csózé (1A) l. csoze

csoze fn 6A (jelzőként is) (nyj, biz)csózé (rég)

’〈megszólításként, ill. megnevezésként is:〉 hitvány, mihaszna, naplopó személy’ ❖ a szélmalommal szemben a csózé Vidával […] találkozott [az öreg asszony] (1894 Justh Zsigmond C2458, 52) | Csoze! Hozzál a fűrfal (vértelek) mellől a garabojba (kosárba) bajost (szőllőfajta, Szentes) (1900 Magyar Nyelvőr C5959, 287) | „Gerber! Gerber, kiskutyám…” Ugatást hallok a távolból, mellőlem egy jókora káromkodást. „Hát befogta ezt is a nyomorult csoze!” (1996 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

csózé lásd csoze
csoze főnév 6A (jelzőként is) (nyj, biz)
csózé 1A (rég)
〈megszólításként, ill. megnevezésként is:〉 hitvány, mihaszna, naplopó személy
a szélmalommal szemben a csózé Vidával […] találkozott [az öreg asszony]
(1894 Justh Zsigmond)
Csoze! Hozzál a fűrfal (vértelek) mellől a garabojba (kosárba) bajost (szőllőfajta, Szentes)
(1900 Magyar Nyelvőr)
„Gerber! Gerber, kiskutyám…” Ugatást hallok a távolból, mellőlem egy jókora káromkodást. „Hát befogta ezt is a nyomorult csoze!”
(1996 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások