csontos mn 15A

1. ’olyan 〈hús〉, amelyben (sok) csont van’ ❖ a’ mi szent nem kell ebnek vetni, ’S Disznók eleibe gyöngyöt vesztegetni, Mert félő, hogy ollyan nem tsontos és darás Adományért, Adót érhet boszszús marás (1821 Mátyási József 7221006, 137) | legalsórendü husnemek: 12) köröszt fartő […] 17) dagadó, 18) csontos hátszin (1854 Vasárnapi Újság CD56) | Mondja, Vendelin fiam, volna odakünn a konyhán egy kis darab csontos vagy csont nélküli marhahús? Nem bánom, ha bordás is, de a gerincet jobban szeretem (1926 Krúdy Gyula CD54) | A csontos húsokat érdemes gondosan kicsontozni, majd a csontot forrásban lévő vízben 3-5 percig előfőzni (1991 Frank Júlia CD19).

2. ’erőteljes csontozatú, ill. sovány, szikár, kiálló csontú’ ❖ [a marokkói lovak] olly erſek ’s tsontoſok, hogy a’ többi lovakat nem-is lehetne hozzájok haſonlítani (1783 Magyar Hírmondó C0271, 771) | [Toldi Miklós] szeme, mint az acél, a szikrát úgy hányja, Ütni készül ökle csontos buzogánya (1846 Arany János 8014001, 106) | Csontos halálfejszerü arcáról (1888 Justh Zsigmond 8213007, 83) | A szülés után kissé megtelt termete újra csontosra fogyott (1931 Sárközi György 9587012, 320) | árammal elkábított bikák csontos homlokát (1989 Csengey Dénes 1028002, 35).

3. ’〈testnek〉 csont alkotta, ill. elcsontosodott 〈része〉’ ❖ a szem golyóbissa tsontos tokjának (1775 Sófalvi József ford.–Sulzer C3751, 72) | [a külső hallójárat] sok emlősnél részben csontos, részben porcos falazatu (1894 PallasLex. CD02) | [az ún. lágyhéjú teknősök hátpáncélját] puha, porcos szegély erősíti, mely némely nemben csontossá válik (1933 Az állatok világa ford. CD46) | a kilencöves tatu csontos lemezei segítségével labdává gömbölyödve tartja távol az ellenséget (2000 Új Könyvek CD29).

3a. (rég) ’olyan 〈állat〉, amelynek törzsváza a gerincoszlopra épül’ ❖ csontos állatok. Ezek belső és ízekre osztott csontokkal, úgy nevezett csontvázzal birnak (1847 Peregriny Elek 8360004, 12) | a gerinces vagyis csontosállatok (1865 Tanodai Lapok 8666001, 263).

3b. csontos hal a) (rendsz. tbsz-ban) (Áll) ’〈a porcos hallal szemben:〉 jellemzően részarányos farokúszójú, oldalról lapított testű, úszóhólyaggal rendelkező, rendsz. pikkelyekkel borított tengeri v. édesvízi hal, amelynek belső váza csontból épül fel’ ❖ A halak nagyobb része valóságos csontokkal bir, s ezek csontos halaknak mondatnak (1845 Hanák János 8180001, 47) | A lanthalak hímjei nagyobbak, mint az ikrások, holott a legtöbb csontoshalnál megfordítva van (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Az első és hátsó végtagok egyidejű kialakulásához vezető természetes szelekció feltehetően a paleozoikum ősóceánjában élő halpopulációkra, a páncélos halakra, a porcos és a csontos halakra hatott (1998 Természet Világa CD50) b) (tbsz-ban) (Áll) ’〈az ilyen halak fajait magában foglaló rend nevezéktani elnevezéseként〉’ ❖ Anacanthini (állat), a csontos halak (Teleostei) egyik rendje (1893 PallasLex. CD02) | 6. Rend: Csontoshalak (Teleostei) (1933 Az állatok világa ford. CD46).

4. (díszítésül) csonttal ellátott, csonttal kirakott’ ❖ Öltözetük rendesen hosszú és kényelmes rokk [= kabát], magas tetejű kalap, egy pápaszem, csontos fogantyús bot és egy burnótszelence (1877 Mikszáth Kálmán CD04) | az 1706-ki rimaszombati árszabás szerint egy jó csontos veres bőrrel borított oldalbőrös és vánkusos nyeregnek 5 fr. 30 dénár volt az ára (1900 Nagy Géza CD20) | csontos díszű tegezek (1994 Mesterházy Károly CD58).

5. ’csontkeménnyé vált, fásodott 〈termésfal〉, ill. csonthéjas 〈mag〉’ ❖ [az eperfa] gyümölcse apró, egymagu csontos bogyócskákból alakul (1894 PallasLex. CD02) | A külső héjréteg rendesen vékony, a belső vastagabb, gyakran csontos v. fás, a középső pedig, ha megvan, sokszor húsos (1930 TolnaiÚjLex. C5734, 46) | a datolya csontos magvában (1933 Az állatok világa ford. CD46) | a dió vad változatait is megtalálták. Ez kisebbecske, csontos, igen kemény héjú, magja pedig igen olajos (1999 Magyar néprajz CD47).

