dádé fn 1A (nyj v. biz)

’〈megszólításként is:〉(idősebb) cigány férfi’ ❖ Dádé, Daduk. Senex, Vetulus, Decrepitus (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 40) | – Mire való neked ilyen sok purdé, dáde? (1856 Jókai Mór CD18) | a dadé a földputriban kovácsolta vasát, – mig a rongyos purdék hátukon hordták a fát (1857 Vasárnapi Újság CD56) | No dádé, soruls most, mint ürge a lukba – kapott a fejéhez mind a két kezével a cigány (1922 Móra Ferenc 9459009, 113) | A szűk putriban éltek egyrakáson, a Kolompárok, vén dádé, vén asszony, Károly és Sára és gyermekeik, s unokáik (1945 Erdélyi József 9127034, 94).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.; IdSz. 1994 dáde; IdSz. 2002.

dádé főnév 1A (nyj v. biz)
〈megszólításként is:〉 (idősebb) cigány férfi
Dádé, Daduk. Senex, Vetulus, Decrepitus
(1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez)
– Mire való neked ilyen sok purdé, dáde?
(1856 Jókai Mór)
a dadé a földputriban kovácsolta vasát, – mig a rongyos purdék hátukon hordták a fát
(1857 Vasárnapi Újság)
No dádé, soruls most, mint ürge a lukba – kapott a fejéhez mind a két kezével a cigány
(1922 Móra Ferenc)
A szűk putriban éltek egyrakáson, a Kolompárok, vén dádé, vén asszony, Károly és Sára és gyermekeik, s unokáik
(1945 Erdélyi József)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.; IdSz. 1994 dáde; IdSz. 2002

Beállítások