csorba¹ mn és fn  cserba (nyj)

I. mn 16A

1. ’vminek olyan 〈éle, széle〉, amelyből (kopás miatt) hiányzik egy kis darab, ill. ilyen élű, szélű 〈tárgy, eszköz〉’ ❖ [A király] bé ül méltósággal aranyos ſzékébenn. Szerentse azonnal tsorba kerekével, Melléje férkezik Írígység Nénjével (1789 Barcsay Ábrahám 7019008, 113) | csorba szekercze (1827 Vörösmarty Mihály C4534, 346) | vicsorgatja csorba fogát (1859 Vasárnapi Újság CD56) | addig nem nyugszom, a míg ennek [a pallosnak] az élét csorbára nem verem a gyilkos koponyáján! (1882 Jókai Mór C2306, 139) | horpadt, csorba kék lavór (1922 Zilahy Lajos 9799003, 77) | csorba szájú korsót (2000 Tasnádi Edit ford. CD48).

1a. (rég v. nyj) ’hiányos v. sérült fogazatú 〈személy〉’ ❖ tsorba, zahnlos (1779 Magyar grammatika C2985, 187) | Mikor Bakcsi elvette [Görög Máriát], idösecske leánynak kellett lenni, mikor gyermekei kezem alá jöttek, már nagyon csorba volt (1823 Fogarasi Sámuel 7109004, 99) | a gelencsér Tóth Jánosnak az a mellékneve, hogy „csorba”. Rászakadt az agyagpart egyszer, s kiütötte az első két fogát (1890 Jókai Mór CD18) | A csorba gyermektől tréfásan kérdezgették: Kifingta a bába a fogad? (2000 Kótyuk Erzsébet CD48).

2. (átv is) ’olyan 〈építmény, tárgy stb.〉, amelynek jókora része, darabja hiányzik, amely csonka’ ❖ [a deszkának az oszlopba való illesztéséhez az] oſzlop rovátékját fell egy deſzka ſzéleſségnyire tsorbára lehet metſzeni (1816 Kaló Péter C2485, 72) | befestve a falam a bandzsal, csorba holddal oly halavány (1920 Kosztolányi Dezső CD01) | négy csorba torony (1937 Elek Artúr CD10) | [Szarajevó Zucs városrészében] az erdők helyén ökológiai katasztrófa tátong: energia híján két télen keresztül a lakosság innen fűtött. […] A hó alól csorba tönkök, elszenesedett kórók bukkannak ki (1995 Magyar Hírlap CD09).

3. ’〈kül. vmely értéket kifejező dologra vonatkoztatva:〉 hiányos, nem teljes, csonka’ ❖ Csorba a’ szám – Nints itt Kereszt-Leányom (1805 Kisfaludy Sándor C2698, 69) | [a bíró betöltötte] a hon védőinek csorba sorait (1834 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | hadd mondjam sorba Hogy ne legyen ez a história csorba (1882 Mikszáth Kálmán C3135, 3) | Az eszmény, csorbán és repedten, de még megvan (1923 Molnár Ákos CD10) | A nők jogai a múlt század végén ugyancsak csorbák voltak Európa legtöbb országában (1992 Országgyűlési Napló CD62).

4. (irod) ’ferde, eltorzult 〈száj〉’ ❖ tsorba szájjal nevetik (1786 Szacsvay Sándor ford. C3788, 33) | Az öreg munkás megbőszült az erőlködéstől, mert nem birta kimondani, a mit gondolt, cserba száját fölrántotta, megnyitotta és nyögte, lökte föl magából a szavakat (1911 Révész Béla 9566003, 134) | tört orrú és csorba ajkú leányarc (1916 Elek Artúr CD10) | Hűdéses félarc, csorba száj, kialvó értelem (1940 Rónay György 9573105, 24).

5. (ritk) ’kellemetlen, fülsértő 〈hang〉’ ❖ [a kanász] a csorba hangján olyan erősen kezdett nevetni, hogy csak úgy visszhangzott tőle az utca (1937 e. Dallos Sándor 9098005, 185).

II. fn 6A

1. ’vmely eszköz élén v. szélén keletkezett sérülés, benyomódás, hiány’ ❖ Szedgye-elé Gazda heverö kaſzáit, Verje-ki, fennye-ki azoknak tſorbáit (1779 Miháltz István ford.–Vanière 7225009, 6) | konyhaedényeiben az idők viszályai vagy a szolgáló mostoha keze csorbát és lyukat ejtettek (1851 Fiatalság Barátja 8621001, 35) | vödör szélén az idők során jó csorbát vájt a sok szomjas ajak (1936 Illyés Gyula 9274023, 254) | [a fejsze] csorbái megmaradtak, mert néha szögbe vágtam (1980 Györe Imre 9206011, 71).

