csúnyaság fn 3A8
1. (birtokszóként is) ’vkinek v. vminek az a tulajdonsága, hogy esztétikai szempontból nem tetsző, a szépérzéket bántó, ill. vkinek v. vminek ilyen volta’ ❖ Európa több fővárosa szörnyüködött már e példátlan női csunyaság felett; most a pestiek is tódulnak látására (1857 Vasárnapi Újság CD56) | himlőhelyes volt és igy lassacskán kell őt leirni, mert egyszerre nem lehet elmondani csunyaságát (1899 Papp Dániel C3425, 122) | Egy vidéki aggszűz, aki néma sírással cipeli a csúnyaság és meddőség keresztjét (1927 Földi Mihály CD10) | a házak csúnyasága (1997 Magyar Hírlap CD09).
2. ’olyan személy, dolog, jelenség, esemény stb., aki v. amely esztétikailag, erkölcsileg, funkcionálisan stb. nem megfelelő, rossz’ ❖ A’ dologtalanok kávéval, beszélgetéssel, ’s tsúnyaságokkal-is mulatják magokat (1783 Molnár János C0290, 163) | Ez olly Nagy csúnyaságra nem vetem’dhetett (1815 Katona József 8226023, 17) | az a’ csunyaság történik meg vele, hogy … a’ táncz szünetkéi alatt, midőn a’ férfi a’ hölgyet mulattatni tartozik, a’ mi derék fiatal barátunk kifogy a’ szóból (1848 Életképek C0106, 134) | [Jókai] az álmok mestere volt, jótékony álmoké, melyek széppé varázsolják az élet minden csúnyaságát s hatalmasabbak minden valóságnál (1941 Vajthó László 9751001, 180) | [Julia Migenes] a filmvászon legszexisebb csúnyaságai közé tartozik, bájosan ordenáré és nemesen tragikus, csillogó humorral (1995 Magyar Hírlap CD09).
2a. (szépítő) ’gusztustalan, undort keltő dolog, kül. piszok, ürülék’ ❖ Ezek-közt némellyek tulajdon vizelletekkel, és tsunyaságokkal élnek (1775 Molnár János C3198, 145) | György pedig és Bors az alatt elragadják a hullát és csúnyaságba (in turpitudinem) vetik (1860 Arany János 8014013, 272) | Ez az a leány, aki bepiszkította a pincémet. Mindenféle csúnyaságokat rakott le ott, ha a mosókonyhát zárva találta. Ott rakta le szennyes ingét, lyukas harisnyáját és egyéb holmiját, amit már nem használt (1931 Krúdy Gyula CD54) | Ha a fülfájást a felgyülemlett csunyaság okozta, akkor a hajtű hajlított végével tisztogatták (2000 Az Európai Folklór Intézet kiadványai CD48).
2b. (biz) ’illetlen, durva, szemérmet sértő, trágár szó, kifejezés’ ❖ Jaj, kérem alázatosan, dragalatos kisasszony, ne gondoljon am, hogy valami csunyasagot mondtam (1890 Jókai Mór CD18) | a kisfiú hirtelen megtorpant, vásottul villogott körül és valami ocsmányságot rikoltva vetemedett neki a táncnak, mire Veronka selypesen visígatta utána a csúnyaságot (1912 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | valóban csúnyákat válaszoltam – mesélte László a történteket –, mondtam mindent, ami a nyelvemre tolult. Százszor megbántam már a csúnyaságokat, elnézést is kértem Borbényitől (1999 Magyar Hírlap CD09).
3. (ritk) ’〈a szépség mint esztétikai minőség ellentéteként〉’ ❖ a kritikusok az újakat [ti. a naturalista írókat] a csúnyaság és erkölcstelenség lázadóinak bélyegezték (1941 Szerb Antal 9668027, 223) | Újabban tért hódítanak a gyurmafilmek, melyek groteszk esetlenségükkel mintha a csúnyaság esztétikáját képviselnék (1993 A magyarság kézikönyve CD06) | A szépség és a csúnyaság ugyanolyan elválaszthatatlan egymástól, mint a jóság és a gonoszság, az igaz és a hamis (1997 Figyelő CD2601).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csúnya; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.