absztrahál ige 1a (Tud is)

1. ts (tárgy n. is) ’〈gondolati műveletként is:〉 közös jegyeket, konkrét elemeket elvon(va), kiemel(ve általánosít), ill. általános érvényűvé tesz’ ❖ [Kölcsey] abstrahálja a’ magyarban a’ versificatió’ regulájit (1809 Kazinczy Ferenc C2560, 9) | Helyesen obszervál, kitűnően analizál, s igen szerencsésen absztrahál (1887 Mikszáth Kálmán CD04) | a skizofrén elméje nem absztrahál, hanem konkretizál (1988 Rátai János 1131003, 194) | a mitológiát kutató tudósokat csak a hiedelmek érdekelték, ezeket absztrahálták a szövegekből, és ezek alapján általánosítottak (1988 Magyar néprajz CD47) | [a gyűjtő] nem tudta kellően kívülről nézni és absztrahálni annak joggyakorlatát (1995 Kőhegyi Mihály–Nagy Janka Teodóra CD52) | Semmilyen más tudomány nem absztrahál olyan jól, mint a matematika (1998 Természet Világa CD50).

2. ts ’összefüggéseiből kiragad(va), egyedi tulajdonságaitól függetlenít(ve szemlél) vmit’ ❖ ha valamelly költeménynek csak eggy sora hozatik-elő, abstrahálván a’ szóknak poetai öszvefüzésektől, egyedül a’ Caesura támaszthatja azt a’ gyanút, hogy az előhozott mondás talán ugyan vers akar lenni (1807 Kazinczy Ferenc C2557, 545) | Magában véve, absztrahálva, komikus ez az önérzet (1910 Boross László CD10) | Mikszáth emberei nincsenek környezetüktől absztrahálva, mindig másokkal való viszonyukban tűnnek elénk (1917 Schöpflin Aladár 9590005, 49) | egymástól élesen elválasztva, absztrahálva ragadja meg az embert, mint fizikai-biológiai jelenséget (1990 Erdődy Edit CD53).

2a. tn ’elvonatkoztat vmitől’ ❖ jobb abstrahálnia ezektől: jobb a’ szerződéshez tartania magát (1841 Eötvös József C1208, 102) | ha a dolog elvi oldalától absztrahálunk is (1868 Eötvös József 8126054, 405) | ha absztrahálni tudunk is, ha el tudjuk vonatkoztatni énünktől az észlelteket (1932 Ferenczy Valér CD10).

Sz: absztrahálás.

Vö. ÉKsz.; SzT.; IdSz.

absztrahál ige 1a (Tud is)
1. tárgyas (tárgy n. is)
〈gondolati műveletként is:〉 közös jegyeket, konkrét elemeket elvon(va), kiemel(ve általánosít), ill. általános érvényűvé tesz
[Kölcsey] abstrahálja a’ magyarban a’ versificatió’ regulájit
(1809 Kazinczy Ferenc)
Helyesen obszervál, kitűnően analizál, s igen szerencsésen absztrahál
(1887 Mikszáth Kálmán)
a skizofrén elméje nem absztrahál, hanem konkretizál
(1988 Rátai János)
a mitológiát kutató tudósokat csak a hiedelmek érdekelték, ezeket absztrahálták a szövegekből, és ezek alapján általánosítottak
(1988 Magyar néprajz)
[a gyűjtő] nem tudta kellően kívülről nézni és absztrahálni annak joggyakorlatát
(1995 Kőhegyi Mihály–Nagy Janka Teodóra)
Semmilyen más tudomány nem absztrahál olyan jól, mint a matematika
(1998 Természet Világa)
2. tárgyas
összefüggéseiből kiragad(va), egyedi tulajdonságaitól függetlenít(ve szemlél) vmit
ha valamelly költeménynek csak eggy sora hozatik-elő, abstrahálván a’ szóknak poetai öszvefüzésektől, egyedül a’ Caesura támaszthatja azt a’ gyanút, hogy az előhozott mondás talán ugyan vers akar lenni
(1807 Kazinczy Ferenc)
Magában véve, absztrahálva, komikus ez az önérzet
(1910 Boross László)
Mikszáth emberei nincsenek környezetüktől absztrahálva, mindig másokkal való viszonyukban tűnnek elénk
(1917 Schöpflin Aladár)
egymástól élesen elválasztva, absztrahálva ragadja meg az embert, mint fizikai-biológiai jelenséget
(1990 Erdődy Edit)
2a. tárgyatlan
elvonatkoztat vmitől
jobb abstrahálnia ezektől: jobb a’ szerződéshez tartania magát
(1841 Eötvös József)
ha a dolog elvi oldalától absztrahálunk is
(1868 Eötvös József)
ha absztrahálni tudunk is, ha el tudjuk vonatkoztatni énünktől az észlelteket
(1932 Ferenczy Valér)
Sz: absztrahálás
Vö. ÉKsz.; SzT.; IdSz.

Beállítások