csorbul tn ige 1a3

1. (átv is) ’〈tárgy, eszköz, fog stb.〉 az éléből, széléből leváló kis darab v. erős kopás miatt csorbává, életlenné válik, ill. 〈ilyen tárgy v. eszköz éle, széle〉 elkopik v. csorbák keletkeznek rajta’ ❖ kardotok tsorbúla (1786 Főldi János 7112007, 133) | A’ fegyver éle fegyver élbe csorbult (1830 Döbrentei Gábor ford.–Shakespeare C1449, 30) | Sziklákon csorbulnak rózsaszin karmaink (1961 Vészi Endre 9776018, 31) | csonkká csorbuló fogak (1973 Kannás Alajos 2042013, 202).

2. (rég) ’〈építmény, terület stb.〉 vmely nagyobb részének leválása, leomlása, eltűnése stb. miatt csonkává, hiányossá válik, csonkul’ ❖ [a város] falai kezdtek már tsorbulni [az ágyúzástól] (1792 Magyar Hírmondó C5809, 470) | csak tartsd-meg falúidat! – Miáttam ne csorbúllyon Birtokod (1823 Kisfaludy Sándor C0031, 11).

3. ’〈kül. vmely értéket kifejező dologra vonatkoztatva:〉 teljességében, épségében, értékében csökken, kisebb lesz, sérül’ ❖ betsülete tsorbul (1775 Báróczi Sándor ford.–Marmontel C0805, 41) | Barátim’ számát tsorbúlni találom (1789 Bécsi Magyar Múzsa C0351, 61) | si szabadságunk nem csorbul semmiben (1831 Pázmándi Horvát Endre C3437, 97) | Mennél magasabbra emelkedett hivatalában, népszerűsége annál inkább csorbúlt (1903 Morvay Győző CD55) | nyugdíja nem csorbul (1957 Faller Jenő CD52) | csorbult volna a telek mérete (1999 Lakáskultúra CD39).

4. (rég, ritk) ’〈hang〉 kellemetlenné, fülsértővé válik, eltorzul’ ❖ a tündér éles hangja csorbúl, Elfojtva, tompán, búsan zúg az ének (1865 Greguss Gyula ford.–Camões 8164005, 285) | nevetett az öregasszony, de nevetése köhögéssé csorbult (1894 Justh Zsigmond 8213003, 151).

Ö: ki~, meg~.

ÖU: le~.

Sz: csorbulás, csorbulat, csorbulatlan, csorbult.

Vö. CzF. csorbul · csorbúl; ÉrtSz.; TESz. csorba; ÉKsz.

csorbul tárgyatlan ige 1a3
1. (átv is)
〈tárgy, eszköz, fog stb.〉 az éléből, széléből leváló kis darab v. erős kopás miatt csorbává, életlenné válik, ill. 〈ilyen tárgy v. eszköz éle, széle〉 elkopik v. csorbák keletkeznek rajta
kardotok tsorbúla
(1786 Főldi János)
A’ fegyver éle fegyver élbe csorbult
(1830 Döbrentei Gábor ford.Shakespeare)
Sziklákon csorbulnak rózsaszin karmaink
(1961 Vészi Endre)
csonkká csorbuló fogak
(1973 Kannás Alajos)
2. (rég)
〈építmény, terület stb.〉 vmely nagyobb részének leválása, leomlása, eltűnése stb. miatt csonkává, hiányossá válik, csonkul
[a város] falai kezdtek már tsorbulni [az ágyúzástól]
(1792 Magyar Hírmondó)
csak tartsd-meg falúidat! – Miáttam ne csorbúllyon Birtokod
(1823 Kisfaludy Sándor)
3.
〈kül. vmely értéket kifejező dologra vonatkoztatva:〉 teljességében, épségében, értékében csökken, kisebb lesz, sérül
betsülete tsorbul
(1775 Báróczi Sándor ford.Marmontel)
Barátim’ számát tsorbúlni találom
(1789 Bécsi Magyar Múzsa)
si szabadságunk nem csorbul semmiben
(1831 Pázmándi Horvát Endre)
Mennél magasabbra emelkedett hivatalában, népszerűsége annál inkább csorbúlt
(1903 Morvay Győző)
nyugdíja nem csorbul
(1957 Faller Jenő)
csorbult volna a telek mérete
(1999 Lakáskultúra)
4. (rég, ritk)
〈hang〉 kellemetlenné, fülsértővé válik, eltorzul
a tündér éles hangja csorbúl, Elfojtva, tompán, búsan zúg az ének
(1865 Greguss Gyula ford.Camões)
nevetett az öregasszony, de nevetése köhögéssé csorbult
(1894 Justh Zsigmond)
ÖU: lecsorbul
Sz: csorbulás, csorbulat, csorbulatlan, csorbult
Vö. CzF. csorbul · csorbúl; ÉrtSz.; TESz. csorba; ÉKsz.

Beállítások