csupa mn és partikula 0

I. mn (jelzőként)

1. (rég) ’Csupasz.’

1a. (nyj is) ’meztelen, ruhátlan’ ❖ csupȧ, csupācskȧ (Mb.): meztelen (1954 Magyar Nyelvjárások C5806, 177).

1b. (nyj is) ’szőrtelen v. tollatlan, kopasz 〈élőlény〉’ ❖ csupȧ vereb (Mb.): a veréb tollatlan kicsinye (1954 Magyar Nyelvjárások C5806, 177).

1c. ’vmely részétől megfosztott, lecsupaszított 〈növényi rész〉’ ❖ mikor [a növény] nagyobbadára meg-ſzáradtt, a’ Tsürbe kell-hordani […]. Ha külömben tselekeſzik az ember, és ſoká hadja a’ Renden, a’ Levelét mind el-húllatja, és tsak a’ tsupa Kóróját takarittya Tsüribe (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand 7332006, 100).

1d. ’a szokásos v. a szükséges (segéd)eszköz, felszerelés v. kiegészítés nélküli, puszta’ ❖ A’ Méh-kas ugyan romlik alólról; ha a’ tsupa puſzta fldön van (1782 Veszelszki Antal 7375005, 9) | ha valakinek valamit adunk, azt … ne tsupa kezünkkel adjuk (1798 Kis János¹ ford.–Knigge C2656, 34) | Az Orosz széls vígyázók még ma is olly közel állanak hozzánk, hogy a’ kapuk ell tsupa szemmel meg láthatjuk (1813 Hazai és Külföldi Tudósítások C0200, 203).

2. (rég) ’tiszta, valódi, hamisítatlan, ill. önmagában való, mást, önmagától eltérőt nem tartalmazó, azzal nem rendelkező’ ❖ Igaz ugyan, hogy ez az egéſz Könyv tsupa költemény, vagy a’ mint ſzokták nevezni, Roman, de azonban a’ Költemény alatt ſok valóság fekſzik (1772 Tordai Sámuel 7353001, [V]) | Indúly el tsak a tsupa természetet visgálni (1779 Bessenyei György¹ C1082, 369) | [ura] egy kevés idtl fogva olyan sok tsuda dolgokat tselekedett, melyeket egy tsupa ember nem mivelhetne (1789 Andrád Sámuel ford. C0616, 67) | Magyar-Országban soha sem vólt helye a’ tsupa Monárkiának, hanem az Árisztokrátziával-elegyes Monárkiának (1792 e. Szaitz Leó ford. C3796, 141) | nem elég a’ csupa igazságot bizonyitani be (1844 Pesti Hírlap CD61) | Ha rád nehezül a csupa anyagnak otromba súlya, a kézzel foghatónak tolakodó bizonyossága (1890 Löw Immánuel 8278004, 223).

3. (rég) ’〈olyan dologra vonatkoztatva, amelyhez semmi egyéb nem járul, amely egyedül, önmagában levő(nek tekintett)〉’ ❖ Torok dagadásban, e’ zöld fünek ki-nyomott levével a’ torkot mosni kell, vagy pedig a’ tsupa levelek-is öſzve zuzatattva fel-kötettvén haſználatoſſak (1775 Csapó József 7062001, 282) | [a siketnémák tanítóikat] a’ tsupa ſzáj-mozgatásból is megértik (1792 Magyar Hírmondó C5809, 362) | Vallyon mi nyereséget hozol nyelvünkbe, hogy szavainkat, ha tetszik, ok nélkl meg-tsonkítod, máshol ellenben kettőt-hármat is úgy egybe aggatsz, hogy nem tsak a’ ki-mondás, de a’ tsupa rá nézés is boszúság? (1816 Pázmándi Horvát Endre C2567, 150) | A’ tsupa hajékesség a’ legoltsóbb fejdisze [a háziasszonynak], mivel a’ főkötők, a’ mellyekben ki kell menni, nem lehetnek olly igen egyszerük, mint azok, a’ mellyekben a’ reggeli foglalatosság a’ házban és a’ konyhában elvégeztetik (1830 Némethy József ford. 8333003, 56).

