dajna fn 6A (rég v. nyj, irod is)dajla (nyj)

1. (jelzőként is) ’〈becsmérlésként is:〉 feslett erkölcsű nő, szajha’ ❖ nem bánom én, úgymond, bárhogy musikállyon, a templomonn kivűl akármit pingállyon, dajna Músájával akárhogy ugrállyon (1804 Verseghy Ferenc CD01) | Imígy dudol molnár Margit, Egy piros, szép, dajna lány, Rengő keble, pipacs arcza, S ajka szinte szikrát hány (1844 e. Kisfaludy Sándor CD01) | Az én konyhámba nem teszi be a lábát egy dajnád se (1909 Móricz Zsigmond CD10) | – Fogja be a száját – Tanácsolta Juli szelíden. – Majd befogom én a tied, te dajna! (1931 Oláh Gábor 9487062, 37) | szeretik a nők. – Hogyne! A … dajnák. Akiket megfizet (1964 Népszabadság jan. 12. C1501, 11) | Andrássy nem tudván ellenállni némely török dajnák bűvöletének, egy éjjel kilopakodik sátrából, és csak hajnalban tér meg, némileg hiányos ruházatban (1995 Magyar Hírlap CD09).

2. ’testes, kövér, gyakr. gondozatlan, ápolatlan (öreg)asszony’ ❖ Dajna: teſtes, tenyeres talpas, aſſzony v. menyetske (1792 Kisded szótár C0816, 29) | Dajna, elkövéredett v. piszkos aszszony (1831 Pázmándi Horvát Endre C3437, 470) | a mama mind a legcsúfabb dajnákat válogatja ki, akit a kastélyba fogad; félti tőlük egyetlenegy fiát (1885 Jókai Mór CD18) | Minállunk is mekfordulna a vénasszony dajla (1942 Táj- és népkutatás C6452, 179).

Sz: dajnálkodik.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

dajna főnév 6A (rég v. nyj, irod is)
dajla 6A (nyj)
1. (jelzőként is)
〈becsmérlésként is:〉 feslett erkölcsű nő, szajha
nem bánom én, úgymond, bárhogy musikállyon, a templomonn kivűl akármit pingállyon, dajna Músájával akárhogy ugrállyon
(1804 Verseghy Ferenc)
Imígy dudol molnár Margit, Egy piros, szép, dajna lány, Rengő keble, pipacs arcza, S ajka szinte szikrát hány
(1844 e. Kisfaludy Sándor)
Az én konyhámba nem teszi be a lábát egy dajnád se
(1909 Móricz Zsigmond)
– Fogja be a száját – Tanácsolta Juli szelíden. – Majd befogom én a tied, te dajna!
(1931 Oláh Gábor)
szeretik a nők. – Hogyne! A … dajnák. Akiket megfizet
(1964 Népszabadság jan. 12.)
Andrássy nem tudván ellenállni némely török dajnák bűvöletének, egy éjjel kilopakodik sátrából, és csak hajnalban tér meg, némileg hiányos ruházatban
(1995 Magyar Hírlap)
2.
testes, kövér, gyakr. gondozatlan, ápolatlan (öreg)asszony
Dajna: teſtes, tenyeres talpas, aſſzony v.vagy menyetske
(1792 Kisded szótár)
Dajna, elkövéredett v.vagy piszkos aszszony
(1831 Pázmándi Horvát Endre)
a mama mind a legcsúfabb dajnákat válogatja ki, akit a kastélyba fogad; félti tőlük egyetlenegy fiát
(1885 Jókai Mór)
Minállunk is mekfordulna a vénasszony dajla
(1942 Táj- és népkutatás)
Sz: dajnálkodik
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások