csorda fn 6A 

1. ’haszonállatok, kül. szarvasmarhák, es. sertések olyan együtt legeltetett csoportja, amelyet reggel a legelőre hajtanak, esténként pedig hazaterelnek, ill. ritk. olyan nagyobb haszonállatcsoport, amely tavasztól őszig éjjel-nappal kint van a legelőn’ ❖ nem vólna Szégyen, a’ juhok, ’s tsordák után pergö orsóval járni (1775 Molnár János 7232026, 75) | [a rénszarvas] megszelidítve […] nagy csordákban tartatik (1847 Peregriny Elek 8360010, 128) | a nyári legelőről haza térő csorda (1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Kúnfajta, nagyszemű legény volt, Kínzottja sok-sok méla vágynak, Csordát őrzött és nekivágott A híres magyar Hortobágynak (1906 Ady Endre 9003084, 47) | A kanásznak […] rossz időben még jobban a csorda mellett kell lennie (1911 Malonyay Dezső 8292024, 94) | [a] csordákat azok a lovas, fegyveres férfiak hajtották észak felé, akiket világszerte cowboyok („tehenészfiúk”) néven emlegetnek (1994 Hahner Péter CD17).

1a. (jelzőként) ’vhány, es. vmekkora ilyen csoportnyi 〈állat〉’ ❖ egéſz tsorda, ’s nyáj marhákat által hajthatnak (1789 Gvadányi József 7125001, 138) | egy csorda hízott puikáért (1818 Cserey Farkas² C2569, 127) | egész kis csorda marhát (1858 Táncsics Mihály 8463002, 75) | [Alvinczi] egy csorda jószágot óhajtott küldeni Moszkvába a professzornak, a gulyások már készülődtek is a nagy útra (1913 Krúdy Gyula 9365011, 61) | [a kisgömböc] bekap egy csapat aratót, egy szakasz katonát, egy csorda disznót (1980 NéprajziLex. CD47).

2. (nyj) ’az a hely, ahol haszonállatok ilyen csoportja tartózkodik, legel’ ❖ [a] trágya jobbára oda vész, a hol a marha tsordára jár (1780 Magyar Hírmondó C0268, 543) | Másnap kora hajnalban csordára hajtá [a megerősödött tehenet] (1844 Gaal József 8149005, 240) | most jöttek be a csordáról a zárda tehenei (1917 Kaffka Margit 9290048, 34) | [a megvadult tehénnek] a csordán egy tinó szurta ki a szemét (1957 Csoóri Sándor 9090031, 5).

3. ’〈kül. vadon élő, nagy testű, növényevő állatokra vonatkoztatva:〉 azonos fajba tartozó egyedek alkalmilag v. ösztönösen összeállt csoportja, csapata, falkája’ ❖ az erdei-bikák és beléndek [= bölények] tsordánként járták a’ Német Orſzágot (1793 Sándor István 7287037, 372) | [zebrák] és más négylábu füevők’ csordáihoz (1834 Fillértár 8623002, 157) | [mikor a rozmárok] alusznak, őröket állítanak ki, hogy azok a közeledő veszélyre a csordát felköltsék (1847 Peregriny Elek 8360008, 84) | a kutyák egész csordástól jönnek elő a temetőkről s marakodnak a piaczon hagyott hulladékok felett (1854 Jókai Mór C2245, 210) | havasi ordasok csordája (1956 Gereblyés László 2025136, 779).

3a. (jelzőként) ’(vhány v. vmekkora) ilyen csoportnyi 〈állat〉’ ❖ alig tért Tsorda kutyád ide, már zúrzavar éri fejünk (1786 Baróti Szabó Dávid 7021023, 101) | [a pataknál] nagy csorda jávor szarvast láttunk (1858 Xantus János 8531005, 127) | [Selous] megfigyelt egy csorda elefántot, amint egy ösvényen libasorban haladt (1929 Az állatok világa ford. CD46) | [a csizmás kandúr] nagy csorda nyulat, rókát, farkast […] visz a királynak (1977 NéprajziLex. CD47).

4. (jelzőként is) (pejor) ’fegyelmezetlenül, féktelenül, erkölcsi felelősség nélkül viselkedő, ill. nyájszerűen összeterelt, vezetésre, gondoskodásra szoruló, vkit, vmit bárgyún követő emberekből álló csoport’ ❖ a’ rosz gonosz Férfiak … tsordájoknak éktelen a’ sokasága (1778 Faludi Ferenc ford. C1666, 77) | Föl hát, magyar nép, e gaz csorda ellen, Mely birtokodra s életedre tör (1848 Petőfi Sándor 8366423, 188) | Az orosz nép nem azért csinált forradalmat, hogy néma csorda maradjon (1917 Budapesti Hírlap 2102002, 7) | ennek a csorda társaságnak […] elég, ha a parancsot végrehajtják, elég, ha enni van mit (1953 Sarkadi Imre 9586002, 21) | Vandál csordák pengével szétnyesték az ülések műbőr borítását (1995 Magyar Hírlap CD09).

5. (kissé rég) ’embercsoport, csapat’ ❖ Végre az Aszszonyok jöttek egy tsordába (1796 Gvadányi József C1923, 243) | Az utczán a tanítványai virágszállal ajándékozták meg hunczfutságból s a nevenapján az egész csorda reá szállt verssel, énekkel, hogy kifacsarjanak tőle egy szónoklatot (1905 Petelei István 8361002, 21).

5a. (jelzőként) (/ritk) ’ilyen csoportot kitevő számú, (vmekkora) csoportnyi 〈személy〉’ ❖ [Zrínyi Miklós 1566-ban] kéntelenitetnék olyan nagy tſorda vagy gulya Törökre ki-ütni (1790 Andrád Sámuel 7008011, 1) | hozatnék a számodra Párizsból […] egy csorda francia táncmestert (1892 Jókai Mór CD18) | a vízvezető csapja mellett sokadozott egy csorda cselédnép vihánczolva (1905 Petelei István 8361006, 97) | Egy csorda leányt látok. […] És milyen vidámak! (1985 Sütő András 9620022, 29).

6. (irod v. vál) ’térben egymáshoz közel eső, egynemű, vmilyen egységet alkotó tárgyak, dolgok összessége, csoportja’ ❖ a vétkeknek minden csordája előjött (1822 Vörösmarty Mihály C4540, 101) | már egy csordát őrzök ennek a ficzkónak a firkálásából (1882 Petelei István C3486, 63) | autobuszok és a gépkocsik csordája (1936 Márai Sándor 9421007, 108) | Örvénylenek csordákban csillagok (1965 Csanádi Imre 9082023, 624).

6a. (jelzőként) (irod v. vál) ’(vhány) ilyen csoportnyi mennyiségű 〈tárgy, dolog〉’ ❖ Majd mínden elgyenglt testet egy egy tsorda ollyan nyavaja késér, mellynek megfordítását talám egyedl tsak a’ vasas borvizektl lehet remélleni (1800 Nyulas Ferenc C3341, 31) | egy csorda lánctalpas [keresztülment] a fiatal erdőn (1989 Csengey Dénes 1028003, 60).

Ö: bivaly~; a -csorda címszó alatt: barom~, bölény~, disznó~, elefánt~, farkas~, marha~, ökör~, sertés~, szarvas~, tehén~.

UB: -legelő, -pásztor.

ÖU: borjú~, ember~, ló~, nép~, rabló~, tatár~.

ÖE: ~hajtó, ~nép.

Vö. CzF. ~, csordánként; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.