csúfság fn 3A8

1. (birtokszóként is) ’az a tulajdonság, hogy vki v. vmi külsejében, alakjában stb. vmely (vélt) esztétikai szempontnak, követelménynek meg nem felelő, nem szép, ill. vkinek v. vminek ilyen volta’ ❖ Az ígérő azt hitte, hogy a kincsek nagyszerűsége a szép asszonnyal elfeledteti a kínáló csúfságát (1876 Jókai Mór CD18) | az urak gyülölték [Pistát], minden tettét gazságnak mondták. minden jóságát gonosz fondorlatnak, még a testi szépségét is undorító csúfságnak festették (1921 Szabó Dezső 9623002, 57) | [Budenznek] is szemet szúr a nyelvújítás sok szertelensége és az újságirodalom melegágyában tenyésző germanizmusok csúfsága (1937 Zsirai Miklós C4981, 529) | a ruha csúfságát messziről is látni (1981 Mohás Lívia 1109001, 67).

1a. ’külseje, megjelenése stb. miatt (visszataszítóan) csúnya, rút ember v. dolog’ ❖ Ha más olyan Legény vólna (nem tsúfság) mint te Miska Keze alá de hogy ſzólna Annók, Mányo vagy Kriska (1788 Ravazdy András 7276002, 261) | a’ sok jt [ti. j hangot] vette é tsúfságnak nyelvében valaha és tette é e’ regulának elkerűlését vagy eggy Görög? (1791 Kazinczy Ferenc C2555, 234) | a sarkon pedig egy fejkendős csufság, akit egy baka tart szorosan átölelve (1901 Kóbor Tamás 8247002, 272) | be kell érjük azzal a gyenge vigasszal, hogy a [budapesti falakon éktelenkedő] firkálmányok semmivel sem rondábbak, mint London vagy New York hasonló csúfságai (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈az erkölcs v. az illem, ill. vki(k)nek a megítélése, becsülete, jó híre szempontjából:〉 szégyenletes, szégyellni való, ill. szégyent hozó, szégyennel járó cselekedet, dolog, es. személy’ ❖ házábul ki rekesztésekkel igen sérelmes tsufságot követett el rajtok (1777 Németh Antal¹ ford.–Morvan de Bellegarde C3321, 53) | Csufság lerészegedni az embernek, elinni eszét, mint a’ vad állat (1845 Eötvös József 8126006, 284) | Falu csúfsága lett Kocsis Jóska Félszáj (1934 Kemény János¹ 9319001, 100) | a szegénység csak a mesékben szelíd és méltóságteljes, a reális éhező viszont, különösen ha más kultúrkörben nőtt fel, sok csúfságra képes (1997 Magyar Hírlap CD09).

2a. (ritk) ’〈alávaló(an viselkedő) személy (becsmérlő) megnevezéseként v. megszólításaként〉’ ❖ Gyurka, hát nem tudod, hogy csúfságot is nevelhetsz ebből a leányból? (1899 Terescsényi Gyula C4117, 89) | Ó te gonosz! te csúfság! Elérted, amit akartál! (1925 Gyergyai Albert ford.–Claudel CD10) | Ó, te nyomorult csúfság (1971 Jókai Anna C6465, 148).

3. ’a jó ízlést, az illemet v. a szemérmet, ill. vki(ke)t (durván) sértő szó(beli megnyilvánulás)’ ❖ a természetnek nyomorúságát … soha csúfsággal ne illessed, mert ezen cselekedeted a Religio [= vallás], emberség s nemes erkölcsöknek törvényei ellen mintegy szentségtörés lenne (1777 Bessenyei György¹ ford.–Halifax C1078, 55) | Átok ülendi nevem ’s szájról szájakra menendő Csúfság’ tárgya leszek (1833 Czuczor Gergely C0040, 48) | ha azt mondaná valami elvetemedett lélek, hogy Etel lopós, vagy, hogy kiásta valakinek a tanyáját … Az ilyen csúfságokat egy percig se hallgatná szüle [a menyéről] (1927 Móra Ferenc C3206, 46) | Örökössen csak csufságot hall az embër kösztetëk (1974 Magyar Nyelvőr C6025, 86).

