csuta fn és mn 6A (nyj)
I. fn
’növény (termésének) része (mint vmely vele kapcs. tevékenység utáni maradék); csutka’ ❖ Tsuta: tusa, tsutka, tsutkó; kukoritza-torzsa, török buza-Katsány, v. -tsusza, v. tsutkó (1792 Kisded szótár C0816, 249) | A’ [dohánylevél]csomók 4-5 láb magas rakásokra egymás mellé és ellenében olly formán rakatnak, hogy csutáik mindkét oldalon kifelé álljanak (1844 Kecskeméthy Csapó Dániel 8232028, 59) | Piros óma csutája Sebös a rúzsám szájja (1873 Magyar Nyelvőr C5940, 191) | Megesett, hogy főzés közben a tűz egyszerre kialudt s a család ifjabb tagjai egy kis csutáért benyargalták a fél falut (1936 Illyés Gyula 9274126, 300) | – Nézd, nyúl mutatott ki Péternek a töltés alá a még mindig lábon levő csutára (1940 Németh László² 9485002, 10) | A szedők (lányok, asszonyok), görbe késsel, kacorral, szőlőollóval vágják el a fürt nyelét, csutáját s a helyileg szokásos gyűjtőedénybe teszik (1982 NéprajziLex. CD47).
II. mn
1. (rég, pejor) ’rövid v. megrövidült, ezért nem teljes értékű 〈testrész, eszköz stb.〉’ ❖ Nem vólt darab földön e szakálnak mássa, Ez vólt az ő [ti. a pap] dísze, az ő gravitássa [= méltósága]. Most a temjén lángja ezt csutává tette (1788 Gvadányi József C5115, 140) | Száll s jön ütésre ütés gyorsan felváltva, kidőlnek A köszörült élek, s immár csuta csorba acélok (1834 Czuczor Gergely 8078016, 186) | [ez a hang csak olyannak tetszett, mintha egy kis lepke] verdesné csuta szárnyaival maga körül a levegőt (1898 Hegedüs Sándor C2053, 29) | Magas, sovány pap volt, csutaszakállú (1930 Móricz Zsigmond CD10).
2. ’rövid 〈farkú〉, ill. ilyen farkú v. farkatlan 〈háziállat〉’ ❖ Csuta, farkatlan p. o. tyúk, csuta tik (1838 Magyar tájszótár C6656, 80) | Piros szüőrü, csutafarku, pöttyögetëtt [= pettyes], kendërmagos, kuliszarvu, tarka tehenit (1895–1905 Göcsej népköltészete C6513, 196) | Agygyon isten bort, buzát, boroczkot, Csuta farku malaczot (1897–1901 Regösénekek C3001, 78) | Van olyan kutya is, amelyiknek nincs farka, mert csután kölykezi az anyja (1911 Malonyay Dezső CD07).
ÖE: dohány~.
Sz: csutás.
Vö. CzF. csuta¹, csuta²; ÉrtSz.; TESz. csutka; ÉKsz.; ÚMTsz.