csúf mn, fn és partikula 

I. mn 12A4 (kissé vál)

1. ’aránytalansága, formátlansága, színe stb. miatt az esztétikai érzékünknek külsejében meg nem felelő, kellemetlen látványt nyújtó’ ❖ ? ’S Jaj! úgy mond; Galambom! Tekíntsd ſzeméllyemet, Nem ezt a’ paraſztos tsúf öltözetemet (1787 Csenkeszfai Poóts András C1279, 99) | nem boszszankodom anynyira a rosz papirosra, a tsúf betűkre, és a sok nyomtatási hükkekre, mint örűlök a herélések’ kevésségén (1819 Kazinczy Ferenc C2569, 446) | Az oláhoknál találni a legszebb fiatal leányokat s a legcsúfabb vénasszonyokat (1877 Jókai Mór CD18) | A körút ugyanolyan csúf, mint azelőtt, a Duna-part ugyanolyan vásári és rikító (1942 Örley István 9501001, 230) | Szörnyen csúf a kézírásom (1985 Békés Pál 1014003, 78).

1a. ’(rendkívül) kellemetlenül ható, fülsértő 〈hang, zaj stb.〉’ ❖ [a békák] Tsúf regeléſe zavar tsendet (1779 Baróti Szabó Dávid ford.–Vanière 7021007, 22) | csúf, sziszegő hang (1896 Mikszáth Kálmán CD04) | Az erdőben küzködő ősember nem ismerte ezeket a lélekszaggató csúf hangzatokat, gyárkéményét, fékezését, autókürtét (1941 Szép Ernő CD10) | Amint a csúf muzsikára pörgött, kitört belőle a táncos ördög (1964 Hajdu Henrik ford.–Ibsen 9212008, 13).

1b. ’látványával, szagával stb. kellemetlen érzést, viszolygást keltő’ ❖ A’ meg-ſzikkadt halál, ſárgúlt tſontjaival Fel-kél temetöjén, ’s j tsúf bordájival (1772 Bessenyei György¹ 7044026, 24) | Nem undorodol a csúf pipabűztől? (1879 Jókai Mór CD18) | egy csúf var volt az arcán (1905–1906 Mikszáth Kálmán CD04) | Előfordult szerelmi ajándékok csúf, visszataszító formában való elkészítése és nyilvános ajándékozása is: pl. rongyokkal és döggel díszített májusfa kitűzése, vagy szeméttel töltött bakfazék bedobása a leány kertjébe (1982 NéprajziLex. CD47).

1c. ’vmely (vélt) nyelvi követelménynek, szabálynak v. hagyománynak meg nem felelő, ill. azt sértő’ ❖ Hirgeist Ferenczé, kinek lelke olly igen szép volt, mint a’ melly csúf ez a’ nem-magyar név (1808 Kazinczy Ferenc C2558, 451) | A hosszabb szó nem mindenkor csúfabb a rövidebbnél (1820 Kazinczy Ferenc C2570, 91) | A közbeszédben, különösen a városi életben mindinkább terjed egy új szenvedő igealak, egy csúf germanizmus, pl. el lesz adva, föl lett építve (1925 RévaiNagyLex. C5713, 531) | joggal volna elvárható, hogy az újságok, meg a rádió, tévé népszerűséget hajhászó, egyúttal gyakran csúf és visszataszító stílusa ne rombolja honpolgáraink talán még épen maradt nyelvérzékét (1999 Figyelő CD2601).

2. ’szégyenletes, szégyellni való, ill. vki számára szégyent hozó, szégyennel járó’ ❖ A’ kérkedés tsuf dolog (1776 Faludi Ferenc ford.–Dodsley C1662, 76) | [A támadók vezére] egy leány, […] akit a te testvéreid meggyaláztak, udvarukból csúfan kiűztek! (1877 Jókai Mór CD18) | Kopasz Károly haddal támadta meg Német Lajos fiait, de Andernach mellett csúf vereséget szenvedett (1900 Nagy képes világtörténet CD03) | kinozta őt […] tetteinek és elkövetett bűneinek csúf volta (1921 Kosztolányi Dezső ford.–Huysmans 9359133, 93) | magához vette egykori szerelmét, kit a gaz férfi csúful elhagyott (1996 Magyar Hírlap CD09).

