csörlő fn 1Ccsürlő (rég v. nyj)

1. (Műsz) ’kötélnek v. láncnak kötéldobra csévélésével az annak szabad végére erősített terhet felemelő v. vontató, kézi hajtású v. motorral működtetett szerkezet’ ❖ [a képen] W az a csőrlő, melylyel felvonják a viztől szemcsézett rézzel teli G tartót (1897 PallasLex. CD02) | [a brigádvezető kézjele] azt is jelenti, hogy állj a csörlőkkel, vége a felfelé mozgatásnak (1962 Népszabadság nov. 18. C4814, 10) | csörlő: állványra szerelt dobból, annak hajtásából és a biztonsági berendezésből álló egyszerű emelőgép (1998 MagyarNagyLex. C5819, 182).

2. (rég v. nyj) ’a fonal csévére tekerésére való eszköz, gép, csévélő’ ❖ Teker: tsrl; eszköz, mellyrl gombolyagba szedik a’ fonalat (1792 Kisded szótár C0816, 230) | Ott ültem a csőrlő mellett S hajtám köröskörült, De munka zaj és csörrenés Szivemre nehezült (1892 Lévay József ford.–Burns C2914, 92) | csürlő, ’az az eszköz, melynek segítségével a megvetett kenderfonalat csövekre tekerik’ (1941 Vass Ilona C6424, 409) | A takácsok nagy csörlője a fonókerék alig változtatott variánsa (1977 NéprajziLex. CD47).

2a. (nyj) ’orsó, cséve, amelyre a fonalat feltekerik’ ❖ csőllő, csőrlő: orsó (1937 Sándor István² C5878, 180).

ÖU: kézi~.

ÖE: ~dob.

Vö. CzF. csőrlő · csörlő, csürlő; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. csörlő · csöllő; ÚMTsz. ~, csőrölő

csörlő főnév 1C
csürlő 1C (rég v. nyj)
1. (Műsz)
kötélnek v. láncnak kötéldobra csévélésével az annak szabad végére erősített terhet felemelő v. vontató, kézi hajtású v. motorral működtetett szerkezet
[a képen] W az a csőrlő, melylyel felvonják a viztől szemcsézett rézzel teli G tartót
(1897 PallasLex.)
[a brigádvezető kézjele] azt is jelenti, hogy állj a csörlőkkel, vége a felfelé mozgatásnak
(1962 Népszabadság nov. 18.)
csörlő: állványra szerelt dobból, annak hajtásából és a biztonsági berendezésből álló egyszerű emelőgép
(1998 MagyarNagyLex.)
2. (rég v. nyj)
a fonal csévére tekerésére való eszköz, gép, csévélő
Teker: tsrl; eszköz, mellyrl gombolyagba szedik a’ fonalat
(1792 Kisded szótár)
Ott ültem a csőrlő mellett S hajtám köröskörült, De munka zaj és csörrenés Szivemre nehezült
(1892 Lévay József ford.Burns)
csürlő, ’az az eszköz, melynek segítségével a megvetett kenderfonalat csövekre tekerik’
(1941 Vass Ilona)
A takácsok nagy csörlője a fonókerék alig változtatott variánsa
(1977 NéprajziLex.)
2a. (nyj)
orsó, cséve, amelyre a fonalat feltekerik
csőllő, csőrlő: orsó
(1937 Sándor István²)
ÖU: kézicsörlő
ÖE: csörlődob
Vö. CzF. csőrlő · csörlő, csürlő; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. csörlő · csöllő; ÚMTsz. ~, csőrölő

Beállítások