csöcske (6B) l. csücske
csücske fn 6B (rég) csöcske (rég)
1. ’vmely tárgy, térszínforma stb. (hegyesen) elkeskenyedő vége’ ❖ tsütske [=] tsútsotska, hegy – hoſzſzan vékonyan ki-nyúltt réſz, ſark, vég. (tsuts, tsúts) (1784 Kisded szótár C0815, 85) | A’ hideg és nedves leveg-ég … a’ tüdk’ vékony és gyenge tsötskéit öszve szorittya (1788 Decsy Sámuel C1381, 90) | Olyan ez [ti. az ún. jégorgona], mintha egy gót építészetű münster [= székesegyház] tornya hegyével le volna építve, úgyhogy a csücskéi érik a talajt, s a talapzata van odafenn (1875 Jókai Mór CD18).
2. ’Vmely egésznek (szélén v. sarkán levő) kis része, eleme.’
2a. ’vmely tárgy határoló vonalainak sarkos találkozásánál levő része’ ❖ meg akartam kísérteni, hogy annak a „múltakra vetett fátyol”-nak egy csücskéjét fellebbentsem (1867 Jókai Mór CD18) | A kezével mind gyürte a kabátja csücskéjét (1882 Petelei István C3486, 182) | [Jula] szemeit a fejkendője csücskéjével törüli (1906 e. Thury Zoltán 8479016, 36).
2b. ’textilből készült tárgy sarkán hajtással v. csomózással létrehozott, kisebb dolog ideiglenes tárolására való rész’ ❖ Bertus kivette az oldalzsebéből a tarkazsebkendőjét, annak a csűcskéjébe volt bekötve egy valóságos körmöczi [arany] (1858 Jókai Mór C2254, 97) | A lányok kendőik csücskéibe kötik a pénzt (1906 e. Thury Zoltán 8479016, 35).
2c. ’vmely takarásban levő tárgynak, dolognak stb. kiálló, kilátszó része’ ❖ Olyan a házunk, mint a láthatáron lemenő hold. Amíg csak egy csücskéje kiáll, addig mindig világít; és amellett folyvást megy lefelé (1880 Jókai Mór CD18) | Az asszony csak egy ingnek a csücskéjét látta meg a batyuból kikandikálni (1885 Jókai Mór C2313, 209).
2d. ’vmely térnek, (földrajzi) területnek stb. szélén levő, a középponttól (leg)távol(abb) eső része’ ❖ [a Borsod megyei] Szalonna és Szent-Jakab vidékét, tehát a megye csücskéjét a Tornai, Szalonnai, Széni és Tekes családoknak néhány faluból álló uradalmuk tölti be (1890 Csánki Dezső CD33).
J: csücsök.
Sz: csücskés.
Vö. CzF.; TESz. csücsök; ÚMTsz.