csúfol ts ige 1a
1. ’〈vmely szokatlan, szégyellni való(nak tartott) tulajdonságot, szokást stb., ill. vkit ilyen miatt〉 szavaival, magatartásával (ismételten) nevetségessé tesz, kigúnyol’ ❖ Azt-is gondolták, hogy majd az ö darabos és durva magok viſeléſekkel ki-verik a’ fejéböl a’ bolondságot, azért-is kezdették ötet tsúfolni, néha pirongatni és motskolni (1777 Szigeti Gyula Sámuel–Tordai Sámuel ford.–Bunyan 7353005, 3) | [a nemzetiségi lakosokat] mindnyájokat honfiainknak kell tekintenünk, és nem szabad nyelvök miatt csufolnunk, annál kevésbbé üldöznünk (1848 Peregriny Elek 8360025, 54) | „Kunigunda, gumi bunda!” – csufolják és kuncogva nevetnek a háta mögött (1917 Kaffka Margit 9290048, 5) | [Orczy] utánozta az öreg professzort, a földrajztanárt, akit szokás volt folyton csúfolni, kimókázni, úgy hogy mindenki tudta egy kicsit a hangját csúfolni, de olyan jól kevesen, mint Orczy, aki a fejét legörbítette, s furcsa torokhangon mondta és olyan öreges pislogással: ëmbërségës ëmbër vagy édës fiam! (1920 Móricz Zsigmond CD10) | [a fiút] csúfolták a többiek, amiért a nevét sem tudja rendesen leírni, a cipőfűzőjét se képes megkötni (1996 Magyar Hírlap CD09).
1a. csúfol vkit vkivel, vmivel ’vkit azzal bosszant, ill. tesz mások előtt nevetségessé, hogy vele kapcsolatban vkit v. vmit emleget’ ❖ Marci napról-napra jobban gyűlölte a fakó leányt, mert napról-napra jobban csúfolták őt vele. Minden pimasz rajtok köszörülte tompa eszét, úgy hogy már nem is említették őket egymás nélkül, hanem mindég együtt és mindég gúnyolódva (1847 Petőfi Sándor 8366447, 131) | Vagy alatta, vagy felette, vagy benne, ez igével a lutheránusokat szokták csúfolni s azt akarják vele kifejezni, hogy ez a felekezet kibúvókat keres (1897 PallasLex. CD02) | Csufoltuk őket paraszti származásukkal, mindaddig, míg ők maguk is nem szégyenkeztek miatta (1937 Remenyik Zsigmond 9561004, 101) | [IV.] Henriket fiatal korában azzal csúfolták, hogy nagyobb az orra, mint a királysága (1991 Hahner Péter CD17).
2. csúfol vminek ’vkit v. vmit vmely jellegzetes tulajdonsága, hiányossága stb. v. vmely vele kapcs. különös esemény miatt (sértésből v. bosszantásul) gúnyosan vminek nevez, hív’ ❖ Ama bölts és álhatatos Fábius, nem gondolván ſemmit a’zal, hogy gondolkozónak és kéſedelmesnek tsufoltatnék, el-tökéllett ſzándékát meg-nem változtatá (1772 Zalányi Péter ford.–Marmontel 7497001, 74) | a mezővárost falunak csufolják (1857 Vasárnapi Újság CD56) | [a] kávédarálónak csúfolt vicinális (1908 Krúdy Gyula CD54) | A fűző gátolta a gyermek kihordását is. Nem hiába csúfolták magzatelhajtónak ezt a […] kínzószerszámot (1991 Rubicon CD17).
2a. (rendsz. ign-i alakban) csúfol vminek (gúny) ’olyan(, megbecsülést, méltányolást kifejező) jelzővel v. névvel illet vmit v. vkit, amelyet az éppen nem érdemel meg, ill. aminek tulajdonképpen nem nevezhető’ ❖ A szellem rab, s mi fönn tartjuk nyakunkat, S szabad nemzetnek csúfoljuk magunkat! (1848 Petőfi Sándor 8366335, 30) | [a zenekar] sippal, dobbal s nyekegő hegedűkkel fülrepesztő zajt csinált, mit csak bajjal lehete zenének csufolni (1854 Vasárnapi Újság CD56) | tudománynak csúfolt pszichológiai módszer (1909 Elek Artúr CD10) | A kórteremben ablakot nyitni nem lehet, […] így csupán a folyosóról áramlik néha a frissnek csúfolt levegő (1994 Magyar Hírlap CD09).
Ö: fel~, ki~, le~, meg~.
Vö. CzF. csúfol · csufol; ÉrtSz.; TESz. csúf; ÉKsz.; SzT. ~, csúfoltatik; ÚMTsz.