dallamos mn 15A

1. ’melódiával, dallammal rendelkező 〈mű, szöveg v. ének(lés)〉’ ❖ [az énekbeszéd] közelebb áll a szóbeszédhez, a szavaláshoz mint az attól függetlenített dallamos énekhez (1894 PallasLex. CD02) | Caccini monódiái [= egyszólamú dalai] a dallamos recitálás felé hajlanak (1930 ZeneiLex. CD49) | A régebbi forma végig dallamos, de van dallam nélküli párbeszédes formája is [a körjátéknak] (1977 NéprajziLex. CD47) | az általában versikeként ismert kiolvasók eredetileg dallamosak (1990 Magyar néprajz CD47).

2. ’kellemes hangzású, könnyed, ill. jól megjegyezhető, fülbemászó 〈zene()〉’ ❖ Dallamos […] Melodicus – hungarice szépen hangzó nóta (1853 Jósika Miklós C2419, 167) | [Caldara] könnyed, dallamos zenéjét 69 operájában érvényesítette (1893 PallasLex. CD02) | [ezek a zongoradarabok] olyan behizelgő dallamosak, hogy a tanuló ifjúság örömmel fog velük foglalkozni (1911 Zenelap 2117002, 15) | [Szirt úr] csak Wagnert becsülte […], minden más zenét megvetett, különösen az olyant, mely dallamos volt (1949 Nagy Lajos 9472006, 285) | a dallamos vezetőszólam (1970 Zoltai Dénes 1165003, 237) | a rádióreklámokban a könnyű, azon belül is a dallamos, ritmusos, tehát friss ütemű könnyűzene uralkodó (1979 Varga György 1160003, 80) | szenvedélyes, dallamos itáliai operák (1995 Magyar Hírlap CD09) dallamos moll (Zene) ’olyan moll skála, amelynek felfelé menő hangsorában a 6. és 7. hang félhanggal megemelt, lefelé pedig módosítatlan; melodikus moll’ ❖ a melodikus (dallamos) moll így alakul: fölfelé 1, ½, 1, 1, 1, 1, ½, vagyis a 6. és 7. fok közti bővített szekundot elkerüli, lefelé a 8. és 7., valamint a 7. és 6. fok közt egészhang van, egyébként egyezik a harmonikus mollal (1913 RévaiNagyLex. C5705, 474) | emelkedő melodikus, ill. dallamos moll (1984 BrockhausRiemannLex. C6662, 556).

2a. ’melodikus hangzásvilágú, zenei hatású 〈(lírai) mű, műfaj, versforma stb.〉’ ❖ [Révai Miklós Bión-dalfordításai] édesek a francia és német lyrikától kölcsönzött dallamos szchémákban (1873 Toldy Ferenc 8481015, 32) | [Radicsevics Branko] mélabús lelkű, népies nyelvű, dallamos verselésű poéta (1933 Pintér Jenő CD44) | [modern költőink tanulmányozása után József Attila] hangja erőteljesebb, verse dallamosabb volt (1941 Galamb Ödön C1801, 14) | a mi gazdag hexameteres költészetünkben is lépten-nyomon elmarad a sormetszet, s a hexameter mégis szép, dallamos, erőteljes (1959 Hegedüs Géza 9233027, 93) | Spiró [Gombrowicz-]fordítása metrikus, dallamos, zenei (1991 Molnár Gál Péter 2038033, 128).

2b. ’kellemes hangzású, melodikus 〈beszéd(hang), nyelv, szöveg stb.〉, ill. ilyen hangú v. beszédű személyre jellemző 〈megnyilatkozás〉’ ❖ a Magyar fölfogva jelen helyzetét, annál hőbb szeretettel ragaszkodik dallamos (melodieux) szép nyelvéhez (1855 Aszalay József C0680, V) | Az árusok dallamas hangon, néha éktelenül kiáltozva kinálják a sürgő-forgó vevőknek czikkeiket (1877 Budapest 8674001, 3) | Az elegáns dallamosbeszédü szabósegéd (1889 Iványi Ödön C2185, 102) | a dallamos nevű Fincsi Tincsi (1907 Ambrus Zoltán C0596, 46) | dallamos raccsolásának (1936 Ignotus Pál 9271001, 110) | – Halló, halló, itt Corrodini! – szólt bele a kagylóba dallamosan (1951 Örkény István 9500001, 163) | La Pazból engem egyetlen dolog érdekel: a Hold völgye, melynek neve spanyolul sokkal szebben, legalábbis dallamosabban cseng: Valle de la Luna (2000 Természet Világa CD50).

