csőr fn 4C8 csór (rég) , csorr (rég) , csórr (rég) , csörr (rég)
1. (Áll is) ’〈madarakon:〉 a szájnyílást határoló, elsősorban a táplálék felvételére való, szaruréteggel borított, rendsz. elvékonyodó csontos képződmény (káváinak egyike), ill. 〈az ún. kloákás emlősökön:〉 ahhoz hasonló alakú és funkciójú, szaruréteggel fedett, átalakult állkapocs’ ❖ Bátorkodtam azon szót (Schnabel) Madár-orr helyett egy szóval Tsrnek (Ts-orr) nevezni (1821 Bachich József C0703, 89) | [a csirke] csorrjával magát a tojás héján keresztül vágja (1855 Benkő Dániel ford.–Stephens 8045009, 494) | [a keselyű] vadölő csórrával úgy vágott [Tetrix] sisakjára, mintha csatabárddal vernének reá (1858 Jókai Mór CD18) | a papagály csörrei (1875 Jókai Mór C2298, 85) | [a tyúk] két csőre között csak az üres csutka (1917 Walleshausen Rolla CD10) | Tudott egy madárfészket, amelyben kicsinyek tátogatták a csőrüket (1917–1919 Krúdy Gyula CD54) | A fecske apránként a csőrében hozott sárból az eresz alatt tapasztja össze fészkét (1926 TolnaiÚjLex. C5722, 47) | Már a hangyászsün csőre sem éri el a madárcsőr átlagos keménységét, hát még a csőrösemlősé, amelynek, ha csőrével az iszapban keresgél, még sokkal finomabb tapintásra van szüksége, mint amannak, amely csak a földön tapogatódzik csőrével (1929 Az állatok világa ford. CD46) | A holló alatt nem rezdült az ág, Csőre fogott jókora sajtot. A róka érezte a sajt szagát (1973 Képes Géza ford.–La Fontaine 9323058, 204) | a kanalasgémek elől kanálszerűen kiszélesedett csőrükkel szűrik, szürcsölik a sekély vizet, így keresik vízirovarok lárváiból, ebihalakból, piócákból, csigákból álló táplálékukat (1995 Magyarország állatvilága CD14).
1a. (kissé rég, Áll) ’〈más gerinces állat ezen képződményhez hasonlóan megnyúlt állkapcsának v. elszarusodott szájrészének, ill. rovar szájszervének, es. megnyúlt fejének megnevezéseként〉’ ❖ [A teknősök] egészen fogatlanok, ajkaik vagy puhák, vagy pedig tülökféle csőrt képeznek, mellyel erősen harapnak (1845 Hanák János 8180001, 44) | Gymnodontes (állat), a forrtállkapcsu halak rendjének egyik családja, rövid testtel, csőrré idomult, élesszélü állkapcsokkal (1894 PallasLex. CD02) | Csőrnek nevezik a legyek (Diptera) és félfödeles szárnyuak (Rhynchota, Hemiptera) szívószervét (proboscis, rostrum, haustellum) (1912 RévaiNagyLex. C5701, 163) | a recésszúnyog mohón szúrja bele csőrét feje tövéig áldozatába és azt kiszívja (1933 Az állatok világa ford. CD46).
1b. (biz, tréf is) ’〈az emberi száj megnevezéseként kül. beszélésre v. csókolózásra utaló kifejezésekben〉’ ❖ Hogy vinne el az ördög, Te gézengúz! Mily kísértetbe hoz, Hogy csőrét egy tapaszszal lássam el! (1881 Perényi István ford.–Molière C3178, 88) | ne járjon a csőröd (1904 Magyar Nyelvőr C5962, 586) | Add ide a kis csőrödet. Mert ilyen kedves voltál, most szabad megcsókolnod az uracskádat (1923 Bíró Lajos CD10) | – Nézd ezt a kövér málészájút! Nem a te csőrödnek érlelem az almáimat! (1950 Jankovich Ferenc ford.–Rolland 9275031, 79) | kötelességről fogod jártatni a csőröd (1974 Munkácsi Miklós 2025025, 601).