2a. (-ul raggal, hsz-szerűen) ’(szégyenletesen) nagy mértékben, nagyon, csúfosan’ ❖ tsúful meg tsalta tet a’ ſzerentse (1808 Szekér Joákim 8435004, 137) | Radeczkit a nép oly csúful megverte, Hogy serege csak úgy futott országszerte (1849 Sárosi Gyula 8404001, 74) | [a medve] a növényi táplálékban érzett hiányt sokszor állati táplálékkal pótolja és csúful elbánik az állatállománnyal, ami különösen tavaszkor gyakran megtörténik (1929 Az állatok világa ford. CD46) | idén eddig mindössze néhány tucatnyian tettek panaszt, hogy valamelyik vendéglőben csúful megkopasztották őket (1998 Magyar Hírlap CD09).

2b. ’a jó ízlést, az illemet v. a szemérmet, ill. vki(ke)t (durván) sértő 〈szó, beszéd(mód) stb.〉’ ❖ A’ ki tsuf nevetéſſel emlegeti másnak fogyatkozáſit, nagy keſerüſéggel fogja tapaſztalni, hogy az ö tulajdon vétkeit is, hangos dobra verik (1776 Faludi Ferenc ford.–Dodsley C1662, 30) | Kardom feleljen csúf beszédedért (1823 Vörösmarty Mihály 8524392, 220) | szidta mint a bokrot, de oly csúfan, hogy még a gyerek is szégyelte, pedig nem volt elkényeztetve, hiszen ezen az alföldön a magyarok még ebben az időben nem is tudtak máskép beszélni, csak trágár szavakkal (1941 Móricz Zsigmond 9462012, 81) | csúf jelzők, sértő, gyalázatos rigmusok vagy közszeméremsértő kifejezések hangzanak el [a lelátókon] (1993 Országgyűlési Napló CD62).

2c. ’〈cselekedeteivel, magatartásával indulatot, haragot, megvetést kiváltó személyre v. csoportra vonatkoztatva, becsmérlésként is〉’ ❖ [A paráznasággal vádolt nő] lekötözött Karokkal áll itt; félre fordított Tekíntete Könnyel telve, – olly Tekíntet, mellyet tsúf Vádólói rettegnek (1794 Uránia ford. 7491007, 125) | hordd el magad szemeim elől, te csúf jószág (1881 Csiky Gergely ford.–Molière C3179, 54) | Csürhe, csorda, csúf csőcselék! Föld szégyenei! (1985 Békés Pál 1014003, 76).

3. ’nagyon rossz, szörnyű 〈jelenség, időszak stb.〉’ ❖ Nekem ez a világ nem is kellene, Ha nem volna kedvesem két kék szeme; Ez az egy szép, ami van a világon, Ezen a rút, ezen a csúf világon (1844 Petőfi Sándor C3506, 94) | Csúf dolog az a háború!… (1879 Teleki Sándor 8474005, 110) | Találok én ha kell, hízelgő képet, Csúf napjaimból mely varázsol szépet (1938 Szép Ernő 9665014, 23) | Az a kijelentés, hogy „az élet szép”, épp annyira igaz, mint tartalmi ellentéte, „az élet csúf” szentencia (1999 Magyar Hírlap CD09).

3a. ’kellemetlen, barátságtalan, rossz 〈időjárás〉, ill. ilyen időjárású 〈időszak〉’ ❖ Búh!!! kedves asszonynéném, beh csúf idő van odakinn (1860 Virág Lajos 8523001, 98) | Révparton nagyon csúf évszak a tél vége. Nyugat felől folyton érkeznek a szélrohamok (1913 Lengyel Géza CD10) | Tudjuk, hogy az 1934. évi télelő abnormisan enyhe volt. Legföllebb egy kis hűvös eső zuhogott a csúfabb napokon (1935 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | csúf idő van (1966 Szőllősy Klára ford.–Beauvoir 9685002, 163).