4. ’vkinek a megszégyenülése v. megszégyenítése, kigúnyolása, ill. az emiatti szégyen (érzése v. állapota)’ ❖ Hogy van, hogy az Isten legszebb munkájának Olyan rövid nevet adott volt Évának? […] Valaki vélhetné, hogy csúfságból esett (1772 Barcsay Ábrahám 7019026, 53) | [A székelyeket] csúfságúl az Erdélyi szomszédok Lófej Székelyeknek nevezik (1815 Pálóczi Horváth Ádám C2121, 246) | Ha engem a feleségem elhágy, én a csúfságtól az eklézsiámban meg nem maradhatok (1888 Jókai Mór CD18) | csúfság esett a becsületén (1917 Réti Ödön CD10) | Nézzék meg majd azt a HM-épületet, amely ott áll [lebombázottan] negyven éve a csúfságunkra (2000 Országgyűlési Napló CD62).

5. ’olyan személy, dolog, aki v. amely nevetség, csúfolódás, gúnyolódás tárgya’ ❖ mint egy álom látó Fanatikus, az egéſz Világnak tsufsága, nevetsége lett vólna (1775 Sófalvi József ford.–Sulzer 7293002, 117) | [A színésznek] az isten képére teremtett ábrázatját bemázolni és csufságot üzni magából pénzért, az is borzasztó, viszonzá a tiszteletes (1877 Vértesi Arnold 8520001, 6) | tik a jóval visszaéltek s az én jóságomból csúfságot csináltok (1930 Móricz Zsigmond CD10) | Kérlek, Jézus, add vissza az egészségemet, hogy csúfságként ne kelljen összekoldulnom az ennivalót! (1995 BibliaiLex. CD1207).

6. (rendsz. birtokszóként) ’nagyon rossz dolog, szörnyűség, ill. vminek rossz, szörnyű volta’ ❖ Óhajtozom el a Magasságba, Nagy a csúfság idelenn (1918 Ady Endre CD0802) | Az élet csufságát elég hamar meglátja a gyermek mesék nélkül is (1929 Dolgozó Asszonyok Lapja 2122001, 38) | a mindennapok tudatosan alig érzékelt, természetesnek tartott csúfságát (1990 A magyar irodalom története CD53).

Sz: csúfságos.

Vö. CzF. ~, csufságból; ÉrtSz.; TESz. csúf; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, csúfságtól

