csuklik² tn ige 16a3
1. (tárgyragos határozóval is) (vál) ’〈végtag ízületnél〉 elerőtlenedve behajlik, behajlított helyzetbe kerül, ill. 〈fej, végtag〉 elerőtlenedve vmerre v. vhova billen, hanyatlik’ ❖ tsuklanak reszket Térdi (1804 Kováts József¹ ford.–Vergilius C2779, 38) | [karjai] tehetetlenül csuklottak a mellére (1894 Pekár Gyula C3458, 129) | A megszólítás oly váratlanul érte [Kázmért], hogy majd összeesett, akkorát csuklott a térde, amikor engedelmeskedett Ilona hívásának (1911 Bán Ferenc CD10) | [A férfi emberséges] szavaira őszinte érzések törtek utat a lányban, feje a mellére csuklott, és felzokogott (1979 Vészi Endre 9776030, 170).
1a. ’〈ember v. állat〉 lábainak erőtlensége miatt térdre rogy(va a földre dől)’ ❖ Gárdon kengyeliből mérgedve ragadja ki lábát ’s mint lova lassan ereszkedik, ő is térdire csuklik (1822 Vörösmarty Mihály 8524373, 26) | a ló végre végkép kimerült, letört, térdre csuklott és kínjában messze kinyujtotta a nyelvét (1941 Móricz Zsigmond 9462008, 106) | [Lívia] teste egyenesen dőlni kezdett, kizuhant a sorból és a tornaterem sötéten fénylő padlójára csuklott (1986 Nádas Péter 9466003, 204).
1b. csuklik vmibe (vál) ’vki v. vmi (hirtelen) vmilyen más(féle) helyzetbe, állapotba kerül, ill. mássá válik’ ❖ „Én nem csaltam, nem loptam soha!” ismételte Kendi Péter sírásba csukló hangon (1911 Kaffka Margit 9290054, 118) | A testi és szellemi tartalékait felélt fiatalember, aki minden lehető és legelső pillanatban álomba csuklik (1935 Illés Endre CD10) | tragikomédiába csukló nagyravágyás (1937 Illés Endre CD10) | az elszánások semmiségekbe, jól hangzó, ám üres frázisokba csuklanak (1999 Új Könyvek CD29).
2. (irod) ’〈szem(pilla)〉 akaratlanul (le)csukódik, (be)zárul’ ❖ Szempillánk is csuklik immár… (1857 Vajda János CD01) | S egyszerre arca haloványul, Sötétül, csuklik a szeme (1877 Vajda János 8503063, 219) | öreganyó a zöld zsöllyébe dül, könyvet, kötést hamar a sutba dob, pillája csuklik és elszenderül (1910 Kosztolányi Dezső C2752, 65) | Pillanat míg, pillád csuklik (1973 Kiss Benedek 9336007, 18).
Ö: előre~, hátra~, le~, meg~, össze~, vissza~.
Sz: csukladozik.
Vö. CzF. csuklik, csukol; ÉrtSz.; TESz. csuklik²; ÉKsz. csuklik²