csúcsos mn 15A

1. (elkerekített) hegyes 〈vég〉, ill. ilyen csúcsban végződő 〈dolog〉’ ❖ tsutsossan fel-emeltetett Oszlop (1789 Pálóczi Horváth Ádám C2554, 531) | Egygy üveg tltsér, melybe tétethessen az itató pappirosból kéſzítend filtrum [= szűrő], vagy tsútsos zatskó forma, melynek alól lyuka nints, hanem tsak az óldalainn ſzivárog által a’ tltsérbe a’ nedvesség (1803 Orvosi és Gazdasági Tudósítások 8654001, 47) | a divat pedig csúcsos kalap (1853 Fáy András¹ C1714, 243) | A berberek világos bőrszinüek, […] a férfiak gyérszakálluak, álluk csucsos (1893 PallasLex. CD02) | A spárga [nevű zöldségféle] csúcsos végeit 3 cm hosszúságban levágom és félreteszem (1997 Frank Júlia CD19).

1a. (rég, Mat is) ’a derékszögnél kisebb 〈szög〉’ ❖ ha … kevesebb grádus [= fok] van benne 90nél, tsútsosnak nevezzük [a szöget] (1793 Láczai Szabó József ford.–Luntz C2874, 110) | ha ezen vízirányos [= vízszintes] vonaltól lefelé egy másikat húzunk, de nem függőlegesen, hanem kajszon [= ferdén] – így –, akkor is egyenes lesz mind a két szöglet? – „Nem; az egyik oldalon csúcsos lesz, a másikon tompa.” – Mellyik a tompa? „Az a tágasabb.” – Hát a csúcsos? – „A másik szűkebb szöglet.” (1837 Kossuth Lajos ford.–Wilderspin CD32).

1b. (rég, Mat is) ’egy sokszögű alappal és ennek oldalaival azonos számú, egy csúcsban összefutó háromszöggel határolt 〈test〉’ ❖ Pyramis (tsútsos alkotmány) (1781 Magyar Hírmondó C0269, 163) | A’ melly testnek tsak egy talplapja van és annyi óldallapja a’ mennyi ennek az óldala, és ezen óldallapok tsútsba végezdnek; az tsútsos test, (Pyramis) (1793 Láczai Szabó József ford.–Luntz C2874, 112).

2. ’a környező felületből hegyesen kiemelkedő, kiálló’ ❖ ha az Aſzſzony’ hasa tsutsosabb vólt, mint máskor; ha a’ méhmagzat jobban rugódozott, akkor-is Fiat jövendöltek (1802 Zsoldos János 8541004, 157) | [A szarvas békák] nevüket a szemük fölött kinőtt sajátságos csúcsos kinövésektől kapták, amelyek nem egyebek, mint hosszú heggyé megnyúlt felső szemhéjak (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Csúcsos far. Az a faralakulás, amelyben a farkbúb az ágyék mögött feltűnően kiemelkedik. Csak szépséghiba [a lónál] (1982 MezőgLex. C5456, 285).

Sz: csúcsosít, csúcsosság, csúcsosul.

Vö. CzF. csúcsos · csucsos, csúcsosan, csúcsosfazék, csúcsosszáju; ÉrtSz.; TESz. csúcs; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, csúcsosszilva

csúcsos melléknév 15A
1.
(elkerekített) hegyes 〈vég〉, ill. ilyen csúcsban végződő 〈dolog〉
tsutsossan fel-emeltetett Oszlop
(1789 Pálóczi Horváth Ádám)
Egygy üveg tltsér, melybe tétethessen az itató pappirosból kéſzítend filtrum [= szűrő], vagy tsútsos zatskó forma, melynek alól lyuka nints, hanem tsak az óldalainn ſzivárog által a’ tltsérbe a’ nedvesség
(1803 Orvosi és Gazdasági Tudósítások)
a divat pedig csúcsos kalap
(1853 Fáy András¹)
A berberek világos bőrszinüek, […] a férfiak gyérszakálluak, álluk csucsos
(1893 PallasLex.)
A spárga [nevű zöldségféle] csúcsos végeit 3 cmcentiméter hosszúságban levágom és félreteszem
(1997 Frank Júlia)
1a. (rég, Mat is)
a derékszögnél kisebb 〈szög〉
ha … kevesebb grádus [= fok] van benne 90nél, tsútsosnak nevezzük [a szöget]
(1793 Láczai Szabó József ford.Luntz)
ha ezen vízirányos [= vízszintes] vonaltól lefelé egy másikat húzunk, de nem függőlegesen, hanem kajszon [= ferdén] – így –, akkor is egyenes lesz mind a két szöglet? – „Nem; az egyik oldalon csúcsos lesz, a másikon tompa.” – Mellyik a tompa? „Az a tágasabb.” – Hát a csúcsos? – „A másik szűkebb szöglet.”
(1837 Kossuth Lajos ford.Wilderspin)
1b. (rég, Mat is)
egy sokszögű alappal és ennek oldalaival azonos számú, egy csúcsban összefutó háromszöggel határolt 〈test〉
Pyramis (tsútsos alkotmány)
(1781 Magyar Hírmondó)
A’ melly testnek tsak egy talplapja van és annyi óldallapja a’ mennyi ennek az óldala, és ezen óldallapok tsútsba végezdnek; az tsútsos test, (Pyramis)
(1793 Láczai Szabó József ford.Luntz)
2.
a környező felületből hegyesen kiemelkedő, kiálló
ha az Aſzſzony’ hasa tsutsosabb vólt, mint máskor; ha a’ méhmagzat jobban rugódozott, akkor-is Fiat jövendöltek
(1802 Zsoldos János)
[A szarvas békák] nevüket a szemük fölött kinőtt sajátságos csúcsos kinövésektől kapták, amelyek nem egyebek, mint hosszú heggyé megnyúlt felső szemhéjak
(1933 Az állatok világa ford.)
Csúcsos far. Az a faralakulás, amelyben a farkbúb az ágyék mögött feltűnően kiemelkedik. Csak szépséghiba [a lónál]
(1982 MezőgLex.)
Sz: csúcsosít, csúcsosság, csúcsosul
Vö. CzF. csúcsos · csucsos, csúcsosan, csúcsosfazék, csúcsosszáju; ÉrtSz.; TESz. csúcs; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, csúcsosszilva

Beállítások