csúfság főnév 3A8
1. (birtokszóként is)
az a tulajdonság, hogy vki v. vmi külsejében, alakjában stb. vmely (vélt) esztétikai szempontnak, követelménynek meg nem felelő, nem szép, ill. vkinek v. vminek ilyen volta
Az ígérő azt hitte, hogy a kincsek nagyszerűsége a szép asszonnyal elfeledteti a kínáló csúfságát
(1876 Jókai Mór)
az urak gyülölték [Pistát], minden tettét gazságnak mondták. minden jóságát gonosz fondorlatnak, még a testi szépségét is undorító csúfságnak festették
(1921 Szabó Dezső)
[Budenznek] is szemet szúr a nyelvújítás sok szertelensége és az újságirodalom melegágyában tenyésző germanizmusok csúfsága
(1937 Zsirai Miklós)
a ruha csúfságát messziről is látni
(1981 Mohás Lívia)
1a.
külseje, megjelenése stb. miatt (visszataszítóan) csúnya, rút ember v. dolog
Ha más olyan Legény vólna (nem tsúfság) mint te Miska Keze alá de hogy ſzólna Annók, Mányo vagy Kriska
(1788 Ravazdy András)
a’ sok jt [ti. j hangot] vette é tsúfságnak nyelvében valaha és tette é e’ regulának elkerűlését vagy eggy Görög?
(1791 Kazinczy Ferenc)
a sarkon pedig egy fejkendős csufság, akit egy baka tart szorosan átölelve
(1901 Kóbor Tamás)
be kell érjük azzal a gyenge vigasszal, hogy a [budapesti falakon éktelenkedő] firkálmányok semmivel sem rondábbak, mint London vagy New York hasonló csúfságai
(1996 Magyar Hírlap)
2.
〈az erkölcs v. az illem, ill. vki(k)nek a megítélése, becsülete, jó híre szempontjából:〉 szégyenletes, szégyellni való, ill. szégyent hozó, szégyennel járó cselekedet, dolog, es. személy
házábul ki rekesztésekkel igen sérelmes tsufságot követett el rajtok
(1777 Németh Antal¹ ford.Morvan de Bellegarde)
Csufság lerészegedni az embernek, elinni eszét, mint a’ vad állat
(1845 Eötvös József)
Falu csúfsága lett Kocsis Jóska Félszáj
(1934 Kemény János¹)
a szegénység csak a mesékben szelíd és méltóságteljes, a reális éhező viszont, különösen ha más kultúrkörben nőtt fel, sok csúfságra képes
(1997 Magyar Hírlap)
2a. (ritk)
〈alávaló(an viselkedő) személy (becsmérlő) megnevezéseként v. megszólításaként〉
Gyurka, hát nem tudod, hogy csúfságot is nevelhetsz ebből a leányból?
(1899 Terescsényi Gyula)
Ó te gonosz! te csúfság! Elérted, amit akartál!
(1925 Gyergyai Albert ford.Claudel)
Ó, te nyomorult csúfság
(1971 Jókai Anna)
3.
a jó ízlést, az illemet v. a szemérmet, ill. vki(ke)t (durván) sértő szó(beli megnyilvánulás)
a természetnek nyomorúságát … soha csúfsággal ne illessed, mert ezen cselekedeted a Religio [= vallás], emberség s nemes erkölcsöknek törvényei ellen mintegy szentségtörés lenne
(1777 Bessenyei György¹ ford.Halifax)
Átok ülendi nevem ’s szájról szájakra menendő Csúfság’ tárgya leszek
(1833 Czuczor Gergely)
ha azt mondaná valami elvetemedett lélek, hogy Etel lopós, vagy, hogy kiásta valakinek a tanyáját … Az ilyen csúfságokat egy percig se hallgatná szüle [a menyéről]
(1927 Móra Ferenc)
Örökössen csak csufságot hall az embër kösztetëk
(1974 Magyar Nyelvőr)
4.
vkinek a megszégyenülése v. megszégyenítése, kigúnyolása, ill. az emiatti szégyen (érzése v. állapota)
Hogy van, hogy az Isten legszebb munkájának Olyan rövid nevet adott volt Évának? […] Valaki vélhetné, hogy csúfságból esett
(1772 Barcsay Ábrahám)
[A székelyeket] csúfságúl az Erdélyi szomszédok Lófej Székelyeknek nevezik
(1815 Pálóczi Horváth Ádám)
Ha engem a feleségem elhágy, én a csúfságtól az eklézsiámban meg nem maradhatok
(1888 Jókai Mór)
csúfság esett a becsületén
(1917 Réti Ödön)
Nézzék meg majd azt a HMHonvédelmi Minisztérium-épületet, amely ott áll [lebombázottan] negyven éve a csúfságunkra
(2000 Országgyűlési Napló)
5.
olyan személy, dolog, aki v. amely nevetség, csúfolódás, gúnyolódás tárgya
mint egy álom látó Fanatikus, az egéſz Világnak tsufsága, nevetsége lett vólna
(1775 Sófalvi József ford.Sulzer)
[A színésznek] az isten képére teremtett ábrázatját bemázolni és csufságot üzni magából pénzért, az is borzasztó, viszonzá a tiszteletes
(1877 Vértesi Arnold)
tik a jóval visszaéltek s az én jóságomból csúfságot csináltok
(1930 Móricz Zsigmond)
Kérlek, Jézus, add vissza az egészségemet, hogy csúfságként ne kelljen összekoldulnom az ennivalót!
(1995 BibliaiLex.)
6. (rendsz. birtokszóként)
nagyon rossz dolog, szörnyűség, ill. vminek rossz, szörnyű volta
Óhajtozom el a Magasságba, Nagy a csúfság idelenn
(1918 Ady Endre)
Az élet csufságát elég hamar meglátja a gyermek mesék nélkül is
(1929 Dolgozó Asszonyok Lapja)
a mindennapok tudatosan alig érzékelt, természetesnek tartott csúfságát
(1990 A magyar irodalom története)
Sz: csúfságos
Vö. CzF. ~, csufságból; ÉrtSz.; TESz. csúf; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, csúfságtól

Beállítások