2. (/ritk) ’hiányzó v. csonka rész, hiányosság vmin’ ❖ [Fogai] egyenl sorának nints semmi tsorbája (1787 Csenkeszfai Poóts András C1279, 12) | [a pannonhalmi Szent Márton várán] az idő foga által ejtett csorbát Siffrid apát (1355†1365) kiigazittatta (1856 Vasárnapi Újság CD56) | megesik, hogy hónapokig nem ejtek egyetlen csorbát a tömött [könyves]polcok vonalain (1934 Babits Mihály C0697, 300) | a fürésztetejű palánk egyik csorbáján egy asszony leselkedik át a szomszédból (1964 Népszabadság jan. 14. C1501, 7).

3. ’vminek a teljességében, épségében bekövetkezett kár, veszteség, sérelem’ ❖ A’ madarászatban sints itten [ti. Virten] tsorba: naponként, Lépje ha ſok léſzen, fognia ’zákra lehet [a madarat] (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 164) | [a gyászban osztozók] velem egygyütt vígasztalást az esett tsorbának ki pótoltatása által kívánnak (1806 Szentgyörgyi József C2557, 305) | bár csorbát szenvedett is az utóbbi háborúban [az orosz], de nagy munkával ismét helyre van pótolva ereje (1832 Jelenkor C0223, 127) | csorba éri Becsűleted’ (1867 Arany János ford.–Shakespeare CD11) | [Kosztolányinál az Ambrus Zoltán-hatás] nem írói eredetiségén üt csorbát (1936 Gyergyai Albert CD10) | A [korábban vereséget szenvedett] zöld-fehéreknél nagy a fogadkozás, hogy […] kiköszörülik a csorbát (1960 Népszabadság júl. 8. C4812, 12) | [a miniszternek] azt a csorbát kellene kiküszöbölnie, amit az energiaár-emelés elhalasztása okozott külföldi megítélésünkben (1996 Magyar Hírlap CD09).

Sz: csorbaság, csorbátlan, csorbáz.

Vö. CzF. csorba¹, csorba³, csorbafogú, csorbaszáju; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, csorbán; ÚMTsz.

