csóva fn 6A
1. (jelzőként is) (/nyj) ’szalmából v. szénából csavart, rendsz. tűzgyújtásra v. világítóeszközként haszn. köteg, csomó’ ❖ égő tsóvát fogok tsóváltatni, hogy a reám vigyázók ki esmérjenek (1809 Vedres István C4396, 53) | szikrázó csóva (1851 Jókai Mór CD18) | az entente-országokban úgy beszélnek rólunk, mint a nemzetiségek elnyomójáról, mint akik a csóvát vetettük a világégéshez (1918 Fenyő Miksa CD10) | [Ge-Og] száraz füvet tépdesett és csavart csóvává, majd szikrát [csiholt] (1937 Szentiványi Jenő 1145001, 44) | Az erdélyi szénégetők a gyújtólikon bedugott karó végére kötött csóvával alul gyújtják be a baksát (1991 Magyar néprajz CD47) | [a varsába tévedt hal] számára nincs többé menekvés, mert a tömlöc falát csóvával dugják be (2000 Természet Világa CD50).
1a. (vál) ’láng(nyelv), tűznyaláb’ ❖ A szikra csóvát fogott (1878 Kristóffy József C2825, 79) | [szeretnék] belebámulni a tüzbe s nézni, nézni, hogyan nyargal előre-hátra a tüzes csóva (1920 Benedek Elek 8041004, 168) | [a tűz] tud szelíd fényű és hangulatos lenni, de hirtelen lobbanó csóvája tragédiákat is okozhat (1996 Országgyűlési Napló CD62).
2. (Tud is) ’anyagnak v. energiának, kül. fénynek egy irányba tartó v. vmilyen irányban elnyúló nyalábszerű tömege’ ❖ Szépítő reflektorszemek csóvája söpör körül (1913 Balázs Béla CD10) | nyugodtabb formában történő kisülés […] az úgynevezett Szt. Elmo tüze, amely hegycsúcsokon, néha tornyok tetején és hajóárbócokon észlelhető kis fényes csóva (1926 TolnaiÚjLex. C5721, 89) | a napszél segít erősíteni a földmágneses teret, kialakítva például a mágneses csóvát (1998 Természet Világa CD50) | A teljes átvonulás [ti. a ciánszennyezésé] gyakorlatilag tizenkét napig tartott, és február 12-én hagyta el a mérgező csóva az országot (2000 Országgyűlési Napló CD62).
2a. (Csill is) ’az üstökösnek a fejéből kiáramló gázokból és porból álló, fényes nyalábszerű része’ ❖ [a Tatán látott üstökös] földkörhöz közelitő magvát szinte függőleges vonalban álló roppant csóva követi (1860 Vasárnapi Újság CD56) | üstökösök csóváját markolom vörös foltokban fröccsen szét az este (1918 Szélpál Árpád 9653014, 23) | [a kezén a foltok] olyanok voltak, mint hulló csillagok csóvái (1965 Kovai Lőrinc 9361001, 474) | jól látszik majd az üstökös csóvája és a néhány kilométeres mag körül kialakuló kóma, az üstökös feje is (1996 Magyar Hírlap CD09).
3. (nyj) ’vminek a (meg)jelölésére haszn., vmit jelző tárgy, dolog, gyakr. póznára tűzött szalma- v. szénacsomó’ ❖ Tsóva: leng-, inogó-pózna, tilalom-jel p. o. a’ rétenn (1792 Kisded szótár C0816, 248) | Az országuton közmunkai gyorsasággal halad a’ csatornakészités; ezen vonalt, ha kész leend, csóvákkal szándék kipéczézni (1844 Pesti Hírlap CD61) | A vőlegényi ház sarkához magas póznára csóva van feltűzve (1871 Orbán Balázs CD22) | két szomszédjával együtt végigcsóvázták a mesgyét. […] A dűlőről integettek neki, kézzel vagy kalappal, hogy pontosan beirányítsák, aztán sűrűn apró csóvákat hányt, hogy baj ne legyen a szomszédok között (1941 Veres Péter 9771013, 91) | Számos vidéken […] kis fakeresztet, karót vernek le tilalomfául a mezsgye végébe […]. Hogy feltűnőbb legyen, szalmacsutakot tűznek a karó végébe, innen a tilalomfa neve (csóva) (1982 NéprajziLex. CD47).
3a. (nyj) ’madarak elriasztására haszn. tárgy, madárijesztő’ ❖ Tsóva [=] leng, inogó pózna, ijeſzt, váz (1784 Kisded szótár C0815, 80) | egész délután itt az utczán álldogálok, mint a csóva a vetés között (1887 Gyarmathy Zsigáné C1954, 15) | A vetst iesztővèl, csóvávàl védik a madarak [ellen] (1959 Sebestyén Árpád C6399, 106).
Ö: fény~, szalma~, tűz~.
ÖU: füst~, láng~, reflektor~.
Sz: csóvás, csóváz.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. csóvál; ÉKsz.; SzT. csóva¹, csóva², csóva³; ÚMTsz.