2c. ’jóleső, kellemes hanghatású 〈természeti jelenség, dolog, tárgy, hang stb.〉’ ❖ a forrás ömlése olly dallamos [volt] (1853 Jósika Miklós C2400, 63) | a dallamos üveg-harang (1910 Kosztolányi Dezső C2752, 47) | Kinn ólmos eső Dallamosan, zizegve az alkonyatba szitált (1918 Kaffka Margit 9290012, 58) | a fölvonó pár másodperc multán dallamosan kattant, megérkezett rendeltetési helyére, az első emeletre (1930 Kosztolányi Dezső 9359181, 157) | – Keljen föl! – kiáltott rá az asszony. – Keljen föl, de nyomban! Willi dallamos hortyogással felelt (1968 Szőllősy Klára ford.–Maltz 9685003, 233) | a zongora szép, dallamos, lágy hangja (1978 Szalay Károly 1144008, 159).

3. (vál) ’énekelni szerető, énekelni tudó, ill. (lírai) dalokat alkotó v. mondó személy 〈ajka, torka stb.〉’ ❖ Föl, merész versenyre, kinek az istenség Nyujtá dallamos ajk s honi hárfa kincsét! Zengjen, aki zenghet (1850 Arany János CD01) | a költő dallamos ajka a hazáról zengett (1877 Mikszáth Kálmán CD04) | Hiába zeng gyönyört én dallamos ajkam (1892 Komjáthy Jenő CD01) | Öröm gonosz hóhéra! semmit nem tehetsz gyilkos vasaddal, Hogy megszakadjon e dallamos torokból csorduló szabad dal! (1947 Rónay György ford.–Claudel 9573016, 117).

4. (kissé rég, vál) ’lágy ívű, finom vonalú, ritmikus 〈mozdulat, mozgás, forma〉’ ❖ A lyányok most nem érzik testüket, csak azt a szépívű, itt-ott egyenesbe forduló, dallamos mozdulatot, amely most mindannyiunkon megmerevedett (1911 Feleky Géza CD10) | a fiú [ti. Ferenczy Béni] ugyanazt a csendes folyású dallamos mozgást viszi alakjaiba, amit az atyja [ti. Ferenczy Károly] (1914 Felvinczi Takáts Zoltán CD10) | a szentantali lomberdő sötétjét, a Szitnya dallamosan lejtő körvonalait sokáig elnéztük (1918 Laczkó Géza CD10) | [a zágrábi színháznak] olyan a színe, mint az Erzsébet-hídnak – s olyan könnyed, behízelgő, dallamos is (1935 Fejtő Ferenc CD10).

Sz: dallamosság.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dalol; ÉKsz.

