dalforma fn 6A

1. (Zene) ’a zenei gondolatok egyszerű, áttekinthető, szabályos, rendsz. szimmetrikus elrendezésével jellemezhető kisebb zenei forma(típus)’ ❖ [Bogisich Mihály] épen úgy a Tinódy-féle dalokat, mint az egyházi énekeket szép erős csengő hangon énekelve s kitűnő zongorán kisérve bemutatta: […] s midőn egy ilyen ének után azonnal a dalformát is bemutatta, melyben az máig fenntartá magát, állításának igazsága mindenki előtt tisztában állt (1880 Századok CD57) | [Egressy Béni] geniálisan szélesbíté a magyar dalformát (1893 PallasLex. CD02) | a 33. számú [17. századi] magyar táncban a zenei formafelépítés olyan, mintha a zenei mondatok szerepét motívumokra áthárítva egy kétszakaszos dalforma koncepcióját keresné (1937 Kapi-Králik Jenő CD52) | Tanulmányi darab különféle hangszerekre szabad formában, vagy két-, esetleg háromrészes dalformában (1974 Előadóművészet és zenei köznyelv ford. 9527002, 263).

2. (Irodt) ’a költészet alapvető, legzeneibb formatípusa, amelyre ált. az egyszerű ritmusegységek váltakozásával létrejövő ritmikus, könnyen énekelhető versforma, a rímes(, refrénes) strófaszerkezet jellemző’ ❖ nem tudhatja mi a’ Sonetto, az olaszok kedves dalformájok (1809 Kazinczy Ferenc C2559, 349) | [Ráday Gedeon] 1735 óta foglalkozott a német dalformák, a rimes jambusok és trocheusok meghonosításával (1894 PallasLex. CD02) | [az alkaioszi versszak] könnyed dalforma volt, de már Horatius latin költészetében is a fenséges ódák kifejezési eszközévé lett (1959 Hegedüs Géza 9233027, 103) | [Vajda Jánosnak] a népies dalformától induló, gyakran ciklikus kompozícióiban a természetélmény egyre filozofikusabb tematizálással jelentkezik (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

dalforma főnév 6A
1. (Zene)
a zenei gondolatok egyszerű, áttekinthető, szabályos, rendsz. szimmetrikus elrendezésével jellemezhető kisebb zenei forma(típus)
[Bogisich Mihály] épen úgy a Tinódy-féle dalokat, mint az egyházi énekeket szép erős csengő hangon énekelve s kitűnő zongorán kisérve bemutatta: […] s midőn egy ilyen ének után azonnal a dalformát is bemutatta, melyben az máig fenntartá magát, állításának igazsága mindenki előtt tisztában állt
(1880 Századok)
[Egressy Béni] geniálisan szélesbíté a magyar dalformát
(1893 PallasLex.)
a 33. számú [17. századi] magyar táncban a zenei formafelépítés olyan, mintha a zenei mondatok szerepét motívumokra áthárítva egy kétszakaszos dalforma koncepcióját keresné
(1937 Kapi-Králik Jenő)
Tanulmányi darab különféle hangszerekre szabad formában, vagy két-, esetleg háromrészes dalformában
(1974 Előadóművészet és zenei köznyelv ford.)
2. (Irodt)
a költészet alapvető, legzeneibb formatípusa, amelyre ált. az egyszerű ritmusegységek váltakozásával létrejövő ritmikus, könnyen énekelhető versforma, a rímes(, refrénes) strófaszerkezet jellemző
nem tudhatja mi a’ Sonetto, az olaszok kedves dalformájok
(1809 Kazinczy Ferenc)
[Ráday Gedeon] 1735 óta foglalkozott a német dalformák, a rimes jambusok és trocheusok meghonosításával
(1894 PallasLex.)
[az alkaioszi versszak] könnyed dalforma volt, de már Horatius latin költészetében is a fenséges ódák kifejezési eszközévé lett
(1959 Hegedüs Géza)
[Vajda Jánosnak] a népies dalformától induló, gyakran ciklikus kompozícióiban a természetélmény egyre filozofikusabb tematizálással jelentkezik
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások