csorran (1a8) l. csurran
csurran tn ige 1a8 csorran
1. ’〈folyadék〉 csorogni kezd, ill. kis mennyiségben folyik’ ❖ Csurran, rinnen, fließen (1844 Kiss Mihály C2706, 21) | szünetlenül esők cseppentek, sőt csorrantak (1882 Petelei István C3486, 120) | véletlenül megérintette a vízcsapot és a víz a mosdótálba csurrant (1911 Krúdy Gyula C5203, 72) | a magas tetőkről hamupipőke-vizesések […] csak ott csurrantak, ahol a tetőt már régebben érhette a nap (1969 Domahidy András 1036005, 168) | [Gyárfás Endre] Berzsenyiről szólva így sűrít egyetlen szakaszba szubjektív életérzést és kollektív sorsérzetet: „A bor ha csorran, Berzsenyi háborog […]” (2000 Új Könyvek CD29).
2. ’〈folyadék, nedv élő szervezetből〉 kis érben v. cseppekben folyni kezd kifelé’ ❖ a könny és vér […] csorran (1860 Kemenes Ferenc C2588, 333) | csurran a nyári verejték (1938 e. Dsida Jenő 9114053, 23) | Fürt leve csurran, Ömlik a kádba (1959 Jékely Zoltán ford.–Goethe 9278106, 57) | A gazdának pedig máris nyála csorrant, mialatt rakta [a finomságokat a terítőre] (1961 Füst Milán 9161044, 61).
2a. ’a benne v. rajta levő folyadékot csorgatni kezdi, ill. vékony sugárban v. cseppekben ereszti, folyatja vmi’ ❖ itt e föld, az Isten áldott teleke, Hol édes méztől csorran a [szőlőfürt] (1881 Széchy Károly C3905, 144) | háznak idült jégtől így csurran eresze (1908 Babits Mihály CD01) | ha feláll [a vízi isten] – csapzott haja csorran (1944 Nemes Nagy Ágnes 9479043, 10).
2b. (ritk, irod) ’〈hang, ének〉 kifakadva, megállíthatatlanul előtör’ ❖ A legpajkosabb ángol nóta csurran (1910 Somlyó Zoltán CD10).
3. (biz) ’〈pénz, jövedelem〉 kisebb-nagyobb tételekben olykor-olykor jut, kerül’ ❖ visszaterellek én, – hogy találj dolgot máshol, a hol legalább csurran vagy csöppen valami (1855 Vas Gereben C4375, 436) | Pinczér. No ezektől [a vendégektől] nem hiszem, hogy csurranna valami (1880 e. Csepreghy Ferenc C1285, 34) | Most már nem éheztünk. Egyhangú, de bőséges kosztunk volt s ahova dolgozni jártunk, a raktárakban, pékműhelyben, posztógyárban, ott is csurrant valami. Egyik helyen kenyér, másik helyen konzerv, harmadik helyen ruha (1936 Veres Péter 9771027, 320) | a férjem korábbi tévéjátékainak újrasugárzásából csurranó felléptidíjakból háromszázszemélyes szabadtéri színházat építettünk (1996 Magyar Hírlap CD09).
4. (irod) ’〈fénysugár〉 vetődik, ill. 〈illat〉 árad vhova’ ❖ a hűvös, vékony, őszi holdfény Szétázott kalapomra csurran (1908 Kosztolányi Dezső 9359052, 67) | a júniusi hársfasorban az illat lágy hajunkra csorrant (1942–1946 Nemes Nagy Ágnes 9479055, 28) | orrunkba csorran édesen a sülttök illata (1961 e. Havas Ervin 9231033, 55).
Ö: ki~.
Sz: csurranás, csurrant.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csorog; ÉKsz.