csördít (4b4) l. cserdít
cserdít ige 4b4 csördít
1. tn (tárgyragos határozóval is) ’erős, élesen csattanó hangot keltve vki ostorral suhint (vhova)’ ❖ a’ Kotsis egyet tserdített, ’s a’ szekér el-indúlt (1789 Kazinczy Ferenc ford.–Kayser C2517, 183) | a csinált útra érve a furcsa ember a lovak közé cserdített az ostorral, s vágtatott, mint a veszedelem (1857 Jókai Mór CD18) | kivette kezéből az ostort és jókorát csörditett mezitelen lába alá (1892 Herczeg Ferenc C2069, 213) | [az ökrök] tartották volna a szekeret, és [ha Jani] a nyakuk közé cserdít, átrántották volna a kátyún (1940 Veres Péter C4411, 120) | – Mennyík má innét – Imre bácsi, másuva feküggyík – kiált föl ekkor a karikáskezelő legényke és óriásit cserdít (1995 Magyar Hírlap CD09).
1a. tn (ritk) ’〈ostor〉 megsuhintva éles, erős csattanó hangot ad’ ❖ Jó kis ostort csináltam, ni hogy csördít, ni! (1911 Móricz Zsigmond 9462001, 63).
1b. ts ’〈ostort〉 úgy suhint vki, hogy az éles, erős csattanó hangot ad’ ❖ Mint a’ pajkos gyermek, az ostor sudarat Csördítvén fel űzi a’ le szált madarat (1821 Mátyási József 7221003, 88) | ahány felhő, összeszalad, ha csördítem ustoromat (1932 József Attila 9282080, 149).
2. ts ’〈vmely testrészén〉 olyan erősen megüt vkit, hogy az ütés éles, csattanó hangot ad’ ❖ [a papot] pofon találta cserdíteni (1861 Eredeti népmesék 8306007, 218) | Badaván diák szó nélkül … nyakoncserdítette a szónokot (1898 Mikszáth Kálmán C3158, 201) | háromszor hatalmasan pofon cserditette (1925 Kosztolányi Dezső 9359017, 324).
2a. tn cserdít vkik közé (biz) ’〈kül. rendetlenkedők, henyélők között〉(vmivel közéjük csapva) erélyesen rendet teremt’ ❖ Rég békében élnek, megunták magukat: az a bajuk. Hanem hisz! majd közibük csörditek én (1860 Virág Lajos C4510, 192) | pattogó hang csördített közéjük (1893 Kada Elek C2473, 27) | Hogy nyüzsögnek a piszkok! És az a sok suhanc… közéjük csördítenék egyet… (1950 Egri Viktor 9119002, 31).
3. ts (ritk) ’〈fémtárgy(ak)at〉 úgy mozgat, ráz, ill. dob vhova, hogy az(ok) csörgő hangot ad(nak)’ ❖ Tudom, ti is, a’ kik versem’ olvassátok, E’ szókra tsördítni kezditek szablyátok’ (1797 Csokonai Vitéz Mihály C6224, 16) | villongó vasakat csördíte örömmel (1823–1824 Vörösmarty Mihály C4534, 35) | aranyat cserdített az asztal politúrjára (1928 Bohuniczky Szefi CD10).
3a. tn (tárgyragos határozóval is) (ritk) ’〈fémből készült (résszel ellátott) eszközzel vki〉(önkéntelenül) csörgő hangot kelt’ ❖ Homályos sátrában Herczeg föl s le járdal, S minden lépten egyet csördit a kardjával (1857 Vasárnapi Újság CD56) | kezükben levő csörgősbottal nagyokat csördítettek a padlóra (1990 Magyar néprajz CD47).
Fr: nyak.
ÖU: meg~, rá~.
Vö. CzF. csėrdít, cserdít, csördít; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.