csörget ige 5b
1. ts ’〈több apró, kemény tárgyat, ill. ilyenekből álló v. ilyeneket tartalmazó nagyobb tárgyat, eszközt〉(önkéntelenül) úgy ráz, mozgat, hogy az(ok) folyamatosan v. ismételten csörgő hangot ad(nak)’ ❖ Egész éjjel a’ kotzkát tsergetni, a’ kártyát forgatni (1790 Virágszótár C3337, 140) | a falánk ló, béklyót csörgetve járt (1846 Tompa Mihály 8484078, 51) | önérzetesen csörgette zsebében aranyait (1877 Mikszáth Kálmán CD04) | Kezükben perselyt csörgettek[,] amikben könyörfilléreket gyűjtének az utcai közönségtül (1891 Jókai Mór CD18) | kint sistergett a vihar, csörgetve az ablaktáblákat (1909 Balázs Béla CD10) | [a fütyörésző férfi] kezében kulcskarikát csörgetett lépte és a nóta taktusára (1979 Domahidy András 1036001, 22).
1a. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈vmely (hangszerféle) tárgy, eszköz, ill. dolog rázása, mozgatása által vki v. vmi〉 ilyen hangot kelt’ ❖ Kerepelni [=] kelepelni, zörgetni, tsörgetni (1784 Kisded szótár C0815, 44) | mihelyt [a csörgőkígyó] valamit lát maga felé máſzni, futni, vagy ſzaladni, azonnal tsörget (1799 Fábián József ford.–Raff 7101008, 262) | [napfogyatkozáskor némely nemzet tagjai] kicsődültek mindenféle lármázó, zakatoló szerszámokkal, csörgettek, doboltak, kiabáltak, hogy elriaszszák a sárkányt vagy más gonosz lelket (1858 Vasárnapi Újság CD56) | 10-et csergetett az éji őr, midőn küldetéséből visszatért (1864 Haray Viktor 8181002, 96) | [a színházban fellépő törpéket] megtanították tánczolni és kézcsörgővel csörgetni (1904 ÓkoriLex. CD28) | A Győr-Sopron megyei Vitnyéden 1953-ig nagypénteken és nagyszombaton csörgettek (1990 Magyar néprajz CD47).
2. tn (rég, irod) ’erős, élesen csattanó hangot keltve vki ostorral suhint, cserdít (vhova)’ ❖ ugyan rám csergetél ám amúgy bolondjába (1793 Csokonai Vitéz Mihály C1325, 604) | valaki távol fát vág, vagy ostorral tsörget (1803 Fábián József 7101025, 88) | az ostor [az az eszköz], mely által csergetünk (1844 Kiss Bálint 8244003, 47) | Úgy közibe csergetek a lovaknak, hogy beszolgál hazáig (1844 Szigligeti Ede C4012, 18) | ostorával csörget (1847–1858 Arany János CD01).
3. ts (irod) ’〈falevelet, papírt stb.〉 úgy mozgat ráz, ill. érint súrol, hogy az halk, zörgő hangot ad’ ❖ Jobb vólna, hogy ha ked olvasót tsörgetne (1788 Gvadányi József C1936, 116) | Az első emelet nyitott folyosóján egyszerre kifeszített szárítókötelet vett észre, amelyen fagyos fehérruha darabokat csörgetett az éjféli szél (1910 Krúdy Gyula CD54) | papirosukat csörgetve tintás szókat silabizálnak (1928 Kosztolányi Dezső CD10) | verebek csörgették a bokrokat (1966 Domonkos István 1037004, 27).
4. ts (irod) ’〈vmely folyadékot〉 egyenletesen áramoltat’ ❖ Torda mellett ugyan is a csillogó Aranyos csörgeti és hömpölygeti kristály hullámait (1877 Deák Farkas CD57) | ép emberi szívbe, holott pozsog életegészség, Mintha testbeli tag készséggel csergeti vérét (1879 Szabó Dávid C3764, 219) | Dalod keressen búni hűvös árnyat hol forrást csörget a kasztáli völgy (1911 Babits Mihály ford.–Wilde CD10).
Ö: meg~.
Vö. CzF. cserget, csėrget, ~; ÉrtSz.; TESz. csörög; ÉKsz.; SzT. cserget; ÚMTsz. cserget¹, csörget¹