II. partikula

1. (egyedi fn v. jelzős fn előtt) ’〈annak kif-ére, hogy az állítás kizárólag azonos (minőségű, típusú, tulajdonságú) egyedekre vonatkozik v. érvényes〉’ ❖ én a’ Jambus verseket, ha tsak ugyan már tsupa Jámbusok nem lesznek, inkább szeretném néhol spondeus vagy hoszszú lábakkal segitni ’s könnyítni (1789 Főldi János C2554, 304) | csupa monosyllabokból [= egy szótagú szavakból] álló [sor] (1815 Kazinczy Ferenc 7163061, XVII) | A nyárfa (Populus) kétlaki, azaz egyik fa csupa hím, másik csupa nő- virágokat hoz (1845 Hanák János 8180003, 137) | Az egész Tarczavölgy csupa kormánypártit választott (1872 Toldy István 8482001, 15) | Az ötös[fogat] – csupa fekete ló – hirtelen megáll az ablak előtt (1908 Bródy Sándor 8068012, 232) | a főbűnösök névsora is együtt volt, csupa régi ismerős (1947 Lányi Sarolta ford.–Makarenko 9380018, 91) | Olykor úgy tűnik, csupa reggelből állt az életem, hiszen akkor tudtam, tudok dolgozni (1990 Nemes Anna ford.–Kazan 2011014, 50).

2. (rendsz. állítm-i szerkezetben szereplő fn előtt) (túlzó is) ’〈annak kif-ére, hogy a fn-ben jelzett (elvont) tulajdonság, állapot, minőség v. dolog nagy mértékben v. teljesen jellemez v. meghatároz vkit, vmit, ill. hogy vki v. vmi teljes mértékben, teljes egészében azonos vmivel〉’ ❖ az én halgatáſom, melly nem egyéb, hanem tsupa ſzeretet vala, tet a’nyira fel-inditá, mint-ha hozzá a’ leg-nagyobb hitetlenséget mútatam vólna (1772 Tordai Sámuel ford.–Gellert 7353003, 181) | kardjuk tsuppa rozsda (1809 Vedres István 8517003, 37) | Ez a’ föld csupa paradicsom. Itt semminek hijjával nem vagyunk (1832 Cserna János 8496001, 13) | [a kisfiú] oly vidámon mosolyogva nyújtotta anyja felé két kis karját, és magától nyujtotta oda csókra a száját! Csupa gyönyör volt nézni (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102006, 89) | csupa víz a ruhája (1908 Cholnoky László CD10) | csupa hólyag fájó tenyerem (1915 Babits Mihály CD10) | Figyelek, figyelek. Csupa fül vagyok. Folytassa, kedves-jó tanár úr (1925 Kosztolányi Dezső 9359017, 350) | tapogatja, rázza az öreg Hertyét. Csupa merő egy vér annak mindene (1941 Tersánszky Józsi Jenő 9706012, 38) | Felesége, az aranyos, csupa szív Kunigunda (1968 Molnár Géza 9455001, 67) | Csupa kosz az egész gyerek! (1985 Békés Pál 1014003, 25).

2a. (rendsz. állítm-i szerkezetben szereplő mn előtt) ’〈annak kif-ére, hogy a szóban forgó tulajdonság teljes kiterjedésében, minden rész(let)ében v. teljes valójában jellemez vkit v. vmit〉’ ❖ Tsupa fehérnek látſzik meſzſzirül a’ ſzigettyek azon embereknek fehér tsontyok miátt, kik ott’ ölettek-meg a’ Szirenektöl (1774 Dugonics András C1484, 219) | szent volt szívem előtt szeme, szent arcája, tekéntete, kármin ajkai, angyali létében csupa szent vala (1816–1818 Katona József 8226019, 26) | „Azt mondta: bevették a magyarok Prágát”. Tetszik ez állítás csupa képtelennek (1879 Arany János 8014003, 74) | csupa piros lett az arca (1935 Szép Ernő 9665045, 174) | csupa csont-bőr, melletlen, faratlan nő (1972–1975 Martinkó András 1104002, 387).

