csorran (1a8) l. csurran

csurran tn ige 1a8csorran

1. ’〈folyadék〉 csorogni kezd, ill. kis mennyiségben folyik’ ❖ Csurran, rinnen, fließen (1844 Kiss Mihály C2706, 21) | szünetlenül esők cseppentek, sőt csorrantak (1882 Petelei István C3486, 120) | véletlenül megérintette a vízcsapot és a víz a mosdótálba csurrant (1911 Krúdy Gyula C5203, 72) | a magas tetőkről hamupipőke-vizesések […] csak ott csurrantak, ahol a tetőt már régebben érhette a nap (1969 Domahidy András 1036005, 168) | [Gyárfás Endre] Berzsenyiről szólva így sűrít egyetlen szakaszba szubjektív életérzést és kollektív sorsérzetet: „A bor ha csorran, Berzsenyi háborog […]” (2000 Új Könyvek CD29).

2. ’〈folyadék, nedv élő szervezetből〉 kis érben v. cseppekben folyni kezd kifelé’ ❖ a könny és vér […] csorran (1860 Kemenes Ferenc C2588, 333) | csurran a nyári verejték (1938 e. Dsida Jenő 9114053, 23) | Fürt leve csurran, Ömlik a kádba (1959 Jékely Zoltán ford.–Goethe 9278106, 57) | A gazdának pedig máris nyála csorrant, mialatt rakta [a finomságokat a terítőre] (1961 Füst Milán 9161044, 61).

2a. ’a benne v. rajta levő folyadékot csorgatni kezdi, ill. vékony sugárban v. cseppekben ereszti, folyatja vmi’ ❖ itt e föld, az Isten áldott teleke, Hol édes méztől csorran a [szőlőfürt] (1881 Széchy Károly C3905, 144) | háznak idült jégtől így csurran eresze (1908 Babits Mihály CD01) | ha feláll [a vízi isten] – csapzott haja csorran (1944 Nemes Nagy Ágnes 9479043, 10).

2b. (ritk, irod) ’〈hang, ének〉 kifakadva, megállíthatatlanul előtör’ ❖ A legpajkosabb ángol nóta csurran (1910 Somlyó Zoltán CD10).

3. (biz) ’〈pénz, jövedelem〉 kisebb-nagyobb tételekben olykor-olykor jut, kerül’ ❖ visszaterellek én, – hogy találj dolgot máshol, a hol legalább csurran vagy csöppen valami (1855 Vas Gereben C4375, 436) | Pinczér. No ezektől [a vendégektől] nem hiszem, hogy csurranna valami (1880 e. Csepreghy Ferenc C1285, 34) | Most már nem éheztünk. Egyhangú, de bőséges kosztunk volt s ahova dolgozni jártunk, a raktárakban, pékműhelyben, posztógyárban, ott is csurrant valami. Egyik helyen kenyér, másik helyen konzerv, harmadik helyen ruha (1936 Veres Péter 9771027, 320) | a férjem korábbi tévéjátékainak újrasugárzásából csurranó felléptidíjakból háromszázszemélyes szabadtéri színházat építettünk (1996 Magyar Hírlap CD09).

4. (irod) ’〈fénysugár〉 vetődik, ill. 〈illat〉 árad vhova’ ❖ a hűvös, vékony, őszi holdfény Szétázott kalapomra csurran (1908 Kosztolányi Dezső 9359052, 67) | a júniusi hársfasorban az illat lágy hajunkra csorrant (1942–1946 Nemes Nagy Ágnes 9479055, 28) | orrunkba csorran édesen a sülttök illata (1961 e. Havas Ervin 9231033, 55).

Ö: ki~.

Sz: csurranás, csurrant.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csorog; ÉKsz.

csorran lásd csurran
csurran tárgyatlan ige 1a8
csorran 1a8
1.
〈folyadék〉 csorogni kezd, ill. kis mennyiségben folyik
Csurran, rinnen, fließen
(1844 Kiss Mihály)
szünetlenül esők cseppentek, sőt csorrantak
(1882 Petelei István)
véletlenül megérintette a vízcsapot és a víz a mosdótálba csurrant
(1911 Krúdy Gyula)
a magas tetőkről hamupipőke-vizesések […] csak ott csurrantak, ahol a tetőt már régebben érhette a nap
(1969 Domahidy András)
[Gyárfás Endre] Berzsenyiről szólva így sűrít egyetlen szakaszba szubjektív életérzést és kollektív sorsérzetet: „A bor ha csorran, Berzsenyi háborog […]
(2000 Új Könyvek)
2.
〈folyadék, nedv élő szervezetből〉 kis érben v. cseppekben folyni kezd kifelé
a könny és vér […] csorran
(1860 Kemenes Ferenc)
csurran a nyári verejték
(1938 e. Dsida Jenő)
Fürt leve csurran, Ömlik a kádba
(1959 Jékely Zoltán ford.Goethe)
A gazdának pedig máris nyála csorrant, mialatt rakta [a finomságokat a terítőre]
(1961 Füst Milán)
2a.
a benne v. rajta levő folyadékot csorgatni kezdi, ill. vékony sugárban v. cseppekben ereszti, folyatja vmi
itt e föld, az Isten áldott teleke, Hol édes méztől csorran a [szőlőfürt]
(1881 Széchy Károly)
háznak idült jégtől így csurran eresze
(1908 Babits Mihály)
ha feláll [a vízi isten] – csapzott haja csorran
(1944 Nemes Nagy Ágnes)
2b. (ritk, irod)
〈hang, ének〉 kifakadva, megállíthatatlanul előtör
A legpajkosabb ángol nóta csurran
(1910 Somlyó Zoltán)
3. (biz)
〈pénz, jövedelem〉 kisebb-nagyobb tételekben olykor-olykor jut, kerül
visszaterellek én, – hogy találj dolgot máshol, a hol legalább csurran vagy csöppen valami
(1855 Vas Gereben)
Pinczér. No ezektől [a vendégektől] nem hiszem, hogy csurranna valami
(1880 e. Csepreghy Ferenc)
Most már nem éheztünk. Egyhangú, de bőséges kosztunk volt s ahova dolgozni jártunk, a raktárakban, pékműhelyben, posztógyárban, ott is csurrant valami. Egyik helyen kenyér, másik helyen konzerv, harmadik helyen ruha
(1936 Veres Péter)
a férjem korábbi tévéjátékainak újrasugárzásából csurranó felléptidíjakból háromszázszemélyes szabadtéri színházat építettünk
(1996 Magyar Hírlap)
4. (irod)
〈fénysugár〉 vetődik, ill. 〈illat〉 árad vhova
a hűvös, vékony, őszi holdfény Szétázott kalapomra csurran
(1908 Kosztolányi Dezső)
a júniusi hársfasorban az illat lágy hajunkra csorrant
(1942–1946 Nemes Nagy Ágnes)
orrunkba csorran édesen a sülttök illata
(1961 e. Havas Ervin)
Ö: kicsurran
Sz: csurranás, csurrant
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csorog; ÉKsz.

Beállítások