csorba¹ melléknév és főnév
cserba I. 16A II. 6A (nyj)
I. melléknév 16A
1.
vminek olyan 〈éle, széle〉, amelyből (kopás miatt) hiányzik egy kis darab, ill. ilyen élű, szélű 〈tárgy, eszköz〉
[A király] bé ül méltósággal aranyos ſzékébenn. Szerentse azonnal tsorba kerekével, Melléje férkezik Írígység Nénjével
(1789 Barcsay Ábrahám)
csorba szekercze
(1827 Vörösmarty Mihály)
vicsorgatja csorba fogát
(1859 Vasárnapi Újság)
addig nem nyugszom, a míg ennek [a pallosnak] az élét csorbára nem verem a gyilkos koponyáján!
(1882 Jókai Mór)
horpadt, csorba kék lavór
(1922 Zilahy Lajos)
csorba szájú korsót
(2000 Tasnádi Edit ford.)
1a. (rég v. nyj)
hiányos v. sérült fogazatú 〈személy〉
tsorba, zahnlos
(1779 Magyar grammatika)
Mikor Bakcsi elvette [Görög Máriát], idösecske leánynak kellett lenni, mikor gyermekei kezem alá jöttek, már nagyon csorba volt
(1823 Fogarasi Sámuel)
a gelencsér Tóth Jánosnak az a mellékneve, hogy „csorba”. Rászakadt az agyagpart egyszer, s kiütötte az első két fogát
(1890 Jókai Mór)
A csorba gyermektől tréfásan kérdezgették: Kifingta a bába a fogad?
(2000 Kótyuk Erzsébet)
2. (átv is)
olyan 〈építmény, tárgy stb.〉, amelynek jókora része, darabja hiányzik, amely csonka
[a deszkának az oszlopba való illesztéséhez az] oſzlop rovátékját fell egy deſzka ſzéleſségnyire tsorbára lehet metſzeni
(1816 Kaló Péter)
befestve a falam a bandzsal, csorba holddal oly halavány
(1920 Kosztolányi Dezső)
négy csorba torony
(1937 Elek Artúr)
[Szarajevó Zucs városrészében] az erdők helyén ökológiai katasztrófa tátong: energia híján két télen keresztül a lakosság innen fűtött. […] A hó alól csorba tönkök, elszenesedett kórók bukkannak ki
(1995 Magyar Hírlap)
3.
〈kül. vmely értéket kifejező dologra vonatkoztatva:〉 hiányos, nem teljes, csonka
Csorba a’ szám – Nints itt Kereszt-Leányom
(1805 Kisfaludy Sándor)
[a bíró betöltötte] a hon védőinek csorba sorait
(1834 Kossuth Lajos összes munkái)
hadd mondjam sorba Hogy ne legyen ez a história csorba
(1882 Mikszáth Kálmán)
Az eszmény, csorbán és repedten, de még megvan
(1923 Molnár Ákos)
A nők jogai a múlt század végén ugyancsak csorbák voltak Európa legtöbb országában
(1992 Országgyűlési Napló)
4. (irod)
ferde, eltorzult 〈száj〉
tsorba szájjal nevetik
(1786 Szacsvay Sándor ford.)
Az öreg munkás megbőszült az erőlködéstől, mert nem birta kimondani, a mit gondolt, cserba száját fölrántotta, megnyitotta és nyögte, lökte föl magából a szavakat
(1911 Révész Béla)
tört orrú és csorba ajkú leányarc
(1916 Elek Artúr)
Hűdéses félarc, csorba száj, kialvó értelem
(1940 Rónay György)
5. (ritk)
kellemetlen, fülsértő 〈hang〉
[a kanász] a csorba hangján olyan erősen kezdett nevetni, hogy csak úgy visszhangzott tőle az utca
(1937 e. Dallos Sándor)
II. főnév 6A
1.
vmely eszköz élén v. szélén keletkezett sérülés, benyomódás, hiány
Szedgye-elé Gazda heverö kaſzáit, Verje-ki, fennye-ki azoknak tſorbáit
(1779 Miháltz István ford.Vanière)
konyhaedényeiben az idők viszályai vagy a szolgáló mostoha keze csorbát és lyukat ejtettek
(1851 Fiatalság Barátja)
vödör szélén az idők során jó csorbát vájt a sok szomjas ajak
(1936 Illyés Gyula)
[a fejsze] csorbái megmaradtak, mert néha szögbe vágtam
(1980 Györe Imre)
2. (/ritk)
hiányzó v. csonka rész, hiányosság vmin
[Fogai] egyenl sorának nints semmi tsorbája
(1787 Csenkeszfai Poóts András)
[a pannonhalmi Szent Márton várán] az idő foga által ejtett csorbát Siffrid apát (1355†1365) kiigazittatta
(1856 Vasárnapi Újság)
megesik, hogy hónapokig nem ejtek egyetlen csorbát a tömött [könyves]polcok vonalain
(1934 Babits Mihály)
a fürésztetejű palánk egyik csorbáján egy asszony leselkedik át a szomszédból
(1964 Népszabadság jan. 14.)
3.
vminek a teljességében, épségében bekövetkezett kár, veszteség, sérelem
A’ madarászatban sints itten [ti. Virten] tsorba: naponként, Lépje ha ſok léſzen, fognia ’zákra lehet [a madarat]
(1777 Baróti Szabó Dávid)
[a gyászban osztozók] velem egygyütt vígasztalást az esett tsorbának ki pótoltatása által kívánnak
(1806 Szentgyörgyi József)
bár csorbát szenvedett is az utóbbi háborúban [az orosz], de nagy munkával ismét helyre van pótolva ereje
(1832 Jelenkor)
csorba éri Becsűleted’
(1867 Arany János ford.Shakespeare)
[Kosztolányinál az Ambrus Zoltán-hatás] nem írói eredetiségén üt csorbát
(1936 Gyergyai Albert)
A [korábban vereséget szenvedett] zöld-fehéreknél nagy a fogadkozás, hogy […] kiköszörülik a csorbát
(1960 Népszabadság júl. 8.)
[a miniszternek] azt a csorbát kellene kiküszöbölnie, amit az energiaár-emelés elhalasztása okozott külföldi megítélésünkben
(1996 Magyar Hírlap)
Sz: csorbaság, csorbátlan, csorbáz
Vö. CzF. csorba¹, csorba³, csorbafogú, csorbaszáju; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, csorbán; ÚMTsz.

Beállítások