dallamos melléknév 15A
1.
melódiával, dallammal rendelkező 〈mű, szöveg v. ének(lés)
[az énekbeszéd] közelebb áll a szóbeszédhez, a szavaláshoz mint az attól függetlenített dallamos énekhez
(1894 PallasLex.)
Caccini monódiái [= egyszólamú dalai] a dallamos recitálás felé hajlanak
(1930 ZeneiLex.)
A régebbi forma végig dallamos, de van dallam nélküli párbeszédes formája is [a körjátéknak]
(1977 NéprajziLex.)
az általában versikeként ismert kiolvasók eredetileg dallamosak
(1990 Magyar néprajz)
2.
kellemes hangzású, könnyed, ill. jól megjegyezhető, fülbemászó 〈zene()
Dallamos […] Melodicus – hungarice szépen hangzó nóta
(1853 Jósika Miklós)
[Caldara] könnyed, dallamos zenéjét 69 operájában érvényesítette
(1893 PallasLex.)
[ezek a zongoradarabok] olyan behizelgő dallamosak, hogy a tanuló ifjúság örömmel fog velük foglalkozni
(1911 Zenelap)
[Szirt úr] csak Wagnert becsülte […], minden más zenét megvetett, különösen az olyant, mely dallamos volt
(1949 Nagy Lajos)
a dallamos vezetőszólam
(1970 Zoltai Dénes)
a rádióreklámokban a könnyű, azon belül is a dallamos, ritmusos, tehát friss ütemű könnyűzene uralkodó
(1979 Varga György)
szenvedélyes, dallamos itáliai operák
(1995 Magyar Hírlap)
dallamos moll (Zene)
olyan moll skála, amelynek felfelé menő hangsorában a 6. és 7. hang félhanggal megemelt, lefelé pedig módosítatlan; melodikus moll
a melodikus (dallamos) moll így alakul: fölfelé 1, ½, 1, 1, 1, 1, ½, vagyis a 6. és 7. fok közti bővített szekundot elkerüli, lefelé a 8. és 7., valamint a 7. és 6. fok közt egészhang van, egyébként egyezik a harmonikus mollal
(1913 RévaiNagyLex.)
emelkedő melodikus, ill.illetve dallamos moll
(1984 BrockhausRiemannLex.)
2a.
melodikus hangzásvilágú, zenei hatású (lírai) mű, műfaj, versforma stb.〉
[Révai Miklós Bión-dalfordításai] édesek a francia és német lyrikától kölcsönzött dallamos szchémákban
(1873 Toldy Ferenc)
[Radicsevics Branko] mélabús lelkű, népies nyelvű, dallamos verselésű poéta
(1933 Pintér Jenő)
[modern költőink tanulmányozása után József Attila] hangja erőteljesebb, verse dallamosabb volt
(1941 Galamb Ödön)
a mi gazdag hexameteres költészetünkben is lépten-nyomon elmarad a sormetszet, s a hexameter mégis szép, dallamos, erőteljes
(1959 Hegedüs Géza)
Spiró [Gombrowicz-]fordítása metrikus, dallamos, zenei
(1991 Molnár Gál Péter)
2b.
kellemes hangzású, melodikus 〈beszéd(hang), nyelv, szöveg stb.〉, ill. ilyen hangú v. beszédű személyre jellemző 〈megnyilatkozás〉
a Magyar fölfogva jelen helyzetét, annál hőbb szeretettel ragaszkodik dallamos (melodieux) szép nyelvéhez
(1855 Aszalay József)
Az árusok dallamas hangon, néha éktelenül kiáltozva kinálják a sürgő-forgó vevőknek czikkeiket
(1877 Budapest)
Az elegáns dallamosbeszédü szabósegéd
(1889 Iványi Ödön)
a dallamos nevű Fincsi Tincsi
(1907 Ambrus Zoltán)
dallamos raccsolásának
(1936 Ignotus Pál)
– Halló, halló, itt Corrodini! – szólt bele a kagylóba dallamosan
(1951 Örkény István)
La Pazból engem egyetlen dolog érdekel: a Hold völgye, melynek neve spanyolul sokkal szebben, legalábbis dallamosabban cseng: Valle de la Luna
(2000 Természet Világa)
2c.
jóleső, kellemes hanghatású 〈természeti jelenség, dolog, tárgy, hang stb.〉
a forrás ömlése olly dallamos [volt]
(1853 Jósika Miklós)
a dallamos üveg-harang
(1910 Kosztolányi Dezső)
Kinn ólmos eső Dallamosan, zizegve az alkonyatba szitált
(1918 Kaffka Margit)
a fölvonó pár másodperc multán dallamosan kattant, megérkezett rendeltetési helyére, az első emeletre
(1930 Kosztolányi Dezső)
– Keljen föl! – kiáltott rá az asszony. – Keljen föl, de nyomban! Willi dallamos hortyogással felelt
(1968 Szőllősy Klára ford.Maltz)
a zongora szép, dallamos, lágy hangja
(1978 Szalay Károly)
3. (vál)
énekelni szerető, énekelni tudó, ill. (lírai) dalokat alkotó v. mondó személy 〈ajka, torka stb.〉
Föl, merész versenyre, kinek az istenség Nyujtá dallamos ajk s honi hárfa kincsét! Zengjen, aki zenghet
(1850 Arany János)
a költő dallamos ajka a hazáról zengett
(1877 Mikszáth Kálmán)
Hiába zeng gyönyört én dallamos ajkam
(1892 Komjáthy Jenő)
Öröm gonosz hóhéra! semmit nem tehetsz gyilkos vasaddal, Hogy megszakadjon e dallamos torokból csorduló szabad dal!
(1947 Rónay György ford.Claudel)
4. (kissé rég, vál)
lágy ívű, finom vonalú, ritmikus 〈mozdulat, mozgás, forma〉
A lyányok most nem érzik testüket, csak azt a szépívű, itt-ott egyenesbe forduló, dallamos mozdulatot, amely most mindannyiunkon megmerevedett
(1911 Feleky Géza)
a fiú [ti. Ferenczy Béni] ugyanazt a csendes folyású dallamos mozgást viszi alakjaiba, amit az atyja [ti. Ferenczy Károly]
(1914 Felvinczi Takáts Zoltán)
a szentantali lomberdő sötétjét, a Szitnya dallamosan lejtő körvonalait sokáig elnéztük
(1918 Laczkó Géza)
[a zágrábi színháznak] olyan a színe, mint az Erzsébet-hídnak – s olyan könnyed, behízelgő, dallamos is
(1935 Fejtő Ferenc)
Sz: dallamosság
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dalol; ÉKsz.

Beállítások