csóvál ige 1a

1. ts ’ívben lóbál v. forgat vmit’ ❖ valaki a’ kezében lév paritytyát, meljet ſebeſsenn tsóvál, […] meg-állítná (1791 Jeney György 7157002, 61) | A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol; Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol (1851 Arany János CD01) | Egy időben istenkáromlásnak vették, ha valaki azt mondá: nem a világ forog e porszemnyi atom körül, melynek neve föld, hanem e paránycseppet csóválja maga körül a nap (1856 Jókai Mór C2252, 217) | A lány teniszrakettet csóvált, barna teste ragyogott a napfényben (1916 Gaál Mózes² CD10) | Ha ki hagyta a kanász aludni a tüzet, akkor taplóba csiholt, azt szalmacsomóba dugta és elkezdte csóválni, míg lángra nem lobbant (1934 Kiss Lajos¹ C5226, 27) | Kicsap a nyak csonkján a hő vér. Síkos vasat csóvál a hóhér (1977 Szemlér Ferenc 9655037, 32).

1a. tn (tárgyragos határozóval) csóvál vmin ’〈tárgyon, es. emberen〉 így mozdít egyet’ ❖ [Magyari] nyalábra kapá a magisztert, s egyet csóvált rajta, s nem volt elég, hogy a földhöz csapá, hanem még maga is ráesett egész terhével, úgyhogy a keskeny férfiú széjjelment, elmállott alatta (1853 Jókai Mór CD18) | csóvát készített nádszálakból, a polyvás bugák közé tette a szájában elhozott parázsvégű tekercset, s egyet csóválva rajta, lángra gyújtotta azt (1862–1863 Jókai Mór CD18).

1b. ts (kissé rég) ’〈tüzet〉 csóvával gyújt, gerjeszt, ill. 〈tüzes vonalat, ábrát〉 rajzol, hoz létre olyan módon, hogy égő v. parázsló tárgyat lóbál’ ❖ Ő avart szed össze, abba tüzet csóvál (1879 Arany János C0657, 111) | [Az ifjak] szurokba mártott seprűiket […] a lángokon meggyújtva, tűzkarikákat csóválnak velük (1897 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21).

2. ts ’〈fejet rendsz. vminek a jelzésére〉 lassan jobbra-balra ingat v. forgat’ ❖ Nem felelt Uliſſes ennek morgására, […] Cſak csóválá fejét (1780 Dugonics András ford.–Homérosz 7087027, 198) | az Iris’ templomában lévő réz sárkány fejét tsóválta (1825 Kis János¹ C2661, 160) | Móric szánakozólag csóválta fejét (1882 Mikszáth Kálmán 8312138, 135) | fejét csóválja az ötletre (1996 Szabó Magda 9630010, 168).

2a. tn (tárgyragos határozóval) csóvál vmin (kissé rég) ’〈fejen〉 így mozdít egyet’ ❖ A székely vigyorogva csóvált egyet fején, megvakarva tarkóját, s azután fölütötte szemeit a fejedelemre, mintha azt kérdené, hogy mint találhatta már ezt is ki (1851 Jókai Mór CD18) | Inas? szólt az öreg csodálkozva, s nagyot csóvált a fején (1857 Vasárnapi Újság CD56) | [a puli] addig spekulált, míg becsúszott az öreg lába közt az ajtónyiláson. Kopasz egyet csóvált a fején (1932 Szentivány József CD10).

3. ts ’〈állat, kül. kutya farkát, es. más testrészét (öröm, elégedettség, várakozás stb. jeléül)〉 huzamosabb ideig ide-oda mozgatja, lengeti’ ❖ [A kopó] az éhség gyötrelmit ſokſzor alig állta Még-is hizelkedett ’s a’ farkát tsóválta (1788 Péczeli József ford.–Aiszóposz 7267008, 136) | [a kutyák] farkot csoválva örömnyivogással ugráltak körül (1868 Orbán Balázs 8340004, 80) | Horkanva állt meg némely furcsa állat S ormányt csóválva távol zajt figyelt (1919 Sárközi György CD10) | Róbert Gida visszaszögezte Füles farkát a helyére és Füles olyan boldog volt, hogy egész nap büszkén csóválta és lengette (1935 Karinthy Frigyes ford.–Milne 9309084, 48) | A farkas is csóválja a farkát, ha nem is olyan élénken, mint a kutya (1995 Magyarország állatvilága CD14).

3a. tn (tárgyragos határozóval) csóvál vmin (kissé rég, ritk) ’〈kutya a farkán〉 így mozdít egyet’ ❖ Bojszi csóvál egyet a farkán és belép a bográcsba. – Csiba te, szömtelen! – koppan a kanál a puli orrán (1927 Móra Ferenc 9459034, 12).