3b. (tréf is) ’〈bosszúságot okozó tárgyra, dologra, es. személyre vonatkoztatva〉’ ❖ Oh, a csúf kapocs! Ni, lepattant… leesett (1882 Mikszáth Kálmán 8312030, 104) | A katonatiszt brummogott, az asszony legyezőnek használt újságjával könnyedén a férfi kezére csapott. – Menjen már, maga csúf ember! (1968 Thury Zsuzsa 9709001, 18) | a járulékok csökkentése nem azt jelenti, hogy a csúf társadalombiztosító kasszája helyett ez a munkavállalók zsebébe vándorol (1999 Magyar Hírlap CD09).

3c. ’〈kellemetlen, rossz esemény, jelenség nagy mértékének a kif-ére〉’ ❖ Jó ég! küldj nekünk is egy kis revolutiócskát, hadd feledjük el azt a csúf cholerát (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | Csúf egy zivatar! (1854 Vörösmarty Mihály ford.–Shakespeare 8524418, 216) | A sötét kis falucskán csúf sárban döczögtünk át (1905 Petelei István 8361005, 22) | A csúf lárma megzavarja álmodozásában, s különösen gyötrelmes az erdő álmatag csöndje után (1931 Sárközi György 9587010, 56) | [a szemölcs] csúf gyulladássá, sőt rákká is elfajulhat (1988 Kertész Imre² CD41).

II. fn 3A1

1. (ritk) ’〈a szép mint esztétikai minőség ellentéteként〉’ ❖ a csúfnak s a csunyának művészei (1903 Prohászka Ottokár 1125016, 16) | Nem pontosabb-e, ha az ízlést csupán mint a szép és csúf megkülönböztetésének diszpozícióját értelmezzük? (1963 Mesterházi Lajos 2027004, 23).

2. ’〈az erkölcs v. az illem, ill. vki(k)nek a megítélése, becsülete, jó híre szempontjából:〉 szégyenletes, szégyellni való, ill. szégyent hozó, szégyennel járó cselekedet, dolog v. személy’ ❖ én pedig az egész természetnek tsúfja […] egyedül a’ halálban kereshettem bóldogságomat (1775 Zechenter Antal ford.–Euripidész C4571, 61) | A’ nemzet, melly nyelvét feláldozta, a’ nemzetek’ csufja lesz ’s többnyire gunytárgya azon nemzetnek, mellynek fejet hajtott (1833 Szemlélő 8664001, 6) | Azt akarják-e, hogy Dózsa György az egész ország előtt kudarczot valljon, hogy ügyetlen, gyáva vezérnek mondassék, ’s neve az egész székelységnek gyalázatára legyen? Nem érzed-e ezt te is? Egy vérből születtünk, téged is Dózsának hívnak, ’s világ’ csufjává váljék e’ név, melly előtt most egy ország remeg? (1847 Eötvös József 8126013, 140) | Csak nem teszik azt a csufot, hogy egy gyereken vesznek össze, mert ilyen pört még Werbőczy sem látott (1857 Vas Gereben C4378, 244) | – Az én házam nem lösz világ csúfja. Sohon sincs több egy gyerökná, még vídékhelön se, nem ám ett! […] Mer mit szóna a nép? Falu csúfja lenné, a házbú se mehetné ki (1922 Kodolányi János CD10) | [Leánya] összeállt egy kertésszel, […] teherbe esett tőle, világszégyene lett, országcsúfja, cafrang! (1957 Rónay György C3638, 211).