Vö. CzF. ~, csontoshús; ÉrtSz.; TESz. csont; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

csontos melléknév 15A
1.
olyan 〈hús〉, amelyben (sok) csont van
a’ mi szent nem kell ebnek vetni, ’S Disznók eleibe gyöngyöt vesztegetni, Mert félő, hogy ollyan nem tsontos és darás Adományért, Adót érhet boszszús marás
(1821 Mátyási József)
legalsórendü husnemek: 12) köröszt fartő […] 17) dagadó, 18) csontos hátszin
(1854 Vasárnapi Újság)
Mondja, Vendelin fiam, volna odakünn a konyhán egy kis darab csontos vagy csont nélküli marhahús? Nem bánom, ha bordás is, de a gerincet jobban szeretem
(1926 Krúdy Gyula)
A csontos húsokat érdemes gondosan kicsontozni, majd a csontot forrásban lévő vízben 3-5 percig előfőzni
(1991 Frank Júlia)
2.
erőteljes csontozatú, ill. sovány, szikár, kiálló csontú
[a marokkói lovak] olly erſek ’s tsontoſok, hogy a’ többi lovakat nem-is lehetne hozzájok haſonlítani
(1783 Magyar Hírmondó)
[Toldi Miklós] szeme, mint az acél, a szikrát úgy hányja, Ütni készül ökle csontos buzogánya
(1846 Arany János)
Csontos halálfejszerü arcáról
(1888 Justh Zsigmond)
A szülés után kissé megtelt termete újra csontosra fogyott
(1931 Sárközi György)
árammal elkábított bikák csontos homlokát
(1989 Csengey Dénes)
3.
〈testnek〉 csont alkotta, ill. elcsontosodott 〈része〉
a szem golyóbissa tsontos tokjának
(1775 Sófalvi József ford.Sulzer)
[a külső hallójárat] sok emlősnél részben csontos, részben porcos falazatu
(1894 PallasLex.)
[az ún. lágyhéjú teknősök hátpáncélját] puha, porcos szegély erősíti, mely némely nemben csontossá válik
(1933 Az állatok világa ford.)
a kilencöves tatu csontos lemezei segítségével labdává gömbölyödve tartja távol az ellenséget
(2000 Új Könyvek)
3a. (rég)
olyan 〈állat〉, amelynek törzsváza a gerincoszlopra épül
csontos állatok. Ezek belső és ízekre osztott csontokkal, úgy nevezett csontvázzal birnak
(1847 Peregriny Elek)
a gerinces vagyis csontosállatok
(1865 Tanodai Lapok)
3b.
(csak szókapcsolatban)
csontos hal
a) (rendsz. tbsz-ban) (Áll)
〈a porcos hallal szemben:〉 jellemzően részarányos farokúszójú, oldalról lapított testű, úszóhólyaggal rendelkező, rendsz. pikkelyekkel borított tengeri v. édesvízi hal, amelynek belső váza csontból épül fel
A halak nagyobb része valóságos csontokkal bir, s ezek csontos halaknak mondatnak
(1845 Hanák János)
A lanthalak hímjei nagyobbak, mint az ikrások, holott a legtöbb csontoshalnál megfordítva van
(1933 Az állatok világa ford.)
Az első és hátsó végtagok egyidejű kialakulásához vezető természetes szelekció feltehetően a paleozoikum ősóceánjában élő halpopulációkra, a páncélos halakra, a porcos és a csontos halakra hatott
(1998 Természet Világa)
b) (tbsz-ban) (Áll)
〈az ilyen halak fajait magában foglaló rend nevezéktani elnevezéseként〉
Anacanthini (állat), a csontos halak (Teleostei) egyik rendje
(1893 PallasLex.)
6. Rend: Csontoshalak (Teleostei)
(1933 Az állatok világa ford.)
4.
(díszítésül) csonttal ellátott, csonttal kirakott
Öltözetük rendesen hosszú és kényelmes rokk [= kabát], magas tetejű kalap, egy pápaszem, csontos fogantyús bot és egy burnótszelence
(1877 Mikszáth Kálmán)
az 1706-ki rimaszombati árszabás szerint egy jó csontos veres bőrrel borított oldalbőrös és vánkusos nyeregnek 5 fr.forint 30 dénár volt az ára
(1900 Nagy Géza)
csontos díszű tegezek
(1994 Mesterházy Károly)
5.
csontkeménnyé vált, fásodott 〈termésfal〉, ill. csonthéjas 〈mag〉
[az eperfa] gyümölcse apró, egymagu csontos bogyócskákból alakul
(1894 PallasLex.)
A külső héjréteg rendesen vékony, a belső vastagabb, gyakran csontos v.vagy fás, a középső pedig, ha megvan, sokszor húsos
(1930 TolnaiÚjLex.)
a datolya csontos magvában
(1933 Az állatok világa ford.)
a dió vad változatait is megtalálták. Ez kisebbecske, csontos, igen kemény héjú, magja pedig igen olajos
(1999 Magyar néprajz)
Vö. CzF. ~, csontoshús; ÉrtSz.; TESz. csont; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások