csontos mn 15A
1. ’olyan 〈hús〉, amelyben (sok) csont van’ ❖ a’ mi szent nem kell ebnek vetni, ’S Disznók eleibe gyöngyöt vesztegetni, Mert félő, hogy ollyan nem tsontos és darás Adományért, Adót érhet boszszús marás (1821 Mátyási József 7221006, 137) | legalsórendü husnemek: 12) köröszt fartő […] 17) dagadó, 18) csontos hátszin (1854 Vasárnapi Újság CD56) | Mondja, Vendelin fiam, volna odakünn a konyhán egy kis darab csontos vagy csont nélküli marhahús? Nem bánom, ha bordás is, de a gerincet jobban szeretem (1926 Krúdy Gyula CD54) | A csontos húsokat érdemes gondosan kicsontozni, majd a csontot forrásban lévő vízben 3-5 percig előfőzni (1991 Frank Júlia CD19).
2. ’erőteljes csontozatú, ill. sovány, szikár, kiálló csontú’ ❖ [a marokkói lovak] olly erſek ’s tsontoſok, hogy a’ többi lovakat nem-is lehetne hozzájok haſonlítani (1783 Magyar Hírmondó C0271, 771) | [Toldi Miklós] szeme, mint az acél, a szikrát úgy hányja, Ütni készül ökle csontos buzogánya (1846 Arany János 8014001, 106) | Csontos halálfejszerü arcáról (1888 Justh Zsigmond 8213007, 83) | A szülés után kissé megtelt termete újra csontosra fogyott (1931 Sárközi György 9587012, 320) | árammal elkábított bikák csontos homlokát (1989 Csengey Dénes 1028002, 35).
3. ’〈testnek〉 csont alkotta, ill. elcsontosodott 〈része〉’ ❖ a szem golyóbissa tsontos tokjának (1775 Sófalvi József ford.–Sulzer C3751, 72) | [a külső hallójárat] sok emlősnél részben csontos, részben porcos falazatu (1894 PallasLex. CD02) | [az ún. lágyhéjú teknősök hátpáncélját] puha, porcos szegély erősíti, mely némely nemben csontossá válik (1933 Az állatok világa ford. CD46) | a kilencöves tatu csontos lemezei segítségével labdává gömbölyödve tartja távol az ellenséget (2000 Új Könyvek CD29).
3a. (rég) ’olyan 〈állat〉, amelynek törzsváza a gerincoszlopra épül’ ❖ csontos állatok. Ezek belső és ízekre osztott csontokkal, úgy nevezett csontvázzal birnak (1847 Peregriny Elek 8360004, 12) | a gerinces vagyis csontosállatok (1865 Tanodai Lapok 8666001, 263).
3b. • csontos hal a) (rendsz. tbsz-ban) (Áll) ’〈a porcos hallal szemben:〉 jellemzően részarányos farokúszójú, oldalról lapított testű, úszóhólyaggal rendelkező, rendsz. pikkelyekkel borított tengeri v. édesvízi hal, amelynek belső váza csontból épül fel’ ❖ A halak nagyobb része valóságos csontokkal bir, s ezek csontos halaknak mondatnak (1845 Hanák János 8180001, 47) | A lanthalak hímjei nagyobbak, mint az ikrások, holott a legtöbb csontoshalnál megfordítva van (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Az első és hátsó végtagok egyidejű kialakulásához vezető természetes szelekció feltehetően a paleozoikum ősóceánjában élő halpopulációkra, a páncélos halakra, a porcos és a csontos halakra hatott (1998 Természet Világa CD50) b) (tbsz-ban) (Áll) ’〈az ilyen halak fajait magában foglaló rend nevezéktani elnevezéseként〉’ ❖ Anacanthini (állat), a csontos halak (Teleostei) egyik rendje (1893 PallasLex. CD02) | 6. Rend: Csontoshalak (Teleostei) (1933 Az állatok világa ford. CD46).
4. ’(díszítésül) csonttal ellátott, csonttal kirakott’ ❖ Öltözetük rendesen hosszú és kényelmes rokk [= kabát], magas tetejű kalap, egy pápaszem, csontos fogantyús bot és egy burnótszelence (1877 Mikszáth Kálmán CD04) | az 1706-ki rimaszombati árszabás szerint egy jó csontos veres bőrrel borított oldalbőrös és vánkusos nyeregnek 5 fr. 30 dénár volt az ára (1900 Nagy Géza CD20) | csontos díszű tegezek (1994 Mesterházy Károly CD58).
5. ’csontkeménnyé vált, fásodott 〈termésfal〉, ill. csonthéjas 〈mag〉’ ❖ [az eperfa] gyümölcse apró, egymagu csontos bogyócskákból alakul (1894 PallasLex. CD02) | A külső héjréteg rendesen vékony, a belső vastagabb, gyakran csontos v. fás, a középső pedig, ha megvan, sokszor húsos (1930 TolnaiÚjLex. C5734, 46) | a datolya csontos magvában (1933 Az állatok világa ford. CD46) | a dió vad változatait is megtalálták. Ez kisebbecske, csontos, igen kemény héjú, magja pedig igen olajos (1999 Magyar néprajz CD47).
Vö. CzF. ~, csontoshús; ÉrtSz.; TESz. csont; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.