csuha¹ fn 6A

1. (szerzetesi, papi viseletre vonatkoztatva, ill. a szerzetesi, papi mivolt jelképeként: biz) ’vastag(, durva szövésű) anyagból készült, bokáig érő, bő szabású felsőruha’ ❖ mivel Tekéntetes csuha Fedé be egykor Árva Test’teket, Szent Előttem a’ Religio’ becse (1815 Katona József 8226023, 17) | felvette a csuhát, kolostorba lépett (1886 Jókai Mór CD18) | Isten ments a papfélétől – akármelyik fajtájától is! A pappal találkozó vadászt ma is még irtózat fogja el a fekete csuha láttára (1897 Lakatos Károly 8264001, 7) | A szekérsor élén két lovag ügetett. Messziről látszott rajtuk, hogy templáriusok: szürke csuhájuk fölé a ló farát is eltakaró fehér vászon körköpenyeg borult, rajta kétoldalt posztóból kivágott nyolcszögü vérvörös kereszt (1934 Laczkó Géza CD10) | [a fiú] télen-nyáron zsákból készült csuhában szaladgált az istállóban és annak közvetlen környékén (1978 Domonkos István 1037008, 97).

2. (nyj)(vastag, durva szövésű posztóból varrt,) köpenyszerű felsőruha, kül. kabát v. szűr’ ❖ Kankó [=] szr, darótz, csuha (1784 Kisded szótár C0815, 44) | Csuha: nőknél, férfiaknál minden felső ruha. Tsz. (1872 Magyar Nyelvőr C0358, 380) | [Rimócon] néhány öregember csuhában jár templomba; ez vörössel szegett, de egyébként dísztelen, szűk és hosszú szűr (1930 Kiss Lajos¹ C6979, 142) | Heves, Nógrád és Gömör, valamint a Dráva mentén Somogy, Baranya és Szerém megyékben a szűr neve: csuha. (1977 NéprajziLex. CD47).

3. (Vad) ’elejtett vad bőre’ ❖ Csuha, Decke, a szarvasvad bőre (1860 Vadász-műszótár C1039, 3) | A vadász az elejtett vadat felbontja, feltöri és kizsigereli, az agancsot kivágja, a csuhát lefejti és a vadat feldarabolja (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132002, 12).

Ö: barát~, szőr~.

ÖU: szűr~.

ÖE: ~ujj.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. csuhé³, csuhéj²

csuha¹ főnév 6A
1. (szerzetesi, papi viseletre vonatkoztatva, ill. a szerzetesi, papi mivolt jelképeként: biz)
vastag(, durva szövésű) anyagból készült, bokáig érő, bő szabású felsőruha
mivel Tekéntetes csuha Fedé be egykor Árva Test’teket, Szent Előttem a’ Religio’ becse
(1815 Katona József)
felvette a csuhát, kolostorba lépett
(1886 Jókai Mór)
Isten ments a papfélétől – akármelyik fajtájától is! A pappal találkozó vadászt ma is még irtózat fogja el a fekete csuha láttára
(1897 Lakatos Károly)
A szekérsor élén két lovag ügetett. Messziről látszott rajtuk, hogy templáriusok: szürke csuhájuk fölé a ló farát is eltakaró fehér vászon körköpenyeg borult, rajta kétoldalt posztóból kivágott nyolcszögü vérvörös kereszt
(1934 Laczkó Géza)
[a fiú] télen-nyáron zsákból készült csuhában szaladgált az istállóban és annak közvetlen környékén
(1978 Domonkos István)
2. (nyj)
(vastag, durva szövésű posztóból varrt,) köpenyszerű felsőruha, kül. kabát v. szűr
Kankó [=] szr, darótz, csuha
(1784 Kisded szótár)
Csuha: nőknél, férfiaknál minden felső ruha. Tsz.Magyar tájszótár
(1872 Magyar Nyelvőr)
[Rimócon] néhány öregember csuhában jár templomba; ez vörössel szegett, de egyébként dísztelen, szűk és hosszú szűr
(1930 Kiss Lajos¹)
Heves, Nógrád és Gömör, valamint a Dráva mentén Somogy, Baranya és Szerém megyékben a szűr neve: csuha.
(1977 NéprajziLex.)
3. (Vad)
elejtett vad bőre
Csuha, Decke, a szarvasvad bőre
(1860 Vadász-műszótár)
A vadász az elejtett vadat felbontja, feltöri és kizsigereli, az agancsot kivágja, a csuhát lefejti és a vadat feldarabolja
(1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹)
ÖU: szűrcsuha
ÖE: csuhaujj
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. csuhé³, csuhéj²

Beállítások