3. (névszó előtt) ’〈annak kif-ére, hogy az állítás kizárólag az utána álló (szerkezetes) mondatrészre korlátozódik〉’ ❖ két rendbeli tsekély szolgálatomban, melyet volt szerentséje méltatlan személlyemnek Felséged Házához mutatni, a’ tiszteleten kivül ſemmi egyéb fel tett tzélom nem volt, és tsupa hajlandoságom, mely ilyen jeles személyekhez vonszon, kötelezett mind azokra, melyeknek nem vártam, nem is reménlettem illy ditsöſſéges jutalmaztatását (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0806, 57) | e görcsös bántalom leggyakrabban köhögés nélkül, csupa sirással mutatkozik (1847 Schöpf-Merei Ágoston 8305001, 12) | [az úrbéresek a] véteknek csupa gyanujáért is elfogathattak (1861 Dósa Elek 8110006, 116) | feláldoztam magamat csupa merő jószívűségből (1912 Móricz Zsigmond CD10) | Ez idő tájt csupa szórakozásként törökül és japánul kezdett tanulni (1957 Benedek István 9041007, 108).

3a. (névszó előtt) (rég) ’〈a lehetséges egyéb értékekhez képest alacsony érték jelölésére, lefokozó, lekicsinylő jelleggel〉’ ❖ Mind leesének az áldozatok, csupa egy futa tőlünk (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524377, 144) | Éveken át egyedűl, itt tengtenek ők csupa ketten (1879 Szabó Dávid C3764, 101).

3b. (névszó előtt) (rég) ’〈annak jelölésére, hogy az utána következő mondatrészre mint ismert v. kikövetkeztethető, ill. a lehetséges több hasonló elem közül kiemeltre vonatkozik a mondat állítása〉’ ❖ ki jelentettem néki ſzerelmemet, és talám ezen tſúpa egygyſégbl ktött ſzövettſég nagyobb ſzerentſéjére lett vólna, mint ſem ama’ veſzedelmekben forgó ditſöſség (1772 Zechenter Antal ford.–Voltaire 7386008, 31).

Ö: csak~, csupádon-~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. csupa¹