2. ’vmely tárgynak, dolognak hosszúkás, rendsz. a felületéből csúcsosan kiálló v. kiemelkedő része, ill. többé-kevésbé elkeskenyedő (elülső) vége’ ❖ [a sisakon] csekély, rostély nélkűli nyilás van a látásra hagyva. Az alsó résznek közepén erősen kiszökellő csórja van, úgy, hogy élzetben (profil) nézve egész csúcsot képez (1869 Századok CD57) | A nagy-fedél a csörtől hirtelen emelkedik [az ún. karlábúakon] (1874 Böckh János C0278, 160) | A kelta tokos vésők füllel vannak ellátva, ezek között a magyarországi sajátság, hogy a tok [ti. a nyél beillesztésére való mélyedés] hegyes csőrben végződik (1893 PallasLex. CD02) | A huszárok körében népszerű sújtófegyver volt a csákány is, amely ekkoriban már igen hosszú csőrrel rendelkezett (1997 Kovács S. Tibor CD17) | párosával összekötve, csőrükkel hátrafelé tegyük fel [a síléceket a tetőcsomagtartóba] (1998 Magyar Hírlap CD09).
2a. ’〈folyadéktároló edényen:〉 a folyadék kiöntésére való, hosszabb-rövidebb csőszerű v. a felső peremen kiképzett, hegyesen elkeskenyedő rész, ill. 〈folyékony anyaggal világító lámpáson, mécsesen:〉 e csőszerű részhez hasonlóan kialakított nyílás, amelyből a kanóc meggyújtható vége kiáll’ ❖ a szájába vette az üveg csőrét (1928 Kassák Lajos CD10) | Az öregek a gyógyforrás körül sütkéreznek a reggeli napon, szopogatják az ivócsésze csőrét (1940 Rónay György 9573126, 66) | a prés csőréhez hajlok itt, alig akar megtelni egy pohár (1959–1961 Jankovich Ferenc 9275023, 21) | ide (a mécses csőrébe) került a bél, a kanóc (1989 HaagLex. ford. CD1208) | A görög lámpásnak hosszú nyaka volt, míg a rómainak csak kissé kiemelt csőre (1995 BibliaiLex. CD1207) | megfigyelem a fül és a csőr hajlított ívét [a teáskannán] (1999 Lakáskultúra CD39).
2b. ’bizonyos fúvós hangszerek elvékonyodó fúvókája’ ❖ Embouchure (ejtsd: ambusür) a. m. száj, torkolat, nyilás; a zenében a réz- és fahangszerek fuvókája vagy csőre (1894 PallasLex. CD02) | [A klarinét] fúvókából (csőrből), felső és alsó részből és hangtölcsérből áll (1984 BrockhausRiemannLex. C6662, 300).
2c. (Sp v. biz) ’〈futballcipő orrának megnevezéseként:〉 spicc¹’ ❖ csőrözni vagy csőrrel rúgni ’a labdát a cipő orrával (tehát nem, mint rendesen, a lábfej külső vagy belső részével) továbbítani’ (1931 Bárczi Géza C5872, 232) | Csőrrel megrúgta, becsületszavamra, bele a jobb felső vinklibe (1956 Karinthy Ferenc C0091, 92) | Egy eltévedt labda elébük pattant. A fiú otthonos mozdulattal lábára vette, és csőrrel szúrta vissza (1963 Vidor Miklós 9778004, 104).
3. (Növ) ’〈termésen:〉 megnyúlt, átalakult bibeszálmaradvány, es. jellegzetesen kihegyesedő, elkeskenyedő rész’ ❖ [Az ún. bábafésű] gyümölcsének a csőre 2-4-szer hosszabb, mint maga a gyümölcs (1893 PallasLex. CD02) | [Az ún. pongyola pitypang] terméskéi hosszúcsőrűek; a csőr végén szétterülő bóbitával (1902 Wagner János CD35) | a bibeszál (csőr) felcsavarodása v. felgörbülése (1913 RévaiNagyLex. C5704, 473) | [A szerbtövisen] a fészekpikkelyek kemény csőrré nyúltak meg, és nyílásán át a bibeágak kinyúlnak (1974 Urania növényvilág ford. C6208, 310).
ÖE: ~fuvola.
Sz: csőrű.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.