dagadt mn-i ign és mn
I. mn-i ign → dagad.
II. mn 12A
1. ’vastag, duzzadt v. kövér 〈test(rész)〉’ ❖ Az Aspis Kígyó, mellynek ſzéles dagadt nyaka, és pofája van (1795 Gáti István 7116006, 239) | Pataky úr mérgesen fúrta dagadt orrát tarka selyem zsebkendőjébe (1862 Szokoly Viktor 8452003, 75) | [A pap] dagadt, puha szája szétlapult a kényszeredett mosolytól (1936 Berczeli Anzelm Károly 9045013, 24) | A nők illatszere elkeveredett a dagadt, zsíros testek puha, enyves szagával (1977 Kertész Imre² CD41).
1a. (biz) ’kövér, elhízott, ill. nagy testű 〈ember v. állat〉’ ❖ Degett ember. Dagadt ember (1799 Gyarmathi Sámuel C1945, 67) | A Gerbeaud mellett a fasorban két omnibuszkocsis léptetett el két nagy dagadt lovon (1920 Szép Ernő 9665042, 17) | A püspöké a föld. Meg a grófoké… Azok dagadtra zabálják magukat (1956 Darvas József C0091, 439) | Terpeszkedik egy dagadt pasas a székben, beleröhög a kamerába, miközben egy sovány térdel előtte, és a cipőjét fényesíti (1996 Magyar Hírlap CD09).
1b. (irod) ’duzzadt 〈növényi rész〉’ ❖ az ujjunk hegyét oda értetgetjük a tapadó, dagadt, dühös barna rügyhöz (1935 Szép Ernő 9665045, 183) | dagadt szőlőfürtök (1941 Móricz Zsigmond 9462012, 70).
2. ’sérülés, betegség stb. miatt rendellenesen megnagyobbodott, megduzzadt 〈test(rész) v. testtáj〉’ ❖ Akkor forog a’ beteg leg-nagyobb veſzedelemben, midön feje, nyaka ’s ortzája leg-dagadtabb (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 204) | Mely emlök az sürü téj miatt kemények ’s dagadtak, azokra haſznoſsan köttetik ez zöld-fü [ti. a turbolya] (1775 Csapó József 7062001, 286) | benyultam a szájába a kanállal, hogy lássam a torkát, véres, nyálkás volt szegénynek az egész gégéje és olyan dagadt, mint a dió (1894–1906 Thury Zoltán 8479008, 57) | Több [rab]társamat hasrafektették és térdben meghajlított felfelé néző talpaikat dagadtra verték (1978 Fehérváry István 1047002, 176).
3. ’(a benne levő anyagtól) domború(an kiemelkedő), ill. gömbölyded 〈dolog〉’ ❖ A dagadt erszény is meglohadást vészen (1788 Gvadányi József C5115, 164) | Ágyúk dörögnek! rettenetes veszély Zúg, mint dagadt felhők’ morajja (1805 Berzsenyi Dániel 8054058, 69) | A vörös ügyvéd szí ilyen világos, dagadt szivarokat (1948 Palotai Erzsi 2052030, 98) | mindjárt el is veted a négy aranyat, pár percre rá leszüreteled a termést, és estére dagadt zsebbel térhetsz vissza (1967 Rónay György ford.–Collodi 9573161, 66).
4. (irod) ’heves érzelemmel eltelt 〈szív, kebel, ill. személy〉’ ❖ dagadt szivvel néztétek a’ barátság szép diadalmát (1820 Kisfaludy Károly C2670, 60) | átvettem a mesterséget tetőled Dagadtan a fenhéjazó, mázsás nehéz szavaktól (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0659, 275) | A fejedelem dagadt kebellel sóhajtott (1922 Móricz Zsigmond 9462004, 235).
5. (irod) ’áradásban levő, magasan álló 〈víz(tömeg)〉’ ❖ Ez a merész hős könnyü szálakon Éjjel csapott ált’ a dagadt folyón, Utat töretni néked a magyarhoz (1826 Kölcsey Ferenc C5247, 178) | Láttam őt, Mint verte a hullámot, s lovagolt Hátán; csak úgy tiporta a vizet, Elrúgva útjából s a legdagadtabb Hab ellenébe vetve büszke mellét (1871 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | zajlik a dagadt ár, ropog a jég (1927–1935 Kosztolányi Dezső 9359153, 354).
Sz: dagadtas.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.