csupa melléknév és partikula 0
I. melléknév (jelzőként)
1. (rég)
Csupasz.
1a. (nyj is)
meztelen, ruhátlan
csupȧ, csupācskȧ (Mb.Magyarbőd): meztelen
(1954 Magyar Nyelvjárások)
1b. (nyj is)
szőrtelen v. tollatlan, kopasz 〈élőlény〉
csupȧ vereb (Mb.Magyarbőd): a veréb tollatlan kicsinye
(1954 Magyar Nyelvjárások)
1c.
vmely részétől megfosztott, lecsupaszított 〈növényi rész〉
mikor [a növény] nagyobbadára meg-ſzáradtt, a’ Tsürbe kell-hordani […]. Ha külömben tselekeſzik az ember, és ſoká hadja a’ Renden, a’ Levelét mind el-húllatja, és tsak a’ tsupa Kóróját takarittya Tsüribe
(1773 Szilágyi Sámuel² ford.Wiegand)
1d.
a szokásos v. a szükséges (segéd)eszköz, felszerelés v. kiegészítés nélküli, puszta
A’ Méh-kas ugyan romlik alólról; ha a’ tsupa puſzta fldön van
(1782 Veszelszki Antal)
ha valakinek valamit adunk, azt … ne tsupa kezünkkel adjuk
(1798 Kis János¹ ford.Knigge)
Az Orosz széls vígyázók még ma is olly közel állanak hozzánk, hogy a’ kapuk ell tsupa szemmel meg láthatjuk
(1813 Hazai és Külföldi Tudósítások)
2. (rég)
tiszta, valódi, hamisítatlan, ill. önmagában való, mást, önmagától eltérőt nem tartalmazó, azzal nem rendelkező
Igaz ugyan, hogy ez az egéſz Könyv tsupa költemény, vagy a’ mint ſzokták nevezni, Roman, de azonban a’ Költemény alatt ſok valóság fekſzik
(1772 Tordai Sámuel)
Indúly el tsak a tsupa természetet visgálni
(1779 Bessenyei György¹)
[ura] egy kevés idtl fogva olyan sok tsuda dolgokat tselekedett, melyeket egy tsupa ember nem mivelhetne
(1789 Andrád Sámuel ford.)
Magyar-Országban soha sem vólt helye a’ tsupa Monárkiának, hanem az Árisztokrátziával-elegyes Monárkiának
(1792 e. Szaitz Leó ford.)
nem elég a’ csupa igazságot bizonyitani be
(1844 Pesti Hírlap)
Ha rád nehezül a csupa anyagnak otromba súlya, a kézzel foghatónak tolakodó bizonyossága
(1890 Löw Immánuel)
3. (rég)
〈olyan dologra vonatkoztatva, amelyhez semmi egyéb nem járul, amely egyedül, önmagában levő(nek tekintett)
Torok dagadásban, e’ zöld fünek ki-nyomott levével a’ torkot mosni kell, vagy pedig a’ tsupa levelek-is öſzve zuzatattva fel-kötettvén haſználatoſſak
(1775 Csapó József)
[a siketnémák tanítóikat] a’ tsupa ſzáj-mozgatásból is megértik
(1792 Magyar Hírmondó)
Vallyon mi nyereséget hozol nyelvünkbe, hogy szavainkat, ha tetszik, ok nélkl meg-tsonkítod, máshol ellenben kettőt-hármat is úgy egybe aggatsz, hogy nem tsak a’ ki-mondás, de a’ tsupa rá nézés is boszúság?
(1816 Pázmándi Horvát Endre)
A’ tsupa hajékesség a’ legoltsóbb fejdisze [a háziasszonynak], mivel a’ főkötők, a’ mellyekben ki kell menni, nem lehetnek olly igen egyszerük, mint azok, a’ mellyekben a’ reggeli foglalatosság a’ házban és a’ konyhában elvégeztetik
(1830 Némethy József ford.)
II. partikula
1. (egyedi fn v. jelzős fn előtt)
〈annak kif-ére, hogy az állítás kizárólag azonos (minőségű, típusú, tulajdonságú) egyedekre vonatkozik v. érvényes〉
én a’ Jambus verseket, ha tsak ugyan már tsupa Jámbusok nem lesznek, inkább szeretném néhol spondeus vagy hoszszú lábakkal segitni ’s könnyítni
(1789 Főldi János)
csupa monosyllabokból [= egy szótagú szavakból] álló [sor]
(1815 Kazinczy Ferenc)
A nyárfa (Populus) kétlaki, azaz egyik fa csupa hím, másik csupa nő- virágokat hoz
(1845 Hanák János)
Az egész Tarczavölgy csupa kormánypártit választott
(1872 Toldy István)
Az ötös[fogat]csupa fekete ló – hirtelen megáll az ablak előtt
(1908 Bródy Sándor)
a főbűnösök névsora is együtt volt, csupa régi ismerős
(1947 Lányi Sarolta ford.Makarenko)
Olykor úgy tűnik, csupa reggelből állt az életem, hiszen akkor tudtam, tudok dolgozni
