dadogó mn-i ign, mn és fn
I. mn-i ign → dadog.
II. mn 11A1
1. ’olyan 〈személy〉, aki úgy beszél, hogy a szavak vmelyik, rendsz. első hangját v. szótagját, olykor az egyes szavakat akadozva, egyszer v. többször megismételve mondja’ ❖ Meg lévén tagadva Pr-tól [= Prónay Sándortól] a’ beszéd ajándéka – tudod, hogy ő szörnyű dadogó – B-nek [= Berzsenyi Dánielnek] öröme hijános volt, mert alig értette, mit akara Pr. mondani (1812 Kazinczy Ferenc C2562, 338) | fölmérgesített emberek közé, jól mondta hajdan a dadogó Sükey: „nem ke-kell az o-ko-kos ember” (1886 Mikszáth Kálmán CD04) | „a dadogó és egyéb beszédhibában szenvedő gyermekek gyógyitására képesitő tanfolyam”-on jeles oklevelet nyert (1903 Zemplén 2117001, 3) | A dadogó, de nyelve alatt kavicsot rejtegetve, a tengerhez szólva a szónoklást gyakorló, végül minden idők legnagyobb szónokává váló Démoszthenészről mindenki hallott (2000 Új Könyvek CD29).
1a. ’ilyen személyre jellemző, ill. tőle származó 〈beszéd(tevékenység)〉’ ❖ De neki igen nehéz esze, roszsz emlékező-tehetsége, dadogó nyelve, és a’ tanúláshoz semmi kedve sem vólt (1817 Ercsei Dániel 8128004, 154) | a selyp, dadogó beszédtől elszokni, kitartó erőfeszités s okszerü eljárás mellett többeknek sikerült (1871 Paulay Ede 8357001, 4) | A meggondolatlanok értelmesen gondolkoznak, a dadogó nyelvűek folyékonyan, világosan beszélnek (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203).
2. (átv is) ’alig érthető, akadozó, összefüggéstelen 〈beszéd, megnyilatkozás〉’ ❖ zajt hallott – kacagást s bizonyos nemét a dadogó kurjongásnak (1843 Nagy Ignác ford.–Paalzow C3277, 72) | A beszédnek nem szabad sziszegőnek, dadogónak, suttogónak lennie (1867 Rádl Ödön 8382001, 17) | Ha a huszas és harminczas évek almanachjait lapozgatjuk: rendesen elég ügyes verselő-technikára találunk, a prózai dolgozatok ellenben dadogók (1887 Riedl Frigyes C3631, 231) | – Itt volt… Sári itt volt… Vinni akar, el… Nem akarom… Sári rossz… Nem akarom… – Dadogón, egymásba gabalyodva lökődtek ki a száján a töredezett mondatok (1945 Darvas József 9101012, 289) | a Toldi-monda már Ilosvai dadogó tolmácsolásában is, de még inkább Arany János zseniális átköltésének fényében, költői szépségekben gazdag, színes regényes történet, a magyar lovagvilág máig élő tanúja (1964 Klaniczay Tibor CD53).
3. (kissé rég) ’a beszédkészség kezdeti fokán levő 〈kisgyerek〉, ill. rá jellemző 〈beszéd(mód)〉’ ❖ [A természet] szelíd búzavirágokat Ád a’ dadogó kisdednek (1815 Kis János¹ 8240010, 13) | a kereveten nőmmel és dadogó gyermekemmel valék együtt (1847 Vas Gereben C4363, 73) | Hogyha szól, dadogó gyermeki gügyögés, artikulátlan szavak, meghatók és megragadók a maguk esetlenségében, mutatják, mennyire igyekezett írójuk kifejezni magát és mennyire nem bírta (1915 Schöpflin Aladár CD10).
III. fn 1A
’olyan személy, aki a beszédritmus zavara miatt úgy beszél, hogy a szavak vmelyik, rendsz. első hangját v. szótagját, olykor az egyes szavakat akadozva, egyszer v. többször megismételve mondja’ ❖ a hibás beszélő-organumúak is, mint selypek, dadogók, hahotára vagy ahra fakadhatván, a h-t kihuholhatják (1820 Szemere Pál C3949, 245) | Ha a dadogó egyedül van, folyékonyan beszél, szintúgy ha énekel, de amint idegenek jelenlétében elfogódottá lesz, dadogni kezd (1912 RévaiNagyLex. C5701, 237) | A dadogóknál a beszédritmus zavarának legfőbb tünete a beszéd közben fellépő görcsös megakadás, amely a kezdő szótag, hang ismétlésétől a hangképzési képtelenségig terjedhet (1997 PedagógiaiLex. C6809, 174).
Sz: dadogós.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.