dacos mn 15A

1. ’olyan 〈személy〉, aki önfejű, makacs természete v. sértett önérzete miatt vkinek v. vminek ellenszegül, ill. ált. így viselkedik’ ❖ téged Nemzetemet ſírba-le pompa temet. És ti tökéllettek! datzos Ifiak! ezekre nevettek, A’ mire ſzám ki-fakadt eggy mai Dáma miatt? (1786 Édes Gergely 7095002, 43) | És ha tán Azt gondolod, hogy könnyen engedék, Daczos leszek, s makranczos, és nemet Mondok, édes Montague (1871 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | [a katonának erőszakkal elhurcolt legények közül] az eszesebbek és dacosabbak futóbetyárokká lesznek (1931 Pintér Jenő CD44) | egy dacos kisgyerek, aki mindenre nemet mond (2000 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’ilyen természetű v. ilyen lelkiállapotban levő személyre jellemző 〈megnyilvánulás, viselkedés stb.〉’ ❖ [Jankó] mondaná: „itt vagyok, hova menjek veled?” de csak hamar észrevevén, hogy komája ülve is majd akkora mint ő, […] durva daczos hangon kérdé: no hát mikor menjünk? (1834 Vörösmarty Mihály 8524421, 36) | Giskra az országgyűlésen tett daczos kijelentésével Ulászlót királyának elismerni semmiképen sem akarta (1878 Majláth Béla CD57) | a parasztlány, mikor zsidóvá válása miatt kicsúfolják és üldözik, lassankint dacos szolidaritást kezd érezni a zsidósággal (1931 Schöpflin Aladár CD10) | a Fehér Ház egyre inkább csak rakétákkal megtűzdelt fejlődő államként kezeli Oroszországot, amire a Kremlben egyre dacosabban reagálnak (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég) ’csökönyös, makacs, engedetlen 〈állat, kül. ló〉’ ❖ Datzos: kényes, pajkos (a’ lóról) (1784 Kisded szótár C0815, 98) | A daczos ló ellen erélyesen kell fellépni, meg kell neki mutatni, hogy nem az ő akarata, hanem a mienk a teljesítendő (1859 Petheő Dénes 8365003, 61) | [Az őz] amíg fiatal, nagyon kedvesnek mutatkozik, idősebb korában azonban akaratos, dacos (1929 Az állatok világa ford. CD46).

3. (vál) ’a (káros) külső hatásoknak ellenálló, tartós, szilárd 〈dolog〉’ ❖ Petőfi halvány, kifejezés teljes arczal birt; erős haja daczosan felállt az ég felé, szemei vad, szilaj tüzzel villogtak (1856 Vasárnapi Újság CD56) | A kőszegvidéki gesztenyefák terebélyesek, zömökek, dacosak és rendíthetetlenek (1938 Főző Géza CD52) | [A Sypilos-hegy] komoran kiemelkedő, dacos hegy (1999 Györffy Miklós ford.–Széchenyi CD1502).

Sz: dacosság.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

dacos ❖ melléknév ◦ 15A ◦
permalink
1.
olyan 〈személy〉, aki önfejű, makacs természete v. sértett önérzete miatt vkinek v. vminek ellenszegül, ill. ált. így viselkedik
téged Nemzetemet ſírba-le pompa temet. És ti tökéllettek! datzos Ifiak! ezekre nevettek, A’ mire ſzám ki-fakadt eggy mai Dáma miatt?
(1786 Édes Gergely)
És ha tán Azt gondolod, hogy könnyen engedék, Daczos leszek, s makranczos, és nemet Mondok, édes Montague
(1871 Szász Károly² ford.–Shakespeare)
[a katonának erőszakkal elhurcolt legények közül] az eszesebbek és dacosabbak futóbetyárokká lesznek
(1931 Pintér Jenő)
egy dacos kisgyerek, aki mindenre nemet mond
(2000 Magyar Hírlap)
1a.
ilyen természetű v. ilyen lelkiállapotban levő személyre jellemző 〈megnyilvánulás, viselkedés stb.〉
[Jankó] mondaná: „itt vagyok, hova menjek veled?” de csak hamar észrevevén, hogy komája ülve is majd akkora mint ő, […] durva daczos hangon kérdé: no hát mikor menjünk?
(1834 Vörösmarty Mihály)
Giskra az országgyűlésen tett daczos kijelentésével Ulászlót királyának elismerni semmiképen sem akarta
(1878 Majláth Béla)
a parasztlány, mikor zsidóvá válása miatt kicsúfolják és üldözik, lassankint dacos szolidaritást kezd érezni a zsidósággal
(1931 Schöpflin Aladár)
a Fehér Ház egyre inkább csak rakétákkal megtűzdelt fejlődő államként kezeli Oroszországot, amire a Kremlben egyre dacosabban reagálnak
(1999 Magyar Hírlap)
2. (rég)
csökönyös, makacs, engedetlen 〈állat, kül. ló〉
Datzos: kényes, pajkos (a’ lóról)
(1784 Kisded szótár)
A daczos ló ellen erélyesen kell fellépni, meg kell neki mutatni, hogy nem az ő akarata, hanem a mienk a teljesítendő
(1859 Petheő Dénes)
[Az őz] amíg fiatal, nagyon kedvesnek mutatkozik, idősebb korában azonban akaratos, dacos
(1929 Az állatok világa ford.)
3. (vál)
a (káros) külső hatásoknak ellenálló, tartós, szilárd 〈dolog〉
Petőfi halvány, kifejezés teljes arczal birt; erős haja daczosan felállt az ég felé, szemei vad, szilaj tüzzel villogtak
(1856 Vasárnapi Újság)
A kőszegvidéki gesztenyefák terebélyesek, zömökek, dacosak és rendíthetetlenek
(1938 Főző Géza)
[A Sypilos-hegy] komoran kiemelkedő, dacos hegy
(1999 Györffy Miklós ford.–Széchenyi)
Sz: dacosság
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.
ÚESz: ↪dac (dacos)

Beállítások