(1990 Nemes Anna ford.Kazan)
2. (rendsz. állítm-i szerkezetben szereplő fn előtt) (túlzó is)
〈annak kif-ére, hogy a fn-ben jelzett (elvont) tulajdonság, állapot, minőség v. dolog nagy mértékben v. teljesen jellemez v. meghatároz vkit, vmit, ill. hogy vki v. vmi teljes mértékben, teljes egészében azonos vmivel〉
az én halgatáſom, melly nem egyéb, hanem tsupa ſzeretet vala, tet a’nyira fel-inditá, mint-ha hozzá a’ leg-nagyobb hitetlenséget mútatam vólna
(1772 Tordai Sámuel ford.Gellert)
kardjuk tsuppa rozsda
(1809 Vedres István)
Ez a’ föld csupa paradicsom. Itt semminek hijjával nem vagyunk
(1832 Cserna János)
[a kisfiú] oly vidámon mosolyogva nyújtotta anyja felé két kis karját, és magától nyujtotta oda csókra a száját! Csupa gyönyör volt nézni
(1869–1872 Déryné Széppataki Róza)
csupa víz a ruhája
(1908 Cholnoky László)
csupa hólyag fájó tenyerem
(1915 Babits Mihály)
Figyelek, figyelek. Csupa fül vagyok. Folytassa, kedves-jó tanár úr
(1925 Kosztolányi Dezső)
tapogatja, rázza az öreg Hertyét. Csupa merő egy vér annak mindene
(1941 Tersánszky Józsi Jenő)
Felesége, az aranyos, csupa szív Kunigunda
(1968 Molnár Géza)
Csupa kosz az egész gyerek!
(1985 Békés Pál)
2a. (rendsz. állítm-i szerkezetben szereplő mn előtt)
〈annak kif-ére, hogy a szóban forgó tulajdonság teljes kiterjedésében, minden rész(let)ében v. teljes valójában jellemez vkit v. vmit〉
Tsupa fehérnek látſzik meſzſzirül a’ ſzigettyek azon embereknek fehér tsontyok miátt, kik ott’ ölettek-meg a’ Szirenektöl
(1774 Dugonics András)
szent volt szívem előtt szeme, szent arcája, tekéntete, kármin ajkai, angyali létében csupa szent vala
(1816–1818 Katona József)
„Azt mondta: bevették a magyarok Prágát”. Tetszik ez állítás csupa képtelennek
(1879 Arany János)
csupa piros lett az arca
(1935 Szép Ernő)
csupa csont-bőr, melletlen, faratlan nő
(1972–1975 Martinkó András)
3. (névszó előtt)
〈annak kif-ére, hogy az állítás kizárólag az utána álló (szerkezetes) mondatrészre korlátozódik〉
két rendbeli tsekély szolgálatomban, melyet volt szerentséje méltatlan személlyemnek Felséged Házához mutatni, a’ tiszteleten kivül ſemmi egyéb fel tett tzélom nem volt, és tsupa hajlandoságom, mely ilyen jeles személyekhez vonszon, kötelezett mind azokra, melyeknek nem vártam, nem is reménlettem illy ditsöſſéges jutalmaztatását
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
e görcsös bántalom leggyakrabban köhögés nélkül, csupa sirással mutatkozik
(1847 Schöpf-Merei Ágoston)
[az úrbéresek a] véteknek csupa gyanujáért is elfogathattak
(1861 Dósa Elek)
feláldoztam magamat csupa merő jószívűségből
(1912 Móricz Zsigmond)
Ez idő tájt csupa szórakozásként törökül és japánul kezdett tanulni
(1957 Benedek István)
3a. (névszó előtt) (rég)
〈a lehetséges egyéb értékekhez képest alacsony érték jelölésére, lefokozó, lekicsinylő jelleggel〉
Mind leesének az áldozatok, csupa egy futa tőlünk
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
Éveken át egyedűl, itt tengtenek ők csupa ketten
(1879 Szabó Dávid)
3b. (névszó előtt) (rég)
〈annak jelölésére, hogy az utána következő mondatrészre mint ismert v. kikövetkeztethető, ill. a lehetséges több hasonló elem közül kiemeltre vonatkozik a mondat állítása〉
ki jelentettem néki ſzerelmemet, és talám ezen tſúpa egygyſégbl ktött ſzövettſég nagyobb ſzerentſéjére lett vólna, mint ſem ama’ veſzedelmekben forgó ditſöſség
(1772 Zechenter Antal ford.Voltaire)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. csupa¹

Beállítások