálkával felszerelt, könnyü, szivós fából készült nyilat (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132001, 5) | a 19. sz. második felében [a kontyfa] a lúdtollal (Felvidék, Erdély) és a megfaragott csonttal (Kisalföld) együtt a hajkonty rögzítésére országosan elterjedt eszköz volt (1980 NéprajziLex. CD47).

1f. ’〈a teljes embernek, vki teljes testének v. lényének a jelképeként〉’ ❖ Minden gonoſzság tsontyaiba avaſodott (1790 Virágszótár 7248005, 97) | csontig átfázunk, ha illy lassan megyünk (1845 Eötvös József 8126005, 111) | Vonójával uralkodik Az emberszív fölött, Húrjának hangja járja át A csontot és velőt (1912–1913 Zichy Géza 8538024, 20) | Csontjaimban érzem még a bombák sikolyát (1953 Juhász Ferenc 9285016, 11) | csontig ható, hideg őszi esők (1962 Lengyel József 9395001, 213) | csontomig sajog a sírása (1969 Konrád György 9351002, 98).

1g. (-ig raggal, hsz-szerűen) ’nagyon nagy, ill. teljes mértékben’ ❖ házmagasságú hullám csapott át a födélzeten s őt csontig átáztatá (1872 Hevesi Lajos 8184001, 58) | Holló Sándor csontig leégett. Semmije se maradott (1890 Tolnai Lajos C4203, 10) | szegény parasztfiú csontig sápadt (1931 Gelléri Andor Endre 9179008, 141) | Csontig csupaszítják az ágyat (1979 Kornis Mihály 1082001, 198).

2. ’elpusztult v. leölt állat csontozatának anyaga (mint vmely tárgy, dolog alapanyaga)’ ❖ A’ nehézség minden teſtnek tulajdona. Az izmoſſakról (de ſolidis) úgy mint a’ köröl, fáról, tsontról, értzröl nintsen kétség (1777 Molnár János 7232010, 111) | Nyerge finom csont volt (1826 Vörösmarty Mihály 8524382, 81) | Az egyenes pipaszár szopókáját csontból a pásztor is megfaragja (1911 Malonyay Dezső 8292027, 118) | Altamíra barlangfestményeit, a nomád pásztorok csontba és fába vésett képzeletét (1973 Csoóri Sándor 9090081, 618).

2a. ’ebből az anyagból való tárgy’ ❖ mejre valóikat fával, vaſſal, vagy tsontal a’ mejjek’ közepén ki-ſzorítani (1802 Zsoldos János 8541005, 199) | tovább e kétség tűrhetetlen, A kockarázás kínját érzenünk; De nyújtanók a percet, míg vetetlen A szörnyü csont (1861 Arany János 8014105, 300) | mosoly nélkül dominózott a két angol, s szenvtelen némajátékuk mellett csakis a csont nesze hallatszott (1900 Szűry Dénes ford.–Goncourt C4076, 133) | Egy vén, fogatlan, ráncos zongorás Nyaggatja reszketőn a zengő csontokat (1928 Sík Sándor 9598005, 16).

2b. (-vá raggal, hsz-szerűen) ’nagyon keménnyé, merevvé 〈válik〉’ ❖ a’ barmok a’ hóvíztől nedves földre mindjárt tavasz kezdetén kibocsáttatván, azt [ti. a földet] annyira letapodják, hogy az – idejárulván a’ tavaszi száraz szelek ’s a’ nap későbbi heve – csonttá keményedik (1842 Pesti Hírlap CD61) | csonttá dermedt, sok helyütt térdig érő hóval fedett utakon (1861 Szokoly Viktor 8452002, 63) | ha a hús csonttá fagyott, ami magától értetődő, hogyan melegítették ehetővé? (1943 Veres Péter 2032011, 736) | A nyáron döntött nyírfáról rögtön le kell hántani a nedves kérget, s akkor kiszárad, csonttá keményedik (1962 Lengyel József 9395002, 218) • csonttá fagy ’teljesen átfagy, jéggé dermed vki’ ❖ Én közel a polushoz, mert fánk kifogyott és ekkép nem rakhatunk tüzet, bizony szépen csonttá fagytam (1857 Széchenyi István CD1501) | Hatvanhatban akkora fagy volt, hogy azóta nem volt párja. Fiatalasszony voltam, s attól féltettem az uramat, hogy csonttá fagy, amíg a hivatalba ér (1922 Falu Tamás CD10) | végigvacogtuk az éjszakát, szorosan összebújva, 3 órakor csörgött az óra, felkeltünk, elgémberedve, csonttá fagyva (1989 Fel a kezekkel! 1024023, 361).

