csuklik¹ ige 16a3 csiklik (nyj)
1. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈kül. ember〉 rekeszizmának görcsös összehúzódása(i) miatt szaggatottan, hirtelen veszi a levegőt, miközben sajátos rövid hango(ka)t hallat’ ❖ [a bélféregben szenvedők] gyakorta tſuklanak (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 395) | [a huszár Kálnoki kezét megcsókolta,] könnyeivel áztatta, és így nagy tsukolva eltzammagott (1808 Holosovszky Imre C2097, 26) | nem csuklol ijedtedben, hogy Marattal együtt találtalak említeni? (1848 Petőfi Sándor 8366471, 151) | Nem csuklottál sokat? Ugyan emlegettünk (1885 Jókai Mór CD18) | csak úgy csiklik a kacagástól a fehérnép féle! (1934 Kemény János¹ 9319001, 87) | Két részeg csuklott, egymásnak felelvén (1939 Kálnoky László 9298006, 11) | Ha a gyermek mohón szopott, akkor sok levegőt nyelt, esetleg félre nyelt, ilyenkor csuklott (2000 Kótyuk Erzsébet CD48).
2. tn (irod) ’〈vkinek a torka kül. erős érzelemtől〉 hirtelen rándul egyet, egy pillanatra elszorul’ ❖ [a Vén cigányt szavalja] síriasan suttogó, rémes, majd orkánszerűvé változott hangon, miközben gégéje csuklik, hogy köhögés fogja el (1884 Petelei István 8361008, 118) | [hódolói szavait hallgatva az asszonynak] boldogan csuklott a torka, hogy a férfiak mennyi mindent hazudnak a kedvéért (1915 Krúdy Gyula CD54) | Torkom csuklik, hörög a mellem, jaj nekem, megfulladok, fogjatok föl engem (1936 Weöres Sándor CD10).
2a. tn (irod) ’〈hang, beszéd kül. elérzékenyüléstől, ill. sírás, nevetés〉 meg-megakad, elcsuklik’ ❖ Tsukló Szóval magához ſzorítván [Júlia] azt mondá: Tied, hív, mind Halálíg! (1794 Uránia ford. 7165003, 104) | hangja, mint a síró emberé csuklott, szakadt (1882 Tolnai Lajos C4198, 135) | a verandáról hallatszik be [anyámnak] a csukló vinnyogása; néha majdnem nevetésnek hat, ahogy sír (1971 Mészöly Miklós 9439003, 750).
2b. ts (irod) ’elérzékenyüléstől elcsukló hangon, szaggatottan mond vmit’ ❖ Evelin – csuklotta végül oly fájdalmasan, mintha ezért különös bűnbocsánatban részesülne a leánytól, aki mindent lát (1918 Krúdy Gyula CD54) | Az apró zászlós, teljesen átérzékenyülve a rumtól, átölelte két karja közé a csaknem üres üveget s hangosan sirva csuklani kezdte: – Oh, mama, meghalok, édes mama, meghalok (1919 Szabó Dezső 9623004, 225) | Bogárdikám, te már nem szeretsz […] csuklotta felém s üdvözült mosollyal bőgni kezdett (1948 Palotai Erzsi 2052030, 101).
Ö: el~, meg~.
Sz: csukladozik.
Vö. CzF. ~, csukló¹, csukol, csukolva; ÉrtSz.; TESz. csuklik¹; ÉKsz. csuklik¹; SzT.; ÚMTsz. csuklik¹, csukol, csukoltat