dacol ige 1a

1. tn (/kissé vál) ’önfejű, makacs természete v. sértett önérzete miatt (kitartóan) ellenszegül vkinek, vminek’ ❖ daczolok tovább is az egész világgal (1838 Szigligeti Ede C3994, 19) | Daczoltál, ’S ezen hibádért most méltán lakolsz (1854 Vörösmarty Mihály ford.–Shakespeare 8524417, 152) | Ne mondja, ki látja vér daczol a vérnek: Etele és Buda együve nem férnek (1862–1863 Arany János C0639, 101) | Nem láttam e pokol minden körénél Az Isten ellen daczoló ily lelket (1883 Szász Károly² ford.–Dante C3835, 360) | Molnár Ferenc hősei mindíg ilyenek voltak, a szokvány-erkölccsel dacoló, de nem forradalmi lázadók (1921 Kosztolányi Dezső 9359443, 111) | Egész Európa félte Henrik hatalmát, csupán egy ember mert vele dacolni: Becket Tamás (2000 Bárány Attila CD17).

1a. (vál) ’〈vmely nehézséggel, akadállyal, ellenséges erővel〉 bátran küzd, szembeszáll vki’ ❖ Igen, igen! viselni fogom a kinzó sorsnak ónsulyát; vele daczolni úgy is kábaság leendne (1836 Táncsics Mihály 8463007, 5) | Sokáig daczoltak a ravaszság és tulerő ellen (1860 Ágai Adolf–Zilahy Károly ford.–Gerstäcker C0550, 78) | Nagy garaboncás, a széllel dacolva Üzöd a jövőt és a messzeséget, Belésirván a lelked a dalodba (1908 Juhász Gyula¹ 9284103, 166) | A két szuperhős természetesen dacol a legszörnyűbb veszedelmekkel is (1997 Új Könyvek CD29).

1b. (vál) ’vmi vmely ellene ható erő ellenére is a helyén v. épségben, romlatlan állapotban marad, ellenáll vminek’ ❖ [fiam] műveit királyi képcsarnokokban függve, daczolni látni idővel és mulandósággal, mennyei érzés fogna lenni! (1825 Fáy András¹ 8139002, 323) | Az aldunai lázadás legfőbb fészke szét van rombolva, s a mi még hátra van, nem fog soká daczolni vitéz seregeinknek (1849 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | Anglia alkotmánya mint százados harcok s százados nehéz munka eredménye, mint megingathatatlan ércszikla dacolt az idők viharaival (1893 PallasLex. CD02) | [Elvira] tűrhetetlen fejfájásról panaszkodik, ami dacol minden fájdalomcsillapítóval (1957 Benedek István 9041011, 354).

2. ts (rég) ’〈káros, pusztító hatást〉 kivéd, elhárít, ellenáll neki’ ❖ azután esőt ’s szelet daczoló gazalt raka belőle (1836 Vajda Péter ford.–Campe C4672, 107) | Szelid a’ rózsa, ő […] daczolja az időt (1838 Taubner Károly ford.–Anakreón C4098, 62) | Halál! – Ezerszer is daczoltam őt, – És most, ah most, előtte reszketek! (1840 Ney Ferenc 8335001, 21) | [a demokrácia] elfoglalhatja rangját azon hatalmak közt, melyeket többé kérdésbe sem von senki, s melyek utoljára azonosítják magokkal a sokáig dacolt elemeket (1861 Arany János C6505, 323).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dacos; ÉKsz.; ÚMTsz.

dacol ❖ ige ◦ 1a ◦
permalink
1. tárgyatlan (/kissé vál)
önfejű, makacs természete v. sértett önérzete miatt (kitartóan) ellenszegül vkinek, vminek
daczolok tovább is az egész világgal
(1838 Szigligeti Ede)
Daczoltál, ’S ezen hibádért most méltán lakolsz
(1854 Vörösmarty Mihály ford.–Shakespeare)
Ne mondja, ki látja vér daczol a vérnek: Etele és Buda együve nem férnek
(1862–1863 Arany János)
Nem láttam e pokol minden körénél Az Isten ellen daczoló ily lelket
(1883 Szász Károly² ford.–Dante)
Molnár Ferenc hősei mindíg ilyenek voltak, a szokvány-erkölccsel dacoló, de nem forradalmi lázadók
(1921 Kosztolányi Dezső)
Egész Európa félte Henrik hatalmát, csupán egy ember mert vele dacolni: Becket Tamás
(2000 Bárány Attila)
1a. (vál)
〈vmely nehézséggel, akadállyal, ellenséges erővel〉 bátran küzd, szembeszáll vki
Igen, igen! viselni fogom a kinzó sorsnak ónsulyát; vele daczolni úgy is kábaság leendne
(1836 Táncsics Mihály)
Sokáig daczoltak a ravaszság és tulerő ellen
(1860 Ágai Adolf–Zilahy Károly ford.–Gerstäcker)
Nagy garaboncás, a széllel dacolva Üzöd a jövőt és a messzeséget, Belésirván a lelked a dalodba
(1908 Juhász Gyula¹)
A két szuperhős természetesen dacol a legszörnyűbb veszedelmekkel is
(1997 Új Könyvek)
1b. (vál)
vmi vmely ellene ható erő ellenére is a helyén v. épségben, romlatlan állapotban marad, ellenáll vminek
[fiam] műveit királyi képcsarnokokban függve, daczolni látni idővel és mulandósággal, mennyei érzés fogna lenni!
(1825 Fáy András¹)
Az aldunai lázadás legfőbb fészke szét van rombolva, s a mi még hátra van, nem fog soká daczolni vitéz seregeinknek
(1849 Kossuth Lajos összes munkái)
Anglia alkotmánya mint százados harcok s százados nehéz munka eredménye, mint megingathatatlan ércszikla dacolt az idők viharaival
(1893 PallasLex.)
[Elvira] tűrhetetlen fejfájásról panaszkodik, ami dacol minden fájdalomcsillapítóval
(1957 Benedek István)
2. tárgyas (rég)
〈káros, pusztító hatást〉 kivéd, elhárít, ellenáll neki
azután esőt ’s szelet daczoló gazalt raka belőle
(1836 Vajda Péter ford.–Campe)
Szelid a’ rózsa, ő […] daczolja az időt
(1838 Taubner Károly ford.–Anakreón)
Halál! – Ezerszer is daczoltam őt, – És most, ah most, előtte reszketek!
(1840 Ney Ferenc)
[a demokrácia] elfoglalhatja rangját azon hatalmak közt, melyeket többé kérdésbe sem von senki, s melyek utoljára azonosítják magokkal a sokáig dacolt elemeket
(1861 Arany János)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dacos; ÉKsz.; ÚMTsz.
ÚESz: ↪dac (dacol)

Beállítások