3. (kissé rég) ’〈(nemzetségi, családi, leszármazásbeli) összetartozás v. azonosság kif-ére〉’ ❖ e’ gyalázat’ foltja én vagyok: Vér véretekből, és csont csontotokból (1838 Vörösmarty Mihály 8524408, 317) | kitett gyermek, s nem a te csontod (1864 Szász Károly² ford.–Shakespeare C3724, 208) | Csontomból való csont édes öcsém uram (1887 Baksay Sándor C0730, 258) | egész Izráel összegyűlt Dávidhoz Hebrónba, és ezt mondták: Nézd, mi a te csontod és húsod vagyunk! (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203).

4. (jelzővel) ’vmilyen tulajdonságával jellemzett ember, kül. férfi’ ❖ Osztán meg akárki Írta Uram! de gonosz tsontnak kell lenni, ugyantsak Tudja, mikíp’ szokták (1814 Fazekas Mihály 8138028, 3) | Kemény csontok valának, meg kell adni! Suska Mihály egymaga husz embert kergetett a vizbe a piski-i csatában (1882 Mikszáth Kálmán C3121, 60) | Így jár, fiú, minden szívtelen csont (1887 Tolnai Lajos C4194, 203) | kopott gyöngybluzos, hamis kövekkel teleaggatott kis öreg csont (1911 Kaffka Margit 9290043, 30) | Sebők Miklós lehajol, és Dibusz Klára frizurájára dönti a homlokát. – Te vén csont! Azért megleszünk mi ketten, mi? (1978 Bereményi Géza 9048001, 204).

5. • csont nélkül a) (átv is) ’〈kosárlabdában:〉 a kosárgyűrű érintése nélkül’ ❖ Donkó fél másodperccel a lefújás előtt dob – és a labda csont nélkül hullik rendeltetési helyére (1994 Magyar Hírlap CD09) | reggelente a szokott mozdulattal csont nélkül egy húszast dobunk a koldus kalapjába (1994 Magyar Hírlap CD09) b) ’〈annak kif-ére, hogy a versenyző (csapat) kapott gól, vereség, ill. a kiesés veszélye nélkül teljesít vmit, ér el vmilyen eredményt〉’ ❖ a második vonal két csoportjának első két helyezettje „csont nélkül” jutna fel (1996 Magyar Hírlap CD09) | A 4 : 0-s végeredmény mindkét csapat szempontjából ritka eredménynek számít. A Utah Jazz még soha nem jutott csont nélkül tovább az NBA rájátszásának négy nyert meccsig tartó párharcaiból (1998 Magyar Hírlap CD09) | a Siófokot támogató szponzorok szeretnék, ha a csapat „csont nélkül” bennmaradna a PNB-ben (2000 Magyar Hírlap CD09) c) ’ellenszavazat, ill. ellenvetés, ellenvélemény nélkül’ ❖ [a biztonsági alapelvek megállapodását] csont nélkül fogadta el a Parlament (1993 Országgyűlési Napló CD62) | Kevés az olyan vállalkozás, amelyik „csont nélkül” átjut a hitelkérelmek elbírálásának útvesztőin (1995 Figyelő CD2601) | Brüsszelben ugyanis „csont nélkül” hagyták jóvá a magyar programjavaslatokat (2000 Magyar Hírlap CD09).

II. mn

’ebből az anyagból való, ebből az anyagból készült 〈tárgy〉’ ❖ csont- és szaruszerszámok használata (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | csodafekete színű csont dobókocka (1978 Lengyel Péter 9397002, 235) | honfoglalás kori csont tegezfedél került napvilágra, amelyen rovásfelirat van (1992 Fodor István CD17).

Ö: áll~, állkapocs~, arc~, boka~, borda~, bőrcsont¹, bőrcsont², csípő~, ék~, elefánt~, forgó~, hal~, halló~, járom~, kereszt~, kulcs~, oldal~, orsó~, rossz~, sajka~, sing~, síp~, szárkapocs~, szegy~; a -csont címszó alatt: comb~, far~, halánték~, homlok~, koponya~, lábszár~, lapocka~, medence~, mell~, orr~, pofa~, sarok~, térd~, váll~.

UB: -betegség, -daganat, -fájdalom, -törés.

ÖU: állat~, csirke~, ember~, marha~.

ÖE: ~baj, ~barlang, ~darab, ~ember, ~fájdalom, ~fog, ~golyó, ~halom, ~kanál, ~kar, ~kinövés, ~koponya, ~maradvány, ~por, ~síp, ~szerkezet, ~szerszám, ~tetem, ~tömeg, ~tű, ~ujj, ~üreg, ~vágó.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.