Ö: fejcsóválva, meg~.

Sz: csóválgat.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

csóvál ige 1a
1. tárgyas
ívben lóbál v. forgat vmit
valaki a’ kezében lév paritytyát, meljet ſebeſsenn tsóvál, […] meg-állítná
(1791 Jeney György)
A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol; Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol
(1851 Arany János)
Egy időben istenkáromlásnak vették, ha valaki azt mondá: nem a világ forog e porszemnyi atom körül, melynek neve föld, hanem e paránycseppet csóválja maga körül a nap
(1856 Jókai Mór)
A lány teniszrakettet csóvált, barna teste ragyogott a napfényben
(1916 Gaál Mózes²)
Ha ki hagyta a kanász aludni a tüzet, akkor taplóba csiholt, azt szalmacsomóba dugta és elkezdte csóválni, míg lángra nem lobbant
(1934 Kiss Lajos¹)
Kicsap a nyak csonkján a hő vér. Síkos vasat csóvál a hóhér
(1977 Szemlér Ferenc)
1a. tárgyatlan (tárgyragos határozóval) csóvál vmin
〈tárgyon, es. emberen〉 így mozdít egyet
[Magyari] nyalábra kapá a magisztert, s egyet csóvált rajta, s nem volt elég, hogy a földhöz csapá, hanem még maga is ráesett egész terhével, úgyhogy a keskeny férfiú széjjelment, elmállott alatta
(1853 Jókai Mór)
csóvát készített nádszálakból, a polyvás bugák közé tette a szájában elhozott parázsvégű tekercset, s egyet csóválva rajta, lángra gyújtotta azt
(1862–1863 Jókai Mór)
1b. tárgyas (kissé rég)
〈tüzet〉 csóvával gyújt, gerjeszt, ill. 〈tüzes vonalat, ábrát〉 rajzol, hoz létre olyan módon, hogy égő v. parázsló tárgyat lóbál
Ő avart szed össze, abba tüzet csóvál
(1879 Arany János)
[Az ifjak] szurokba mártott seprűiket […] a lángokon meggyújtva, tűzkarikákat csóválnak velük
(1897 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
2. tárgyas
〈fejet rendsz. vminek a jelzésére〉 lassan jobbra-balra ingat v. forgat
Nem felelt Uliſſes ennek morgására, […] Cſak csóválá fejét
(1780 Dugonics András ford.Homérosz)
az Iris’ templomában lévő réz sárkány fejét tsóválta
(1825 Kis János¹)
Móric szánakozólag csóválta fejét
(1882 Mikszáth Kálmán)
fejét csóválja az ötletre
(1996 Szabó Magda)
2a. tárgyatlan (tárgyragos határozóval) csóvál vmin (kissé rég)
〈fejen〉 így mozdít egyet
A székely vigyorogva csóvált egyet fején, megvakarva tarkóját, s azután fölütötte szemeit a fejedelemre, mintha azt kérdené, hogy mint találhatta már ezt is ki
(1851 Jókai Mór)
Inas? szólt az öreg csodálkozva, s nagyot csóvált a fején
(1857 Vasárnapi Újság)
[a puli] addig spekulált, míg becsúszott az öreg lába közt az ajtónyiláson. Kopasz egyet csóvált a fején
(1932 Szentivány József)
3. tárgyas
〈állat, kül. kutya farkát, es. más testrészét (öröm, elégedettség, várakozás stb. jeléül) huzamosabb ideig ide-oda mozgatja, lengeti
[A kopó] az éhség gyötrelmit ſokſzor alig állta Még-is hizelkedett ’s a’ farkát tsóválta
(1788 Péczeli József ford.Aiszóposz)
[a kutyák] farkot csoválva örömnyivogással ugráltak körül
(1868 Orbán Balázs)
Horkanva állt meg némely furcsa állat S ormányt csóválva távol zajt figyelt
(1919 Sárközi György)
Róbert Gida visszaszögezte Füles farkát a helyére és Füles olyan boldog volt, hogy egész nap büszkén csóválta és lengette
(1935 Karinthy Frigyes ford.Milne)
A farkas is csóválja a farkát, ha nem is olyan élénken, mint a kutya
(1995 Magyarország állatvilága)
3a. tárgyatlan (tárgyragos határozóval) csóvál vmin (kissé rég, ritk)
〈kutya a farkán〉 így mozdít egyet
Bojszi csóvál egyet a farkán és belép a bográcsba. – Csiba te, szömtelen! – koppan a kanál a puli orrán
(1927 Móra Ferenc)
Sz: csóválgat
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások