dadog ige 2a

1. tn ’〈a beszédritmus (alkalomszerű) zavara miatt〉 úgy beszél, hogy a szavak vmelyik, rendsz. első hangját v. szótagját, olykor az egyes szavakat akadozva, egyszer v. többször megismételve mondja’ ❖ Dadogok: Lingua haesito (1810 Simai Kristóf C3748, 22) | Zászlóaljunknál a zászlótartó Ilosvay Laci volt, gyönyörű szál legény, de dadogott (1879 Teleki Sándor 8474002, 94) | Kukora nekifohászkodott s nagy lélekzetvétellel kezdett dadogni: – Megette a kkk kakasomat (1922 Móricz Zsigmond 9462054, 86) | Szenvedélyes szónok, jóllehet, elég nehézkesen beszél, akadozva, szinte dadogva (1957 Benedek István 9041010, 313).

1a. ts ’így mond vmit’ ❖ – Va-va-van ne-ne-nekem! – dadogja Sükey (1879 Teleki Sándor 8474002, 94) | az a burleszk mellékzöngéje volt a Dundi dadogásának, hogy a szó elé mindig dadogott egy mássalhangzót, és pedig nem azt a mássalhangzót, amelyikkel az az előirányzott szó kezdődött (1927 Szép Ernő 9665043, 85) | – Háááom óóóát dolgoztam egy köpenyen – dadogta Tukics bácsi, fekete bársonyhajtókás, molyette kabátban. – Hét ööötvenért… (1966 Jókai Anna C6465, 228).

2. tn (átv is) ’〈zavarában, bizonytalanságában stb.〉 alig érthetően, akadozva, összefüggéstelenül beszél (vmiről), hebeg’ ❖ Törvényről dadogott (1788 Gvadányi József C1936, 5) | Hogyha hozzá szóltál, rád meredt, megborzadt, S dadogott, mint hogyha akkor ébredt volna (1849 k. Madách Imre 8284040, 205) | az író szavának otthonául szánt színház újra az előbb némán, most már hangosan dadogó filmművészet fölé magasodhatik (1934 Rédey Tivadar CD10) | Kérem, én nem neheztelek magára, de most már szeretném tudni, miért dadog itt nekem (1960 Magyar Nemzet nov. 22. C0355, 7) | [az] apja jól beszél németül és latinul, tűrhetően franciául, de ha szlovákul kell megszólalnia, csak dadog (1981 Grendel Lajos 1060001, 29).

2a. ts ’így mond vmit’ ❖ sírva dadogom annak bámúlásomot, a’ ki a’ földet teremtette (1785 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2549, 32) | ifiuságában huszonnégy nyelvet tudot, mely lehetet ugy, mint mikor a szorult magyar vásárban dadogja a Thót embernek: Hé? donyez toto deszkú (1802 Bessenyei György¹ 7044042, 78) | – Jaj, csak a csókot ne kívánja, mert én meghalnék szégyenletemben – dadogta csendesen, szép fejét féloldalra hajtva, mintha el volna törve –, inkább leszek, nem bánom… A felesége (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04) | Várt még, fülén a kagylóval, mikor különvonalon a minisztérium jelentkezett. A miniszter titkára hívta. Jóságos isten! Dadogott néhány szót, s pár pillanatnyi türelmet kért (1972 Bárány Tamás 9029001, 166).

3. tn (rég) ’〈kisgyermek〉 a beszédkészség azon fokán áll, ill. úgy beszél, hogy hangcsoportokat v. egy-egy szót összefüggéstelenül, tökéletlen hangképzéssel mond(ogat), gagyog’ ❖ Magyar nyelven kezdtem dadogni ’s beszélni, Mihelyt a’ nyelvemmel tanítottak élni (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 439) | A’ lyányom nő és csúsz ’s dadogni kezd (1808 Kazinczy Ferenc C2559, 118) | a kisded figyel, ösztönszerüleg dadog, kérdez, – végre beszél (1855 Rónay Jácint 8396008, 282).

3a. ts (rég) ’így mond vmit’ ❖ gyermekek is majd dadogják Boldog születésedet (1809 Dessewffy József C2559, 260).

3b. tn (rég) ’〈felnőtt〉 ezt utánzó v. erre emlékeztető módon beszél, gügyög’ ❖ Engemet el-akarſz-kldeni, hogy mind oſztánn vele dadoghaſsál, katzongathaſsál, bibeldhessél (1808 Holosovszky Imre C2096, 88) | járj mezőn, Ligetbe’ Náncsiddal, s kirendelt Tájba’ dadogj vele estvelenkint (1820 Vitkovics Mihály C4529, 63).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

dadog ige 2a
1. tárgyatlan
〈a beszédritmus (alkalomszerű) zavara miatt〉 úgy beszél, hogy a szavak vmelyik, rendsz. első hangját v. szótagját, olykor az egyes szavakat akadozva, egyszer v. többször megismételve mondja
Dadogok: Lingua haesito
(1810 Simai Kristóf)
Zászlóaljunknál a zászlótartó Ilosvay Laci volt, gyönyörű szál legény, de dadogott
(1879 Teleki Sándor)
Kukora nekifohászkodott s nagy lélekzetvétellel kezdett dadogni: – Megette a kkk kakasomat
(1922 Móricz Zsigmond)
Szenvedélyes szónok, jóllehet, elég nehézkesen beszél, akadozva, szinte dadogva
(1957 Benedek István)
1a. tárgyas
így mond vmit
– Va-va-van ne-ne-nekem! – dadogja Sükey
(1879 Teleki Sándor)
az a burleszk mellékzöngéje volt a Dundi dadogásának, hogy a szó elé mindig dadogott egy mássalhangzót, és pedig nem azt a mássalhangzót, amelyikkel az az előirányzott szó kezdődött
(1927 Szép Ernő)
– Háááom óóóát dolgoztam egy köpenyen – dadogta Tukics bácsi, fekete bársonyhajtókás, molyette kabátban. – Hét ööötvenért…
(1966 Jókai Anna)
2. tárgyatlan (átv is)
〈zavarában, bizonytalanságában stb.〉 alig érthetően, akadozva, összefüggéstelenül beszél (vmiről), hebeg
Törvényről dadogott
(1788 Gvadányi József)
Hogyha hozzá szóltál, rád meredt, megborzadt, S dadogott, mint hogyha akkor ébredt volna
(1849 k. Madách Imre)
az író szavának otthonául szánt színház újra az előbb némán, most már hangosan dadogó filmművészet fölé magasodhatik
(1934 Rédey Tivadar)
Kérem, én nem neheztelek magára, de most már szeretném tudni, miért dadog itt nekem
(1960 Magyar Nemzet nov. 22.)
[az] apja jól beszél németül és latinul, tűrhetően franciául, de ha szlovákul kell megszólalnia, csak dadog
(1981 Grendel Lajos)
2a. tárgyas
így mond vmit
sírva dadogom annak bámúlásomot, a’ ki a’ földet teremtette
(1785 Kazinczy Ferenc ford.Gessner)
ifiuságában huszonnégy nyelvet tudot, mely lehetet ugy, mint mikor a szorult magyar vásárban dadogja a Thót embernek: Hé? donyez toto deszkú
(1802 Bessenyei György¹)
– Jaj, csak a csókot ne kívánja, mert én meghalnék szégyenletemben – dadogta csendesen, szép fejét féloldalra hajtva, mintha el volna törve –, inkább leszek, nem bánom… A felesége
(1906–1907 Mikszáth Kálmán)
Várt még, fülén a kagylóval, mikor különvonalon a minisztérium jelentkezett. A miniszter titkára hívta. Jóságos isten! Dadogott néhány szót, s pár pillanatnyi türelmet kért
(1972 Bárány Tamás)
3. tárgyatlan (rég)
〈kisgyermek〉 a beszédkészség azon fokán áll, ill. úgy beszél, hogy hangcsoportokat v. egy-egy szót összefüggéstelenül, tökéletlen hangképzéssel mond(ogat), gagyog
Magyar nyelven kezdtem dadogni ’s beszélni, Mihelyt a’ nyelvemmel tanítottak élni
(1787 Bécsi Magyar Múzsa)
A’ lyányom nő és csúsz ’s dadogni kezd
(1808 Kazinczy Ferenc)
a kisded figyel, ösztönszerüleg dadog, kérdez, – végre beszél
(1855 Rónay Jácint)
3a. tárgyas (rég)
így mond vmit
gyermekek is majd dadogják Boldog születésedet
(1809 Dessewffy József)
3b. tárgyatlan (rég)
〈felnőtt〉 ezt utánzó v. erre emlékeztető módon beszél, gügyög
Engemet el-akarſz-kldeni, hogy mind oſztánn vele dadoghaſsál, katzongathaſsál, bibeldhessél
(1808 Holosovszky Imre)
járj mezőn, Ligetbe’ Náncsiddal, s kirendelt Tájba’ dadogj vele estvelenkint
(1820 Vitkovics Mihály)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások