csuka fn 6A
1. (Áll is) ’az északi félteke édesvizeiben honos, kis, kerek pikkelyekkel borított testű, lesből támadó ragadozó hal, amelynek feje kacsacsőrszerűen lapított, és nagy szájában sok hegyes fog ül, kül. az ún. közönséges csuka fajba (Esox lucius) tartozó, nagy termetű, akár méteresre megnövő, nagy és mélyen bemetszett farokúszójú, testoldalán és úszóin szabálytalan foltokkal mintázott, szürkés v. barnás színű hal’ ❖ nagy kedve telhetett Árpád-Fejedelemnek a’ Haláſzatban-is. […] Cſudálatos nagy ſzámmal vóltanak ezen idkben a’ ſok-féle Halak. […] Úntig elég dévér, süllö, búczó, márna, csuka (1786 Dugonics András 7087010, 160) | A csuka igen ragadozó hal, feje lapos, széles, szája, nyelve, sőt torka is fogakkal fegyverzett; fehér húsa eledelűl szolgál, máját nagyra becsülik (1845 Hanák János 8180001, 48) | Az északi elterjedési övben élnek a tok-félék, a harcsa-félék, a ponty-félék, a lazacok és a csukák (1933 Az állatok világa ford. CD46) | [Gyula] két ujjal fogta meg a kopoltyúk mögött a csukát, s egyetlen erős ütés után az sem mozdult (1956 Fekete István 9142002, 121).
1a. (egysz-ban, rendsz. kötött szókapcsolat részeként fajnévben) (Áll) ’〈az ilyen ragadozó halak fajai alkotta nem elnevezéseként〉’ ❖ Exos Lucius. Közönséges Tſuka (1780 Molnár János C3200, 71) | Csuka, a nyilthólyagu halak (Physostomi) alrendjébe tartozó halnem (1893 PallasLex. CD02) | recés csuka (Esox reticulatus Les.) (1933 Az állatok világa ford. CD46).
2. ’az ilyen ragadozó halak vmelyikéből, kül. az ún. közönséges csukából vhol vmely alkalommal kifogott halászzsákmány’ ❖ Keresztur több ezer holdra terjedő határára, középszámitás szerint esik téli halászatra 395⁵⁰⁄₁₀₀ mázsa nemesebbféle hal. A többi emlitett helyekre 1492 mázsa. Nem szerint: fogas 369⁵⁰⁄₁₀₀ m., ponty 1200 m., csuka 189 m., harcsa 129 m. (1857 Vasárnapi Újság CD56) | A magyar Fertőben a legjobb halászati esztendő 1927 volt, amikor mintegy 1200 métermázsa halat fogtak. Ebből a mennyiségből 130 mázsa volt a ponty, 200 mázsa a compó, 270 mázsa a kárász és 130 mázsa a csuka (1944 Varga Lajos CD52).
3. ’az ilyen ragadozó halak vmelyikének, kül. az ún. közönséges csukának a húsa (mint étel)’ ❖ egy font tsukának két krajtzár az árra (1800 Magyar Hírmondó 8646200, 15) | Ha már a’ csuka meg van sülve: tedd a’ máját a’ szájába, öntsd-meg még egyszer vajjal, és add-fel az asztalra (1846 Zelena Ferenc 8534009, 144) | Semmi közöm sincs az izrealita konyhához, de a csukáját szeretem (1929 Krúdy Gyula CD54) | ízlett a szakácsnő fokhagymás báránya, borban párolt csukája és egy torta, melynek töltelékét Palagredna lankáinak gesztenyéje adta (1979 Domahidy András 1036003, 176).
4. (biz) ’cipő’ ❖ Hát mit akarsz azokért a rohadt csukákért? – Ezekről beszélsz így? – kérdezi András s előre dugja az egyik lábát, hogy a pék jól megnézhesse az egészséges boxcipőket (1932 Kassák Lajos CD10) | Mint az egyszeri lóláb, kilógtam a fotelokból, negyvenötös csukáimmal a támlán is túlra (1978 Kabdebó Tamás 9816001, 17).
5. (Ipar) ’a hátról és a nyakról lenyúzott, kikészített marhabőr’ ❖ csuka: […] az egész marhabőr darabolása során – miután a vékony, laza és egyenetlen rostszerkezetű has-szél részeket levágták – az egyben maradt hátrész (krupon) és nyakrész megnevezése (1998 MagyarNagyLex. C5819, 195).
ÖE: ~epe, ~fog, ~hal, ~hegedű, ~horog, ~máj, ~szín, ~színű.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. csuka¹