3. (ritk) ’a jó ízlést, az illemet v. a szemérmet, ill. vki(ke)t (durván) sértő szó(beli megnyilvánulás)’ ❖ [börtönbe] csukattam gazemberek közé, kik jámbornak csufoltak; de isten könyörült rajtam s elaltatott csufjaik elűl (1841 Vajda Péter 8504014, 160) | Még egy követ a búcsuzóra, Ki rátok annyi csúfot szóra, Még egy követ hajítsatok, Ti feldühödt pigméusok! (1887 Komjáthy Jenő CD01) | attól tartottam, hogy így jóllakva olyan csúfot talál mondani, amitől a barátok könyvei mind elveresednek (1932 Tamási Áron 9701004, 116).

4. ’vkinek, ritk. vminek a megszégyenülése v. megszégyenítése, kigúnyolása, ill. az emiatti szégyen (érzése v. állapota)’ ❖ századunknak örökös csúfjára, Ledől a szabadság most-emelt oltára? (1792 Batsányi János CD01) | Nép nem látott példát, hogy előkelői ne tudták volna nyelvét, csak a magyart érte ezen csúf is (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | vénségemre megtették velem azt a csúfot, hogy deresre húztak, ötvenig vertek, mint egy kutyát, mint egy parasztot, mint egy tolvajt (1869 Jókai Mór CD18) | Alig földelték el a szegény urát, […] és már az udvarlójával sétálgat világ csúfjára! (1911 Kaffka Margit 9290054, 140) | Ők olyan nagyszerű ágyút gyártanak, mely pozdorjává zúzza a legerősebb páncélt és olyan páncélt, amelyen csúfot vall a legnagyszerűbb ágyú (1934 Herczeg Ferenc 9241028, 255) | [Bagi József] dúsgazdagon is kék abaposztó ruhát, mándlit viselt […]. Megjárta viszont, aki paraszti állapota miatt csúfot űzött vele: ravaszsága, vagyona, önérzete hozzásegítette, hogy sorra rápirítson mindegyikére (1988 Magyar néprajz CD47).

5. ’olyan személy v. dolog, aki v. amely gúnyolódás, nevetség tárgya’ ❖ a’ gyónásban a’ Pap elött pironkodni; a’ régi paj-társoknál tsuffá lenni (1772 Vajda Sámuel 7365001, 146) | a Magyar tovább is majma és csúfja legyen az idegennek? (1808 Kazinczy Ferenc C2559, 155) | Trenk pandúrcsapatja teljesen felzavarta a francia hadakat. A rendes haditaktika csúffá lett téve a szokatlan harcmód által (1892 Jókai Mór CD18) | Az emberek lassankint elfelejtették, ki volt, mi volt [Küsmödi] s így lett belőle öreg korára világ csúfja, gyerekek ijesztője (1918 Móra Ferenc 9459007, 136) | csúfot csináltak azon szerencsétlenekből, akik hazafiságtól vezéreltetvén, ezen nyelv kiművelésére adták magukat (1946 Révai József 9564001, 15) | Kádár Jánosból űz csúfot az ismeretlen pamfletista (1981 Dénes Tibor 9812003, 178).

6. (rég) ’hivatásos mulattató, udvari bolond’ ❖ a Nevettetk vagy is Udvari tréfás Emberek, régi nevök ſzerent Tsúfok vagy Tséltsapók már Etele idétt divatban vóltak (1801 Sándor István C1532, 215) | A’ Dalosaik [ti. a magyarokéi] pedig, itt csupa Csélcsapókká, Tsúfokká, Tréfaüz bohókká lettek (1817 Tudományos Gyűjtemény C5481, 55).

III. partikula 0 (ritk)

’borzasztó, csúnya, irtó²’ ❖ olyan csúf hosszú neved van, s az én nyelvem olyan nehezen forog (1886 Jókai Mór CD18) | Ha kend hernyó, én akkor macska vagyok, ha kend csíp, én karmolok. Nézze meg az ember, milyen csúf nagy hernyó! (1894 Mikszáth Kálmán CD04).

Ö: világ~, világcsúfja.

ÖE: ~szó.

Vö. CzF. ~, csúfbeszéd; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.